Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 12. szám - Az olasz állásfoglalás és a revizió

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az egész világ háborús lázban ég. Délkeleteurópának Olaszország bölcs vezetése alatt mind eddig sikerült ugyan semlegességét megóvnia, az egymás után előálló tragikus fejlemények azonban nagyon is kétségessé teszik, vájjon mindvégig meg lehet-e őrizni ezt a semlegességet, avagy a Balkán-államok és a dunavölgyi államok is bele fognak-e sodródni akaratuk ellenére a mindjobban terjedő háborús leszámolás áradatába? Habár á háború egyidős magának az emberi ségnek létezésével, mégis tagadhatatlan, hogy a béke utáni vágy is bele van oltva az emberi lélekbe. S mennél nagyobbak a háború megpróbáltatásai, annál élénkebben lobog fel ez a vágyakozás. Ennek a most folyamatban levő és mind nagyobb hullámokat vető háborús leszámolásnak is csak végeszakad előbb vagy utóbb, de már előre tiltakozunk nemcsak hazánk, hanem az egész emberiség nevében az ellen, hogy az eljövendő új békekötéskor megismétlődjenek azok a végzetes ballépések, melyek a párizskörnyéki békediktátumokat létrehozták és azokban újabb, még elvadultabb háborúk melegágyát teremtették meg. Bíznunk kell abban, hogy a jobb belátás mégis csak úrrá lesz az emberiségen és megóvja azt e<4y második Versailles-tól és e^y második Trianontól. Ebben a reményben kell megnyugvást keresnünk és találnunk nagy Madáchunknak, kinél előkelőbb vdágszellemet keresve sem találhatunk, abban az örökérvényű meghatározásában, mely szerint az emberek sorsa: örök küzdelem és örök bizakodás. Lukács György. Az olasz állásfoglalás és a revízió A beszéd, melyet Ciano gróf a napokban a fasciók nagytanácsa előtt mondott, szinte a vérző Európa lelkiismeretének, öntudatának szava volt. Olaszország ma Európa nagy területén a béke igazi pillére. A béke és Európa megmaradá sának és fejlődésének lehetősébe volt mindig Mussolini Claszországának célja. Ezt szolgálta Mussolininek kezdettől fogva reviziós politikája, a négyhatalmi értekezlet javaslata, melyet a most Európa szabadságának jelszavát hangoztató demokrata hatalmak mereven elutasítottak. Ezt szolgálta a spanyol nemzeti hadsereg erőteljes és döntő olasz segítése. Ezt szolgálta az antikomintern szerződéshez való csatlakozása. Olaszország politikája nem pusztán területi politika, hanem egv nagy elvet, a Pax Romána elvét hordozó politika, melyen egész Európa szellemi fejlődése alapult. Olaszország a Földközi tenger leghatalmasabb állama. Az a föld bízatott rá, mely a kultúra szülője, táplálója és fenntartója volt. Természetes tehát, hogy Olaszország mindennemű barbárság harcos és meg nem tántorítható ellenfele. E szigorúan következetes politikának sikerült Délkeleteurópában nemcsak a békét fenntartania, hanem a béke biztonságának érzését is fenntartania. Sikerült nagy és éles ellentéteket elsimítania. A megújhodott Jugoszlávia megújhodott testvéri érzéssel tekint két szomszédja: Olaszország és Magyarország felé. Olaszország Jugoszláviát és Magyarországot, mint testvéreket gyűjtötte maga köré. Magyarország soha nem tévesztette szem elől évezredes hivatását, tudván, hogy a földi boldoguláson kívül és felül feladata — akárcsak Olaszországé — az európai kultúra védelmezése. Mikor Olaszország Magyarországot nem csupán számnak látja békerendszerében, hanem felismeri különleges szerepét, csak azt teszi, amit a nagy bölcsész császár, ;Viarcus Aurelius tett, aki ezen a földön keresztül védelmezte a római birodalmat a barbárok beözönlése ellen. Osak azt teszi, amit a nagy olasz politikusok, Oesarini Juliánok, Ince pápák tettek, akik Magyarország békéjében, teljességében, erejében látták megvédhetőnek az európai keresztény kultúrát. Mussolini nagy érzelmi kitörését a békeszerződések ellen és a revízió mellett való sikraszállását ugyanennek a nagy politikai gondolatnak tüze hevíti. A revízió s ezzel Magyarország talpraállítása, lényeges része a megingathatatlan Pax Romanának. Ma Európa politikusai közt — bár mindegyik Nagy Sándori tervet készül megvalósítani — egy sincs, aki Mussolini politikai koncepciójával versenyezhetnék. Mily nehezen ismerték fel az elkövetett hibákat a nyugati demokráciák államférfiai! Mennyi időt vesztegettek el hiábavaló kísérletekkel. Mily hiú építményeket emeltek, milyen gondolatokat és államokat dédelgettek és mily elhanyagolható mennyiségnek tartották Olaszországgal együtt Magyarországot is. Csak politikai erőrendszerük káotikus és gyors felbomlása után vették észre Olaszország és vele együtt Magyarország jelentőségét. Ma már belátják, hogy a négyhatalmi értekezlet, ez a legszorosabb és valóban döntő erejű népszövetség, — békésen irányíthatta volna Európa boldogabb iövőiét. Ma már tudják, hogy Olaszország, helyzeté nél és naiv törfénelmi feladatánál fogva, Európa egyik hangadó és mindig meghallgatandó állama. Ma már tudják, hogy a versailles-trianoni erődrendszer végleg összeomlott és nem meglepő, ha halljuk, hogy a reviziós szándékú államok közt ott van Franciaország is. Sőt éppen Franciaország az, mely szeretné visszaforgatni az időt, hogy újra a háborúelőtti állapotot láthassa Európában. Az az erőrendszer, mellyel szemben a magyarság mindig történelmi hivatását szegezte szembe, végképp megbukott. Mindig hittük és hirdettük, hogy a reviziós. trianonellenes politika nemcsak a magyarság érzelmi, hanem egész Európa gyakorlati politikája is lesz. Ez az idő most elérkezett. Mikor a történelem erői földrengésszerű hevességgel rombolják a páriskörnyéki békék alkotásait, jót-rosszat elsöpörvén, ki az, aki ellenállhatna ennek az erőnek? Bármily igazságtalan volt is a Versaillesból