Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - Lengyelország és az ukrán kérdés

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Csehszlovákia németlakta részeit Németországnak. Ez jelentette ki, hogy nem folytat háborút a Rajnavidék katonai megszállásáért és nem avatkozik kontinentális, vagy európai viszályokba. Ez a közvélemény érzékeny minden túlsággal szemben, mely elhagyja az igazság területét. Benes amerikai útja és amerikai előadása csak akadémikus értékű lehet. Talán érdekelheti a közelmúlt történetének egy-két búvárát, talán tetszhetik egy pár embernek, hogy egy valódi politikai kísértetet, ki földi életében államfő is volt, lát egyeteme katedráján, de Benes nem gyújthat lángra Amerikában semmiféle cseh irredentát. Milyen igazság nevében szólhatna? Államának milyen elvét tudná ragyogtatni? A cseh és szlovák köztársaság ma is a felemás elvek országa, minden elv minden túlzásával tetézve, ugyanabban a helyzetben, aminő Ausztria 1848-ban volt. Ugyan ki lelkesedhetnék érte? A benesi előadókörútnak azonban nagy tanusága, hogy egy nemzet életéhez, lélegzetvételéhez, reménységéhez, jövőjéhez a jó és igazságot ragyogtató propaganda, más szóval a pártfogó és igazságért síkra szálló közvélemény múlhatatlanul szükséges. Lengyelország és az ukrán kérdés Irta: Dr Kertész János. A külpolitika horizontján újabb nagy kérdések vetődnek fel. Az események kiszámíthatatlan útjai tartják bizonytalanságban az európai helyzetet és mindaddig, míg határozott formában ki nem alakul az új Európának térképe, addig a békekilátások nem lehetnek biztosak. A német-ukrán probléma most is izgatja a közvéleményt. Mert kétségen kívül áll, hogy a Németbirodalom érdekszférájába tartozik egy ukrán állam kialakulása. A német expanzió nemcsak azokban a tényekben nyilvánul, hogy területileg és népesedésileg növeli a németség számát, hanem messzebbmenő elgondolásokkal is kívánja biztosítani a németség létét. Ennek egyik állomása lenne az önálló Ukraina megalkotása. Téves az a beállítás, hogy Lengyelország amikor felvetette a magyarokkal való közös határ gondolatát, akkor már védekezni kívánt egy ukrán kérdés felvetésének gondolata ellen. A magyar-lengyel közös határ egy történelmi ténynek a megismétlődése, egy gazdasági és politikai szükségesség, mely távol állott attól, hogy a németség ellen irányuljon, de az ukrán gondolattól is, mely akkor még szóba sem került. A magyar-lengyel kö zös határ már megvolt Ulászló alatt 1440-ben, a várnai csata után a király halálával megszűnt a lengyel-magyar közös határ, de újraéledt 1576-ban Báthory István lengyel király alatt. Ettől kezdve 136 éven át közös volt a határunk Lengyelországgal. Majd Lengyelország felosztása után Galicia mint osztrák tartomány volt szomszédos hazánkkal, így is megvolt a folytonosság, míg a gyászos trianoni béke elszakított bennünket lengyel testvéreinktől, de nemsokára rá megindult az újabb akció, hogy ismét egyesülhessen a két ország. És most folyik a nagy diplomáciai csata a közös határ érdekében. Mindezeket azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy bebizonyíthassuk a közös határ történelmi és jogi folytonosságát. Egv teljesen különálló külpolitika, mely két baráti ország óhajának a megnyilatkozása és mely független minden más kombinációtól. Kétségen kívül áll, hogy Magyarország jogosan követel a ruszin nép számára népszavazást, hogy ilymódon a nemzetek önrendelkezése alapján biztosíthassa Kárpátaljának az anyaországhoz való visszakerülését. Ezzel megoldódna a közös határ kérdése is. Egy esetleges önálló Ukraina kialakulása érintené Lengyelországot, Magyarországot, Oroszországot, Romániát. A legtöbbet azonban Lengyelország veszíthetne. Lengyelország ukrán kisebbsége zárt tömegben él és igen jelentős számú. Kelet-Galicia, Volhynia falvaiban nagy számban élnek az ukránok, vannak helységek, ahol a lakosság zömét képezik. De Oroszország sem áll érdektelenül egy ukrán kérdés felmerülésénél. Nem csodálkozhatnánk, ha Oroszország részéről hallanánk hangokat egy ukrán állam kialakulásával kapcsolatban, de Németország mint idegen fajú, csak külpolitikájában beszélhet érdekeltségről az ukránokkal kapcsolatban. Ez pedig még csak messzemenő terv lehet a részükről. De az események ennek sokban ellentmondanak és éppen azért kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Közismert dolog, hogy egy ukrán állam terve az ukránoknak lengyel fennhatósága alá való kerülése után két évszázad után vetődött fel. Ekkor is Németországból indult el a gondolat. A német diplomácia már nagyon régen irányította figyelmét az ukránok felé. Majd újabban 1917-ben, amikor Oroszországot a bolsevista forradalom árasztotta el, ajánlkozott Németország az orosz fennhatóság alatt álló ukránok fölszabadítására. Oroszország azonban megadta az ukránoknak az önkormányzatot 1917 szeptember 20-án. Németország 1918-ban is már arra gondolt, hogy a bőséges gabonatermő ukrán vidék legalább egy részét megszerezze. A német haderő segítette az ukrán felkelőket, kiknek 1918 március 2-án sikerült is elfoglalniok Kiev városát. Németország mint barát érkezett az ukránok lakta területre, de ellenségként fogadták őket. Különösen a németek beavatkozása az ukrán nép belügyeibe keltett rendkívül ellenhangulatot. A világháború befejezése és a német csapatok szorongatott helyzete arra késztette a német hadvezetőséget, hogy visszahívja az ukránok lakta vidékéről a német csapatokat. Az orosz szovjet csapatok viszont felhasználva a helyzetet, megszállották az egész területet. Az ukrán vezetők egy része Varsóba menekült és ott megpróbálták a lehetetlent, az évszázados ellenséggel, a lengyelekkel a megbékélést. Pilsudski marsall bölcsessége és a bolseviki veszedelem öszehozta a lengyeleket és az ukránokat. 1920 áprilisában Lengyelország elismerte az ukrán állam szuverénítását. Lengyel segítséggel sikerült azután Kiev városát visszavenni a szovjettől. De nemsokára az orosz hadak előretörése következtében, a lengyelorosz béketárgyalás értelmében Ukraina a szovjet alkotó része lett. Ma ismét felvetődött a német segítség az urkánok számára, de ez most már Lengyelország érdekeit is erősen veszélyezteti. Figyelembe kell venni, hogy a mai hatalmas lengyel földön mintegy 7 millió ukrán él. Így minden mozgalom, mely az önálló Ukraina érdekében történik, Lengyelország ellen is irányul. Ezért volt szükség