Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - Európai revízió

MAGYAR KÜLP0LIT1K\ A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA X X. É V F O L Y A M, 2. S Z. BUDAPEST 19 3 9 > Európai revízió A revízió, Magyarország külpolitikája, ez a helyinek tartott és iigyelemre alig méltatott irány és óhaj, húsz év alatt a világ külpolitikájának jelszava, ereje lett és átformálta egész Európát. A húsz év előtti Európa még statikus, mozdulatlan, tehetetlen. Gondolkodásának középpontja a békeszerződések megtartása és megtartatása, külpolitikai filozófiája a bosszú és büntetés filozófiája. Húsz esztendő alatt azonban a háború győztes államainak kezéből egyenkint siklott ki minden eredmény, mely a békekötésből származott. Minden hatalmi törekvésük visszájára fordult. Hová lett a Népszövetség, melynek politikája mellett egész sereg vezető államférfiú tett hitet? Maholnap talán magyarázni kell, mi ez az intézmény Genf városában és meg kell elégednünk, ha az érdeklődő megérti, hogy ez nemzetközi szerv a káros mérgek nemzetközi forgalombahozatalának megakadályozására. Hol van Csehszlovákia, a háború utáni politika revizióellenes pillére? Es hol van a szovjettel kotott katonai szövetség ereje? Hol vannak a tiltó rendszabályok, szankciók, jóvátételek, melyek meg akarták tiltani, hogy a legyőzötteknek mondott, vagy legyőzőitekként kezelt államok fegyvereket tarthassanak földeket foglalhassanak, kiigazíthassák határaikat, csupán egyet tévén lehetővé számukra: hogy rabszolgaságban tengethessék életüket. Húsz esztendőn keresztül a régi Európa olyan volt, mint a karosszékbe kényszerült hüdött nagyapa, aki rekedt parancsszavával akarta örökös mozdulatlanságban tartani életerős unokáit. Két évtized távlatából szánalmasnak tűnik fel ez a rozsdás, tehetetlen erőlködés. E húsz év alatt Anglia és Franciaország cselekvő ereje szinte örökre elszállottnak látszott, Oroszország pedig, mely politikájával a Népszövetségben és Franciaország népfrontjában, a harctéren Spanyolországban Európa ördögi megrontására törekedett, mindenütt vereséget szenvedett s egyre jobban önmagába visszavonulni kényszerült. Európa tekintélye a többi világrész előtt egyre süllyedt. Amerika sértődött idegességével vonult vissza az európai ügyektől. A Távolkeleten a viszonyok változása Európa megkérdezése nélkül ment végbe. A gyarmatok, dominiumok adtak tanácsot és utasítást Angliának és hangoztatták önrendelkezési jogukat, kijelentvén, hogy nem vesznek részt Európa háborús viszályaiban. A sugalló erő halt ki a győztesek politikájából. A világ mintha elöregedett volna. Sokan vannak, akik sajnálják a háború előtti világ, a régi, békés Európa eltűnését, amikor ez a világrész szinte egy ország volt. Vannak, akik úgy emlékeznek erre vissza, mint az Augustus i aranykorra. De ez a régi világ visszahozhatatlanul eltűnt és ha búsulunk is eltűntén, némi elégtétel adatott abban, hogy utána eltűnt a békeszerződések után való húsz esztendő makacs, rövidlátó Európája is. Európa fel akar támadni. Régi méltóságában, vonzóerejében, régi kultúrájában akar tündökölni. Ez a feltámadás a legyőzött országokban kezdődött: Magyarországban, a békeszerződésekben mellőzött s ezzel a győztesek közül kitaszított Olaszországban és végre Németországban. A feltámadás csodája, hogy a békeszerződések húsz esztendeje után a megnagyobbodott Magyarország, a megnagyobbodott Olaszország és a megnagyobbodott Németország diktálja a politika irányát Európának. E három ország politikája a revízió politikája volt, vagyis eltávolodás a békeszerződésektől. E békeszerződések ma már múzeumi zörgő emlékek, melyekre egyetlen politikus sem hivatkozhatik és semmiféle politikának pillérei nem lehetnek. A revíziós politika most Európa egyetlen dinamikus politikája, ami azt jelenti, hogy feladata semmiféle irányban sem befejezett. Terjedhet még területileg, vagyis azt a politikát még Európa minden országa átveheti és terjedhet még nemzeti feladataiban, például Magyarország további területi kielégítésében, Németország gyarmati ellátásában és Olaszország földközi tengeri és afrikai politikájában. Bizonyos, hogy húsz esztendő alatt csak ez á politika tudott még túlerővel szemben is kézzelfogható eredményeket elérni. A sikernek rendkívül sugalló ereje van. Az új világháborút elkerülendő, Anglia is, Franciaország is elfogadta Münchenben a revíziós politikát. S bár Európa helyzete ma sem mondható nyugalmasnak, amint nem is lehet nyugalmas az egyensúlyt kereső erők forrongásában, ma mégis megújhodott és megerősödött Európáról beszélhetünk. München után történt, hogy Franciaország letörte a szovjet parancsa alatt álló népfrontot és hosszú-hosszú idő multán parlamentje egységesnek mutatkozott a francia birodalom érdekeinek védelmében. München után történt, hogy Anglia nemzeti egysége maga mellé sorakoztatta a távoli birodalmi tagállamokat, melyek most nem tanácsokat, hanem erőt, katonát, fegyvert adnak annak az eszmének, melynek a Brit Birodalom a földi megtestesítője. München után történt, hogy az amerikai Egyesült Államok most már nem tartja Európát jelentéktelen földrésznek, hanem vele egységes művelődési területnek, mellyel érdekei és eszméi azonosak. Bármilyen ellentét van is Európa egyes orszá-