Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 11. szám - A magyar kérdés a huszadik században

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az ultimátumban kifejezett kérdéses követelmény ugyanis nem tartalmaz egyebet, mint azt, amit Magyarország 1868-ban megcselekedett, amidőn a szerb kormány kívánságára a magyar területen tartózkodó Karagyorgvevics Sándor volt szerb fejedelmet, akit a szerb kormánv Obrenovics Mihály fejedelem meggyilkoltatásával vádolt, büntető eljárás alá vonta, és annak során Zimonvba meghívta a szerb kormány kiküldötteit, azokat szembesítette Karagyorgvevics herceggel és megengedte, hogy kérdéseket tegyenek fel a hercegnek, íme tehát a monarchia 1914 július 24-én Szerbiához intézett ultimátumában nem kívánt többet Szerbiától, mint amit Magyarország Szerbiával szemben 1868-ban önként megcselekedett, amiért akkoriban a szerb régenstanács köszönetet is mondott Magvarországnak. 1868-ban Magvarország szuverénitásán semmi sérelem nem esett azáltal, hogv egy idegen állam közegeinek módot nyújtott, hogv részt vehessenek a magyar területen tartózkodó Karagyorgvevics herceg ellen indított nyomozásban. Ugyanígv nem esett volna sérelem Szerbia szuverénitásán sem. ha Szerbia módot nvuitott volna a monarchia közegeinek arra, hogy a Ferencz Ferdinánd meggyilkolásával vádolt, Szerbiában tartózkodó egvének ellen indított büntető eljárás nyomozati cselekménveiben részt vehessenek. Horváth Jenő nagy szolgálatot tett a háborús felelősség irodalmának azáltal, hogy a Karagyorgvevics Sándor-féle anyagot közrebocsátotta. Rendkívül értékes anvaí'gyüiteménvt tár az olvasó és tanulmányozó elé Horváth Jenő, amint kibogozza és felsorakoztatja a Magyarország ellen a világháború folvamán folytatott pronaganda ö'-szes rejtett szálait. Teljesen kidomborodik előttünk az a megdöbbentő valóság, hogv a párizsi békekonferencia egészen az ú. n. szakértek befolvása alat) állott és Magvarország szétdarabolásával tulajdon képen semmi egvebet nem tett, mint hogy hatalmi diktátummá kodifikálta azt, amit azok a szakércő^ előírtak, akik egymás között áttörheterlen falankszot alkotva, segítették egymást diadalra. A békeszerződések az Ausztria-Magyarország felosztásában érdekelt annexiós kormányok ügynökeinek munkája volt, akik a békekonferenciával e^ogadtatták javaslataikat és így saját felfogásukat kényszerítették rá Európára. Különösen megvilágítja Horváth Jenő Tardieu Andrénak nagy szerepét a trianoni szerződés megalkotásában, aki a párizsi orosz nagykövet embere és Clémenceau főügynöke volt. Sajnos, hogy Wilson bizalmasa, Mouse ezredes is Tardieutól kért programmot. Lerántja a leplet Horváth Jenő azokról a mesterkedésckről is, melyekkel sikerült olyan békekonferenciát összehozni, amelyen csupán a háború nvertesei vettek részt, amely a vesztesek meghallgatása nélkül, tehát teljesen egyoldalúan állapította meg a békefeltételeket és erőszakolta rá azokat a kényszerhelyzetben volt vesztes felekre, akiket csupán ítéletkihirdetésrc idéztek meg. Horváth Jenő munkájának második kötete az egyoldalú békeszerződések szomorú következményeit tárja az olvasó elé kronologikus sorrendben. A népszövetség siralmas szereplése, a paktomania hosszú korszaka a szinte megszámlálhatatlan paktumokkal, a kisantant manőverei és végleges felbomlása, az időközi háborús fejlemények, a párizsi békeművek töredezésének folyamata, a revíziós eszme eddig elért diadalai színképes egymásutánban vonulnak el szemeink előtt, s mindez csak megerősíthet bennünket abban a hitünkben, hogy az új Európa csak akkor jut el végleges kialakulásához, amidőn a párizs-környéki békék kényszerzubbonya végleg leválik rólunk. Ettől az időtől várjuk a magyar igazság maradéktalan beteljesülését is. Lehetetlen Horváth Jenő kiváló munkájának rövid ismertetését nem annak megállapításával fejeznünk be, hogy Horváth Jenő egy szót le nem ír anélkül, hogy rögtön fel ne sorakoztatná megfelelő bizonyítékát. Roppant alaposság, teljes tárgyilagosság, abszolút szavahihetőség: ezek a munka nagy erényei. Dús anyagából pedig szakadatlanul fognak meríteni történetírók és politikusok. A „Futura" húsz évi munkája a magyar mezőgazdaság érdekében A „Futura" Magyar Szövetkezeti Központi Áruforgalmi rt. jubiláris közgyűlést tartott, amelyen beszámolt arról a nagyarányú és közérdekű tevékenységről, amelyet a háború óta fejtett ki a magyar mezőgazdasági főbb terménvek érté kesítése körül. A folyó évben különösen nagy feladat volt megbirkózni a termés felvásárlásával és így az ártartással, amikor tudvalévőleg mintegy 7 millió q-val nagyobb a búzatermésünk, amikor az exportot a háborús viszonyok a legnagyobb mértékben befolyásolták és akadályozták. Rendkívül nagy feladatot ró a Futurára a Felvidék visz szaesatolása is, főképpen azért, mert ezt a területet teljesen elzárták eddigi piacaitól és így egész terméskészletével egyszerre a magyar piacokra zúdult volna, ha nincs ott a Futura, mely a legrövidebb idő alatt megszervezte felvidéki kirendeltségeit, bizományosainak számát felemelte és ozok segítségével ezt a kínálatot is részben felvett, részben pedig megfelelő piacokra irányította. A „Futura" ma az országnak csaknem legnagyobb gazdasági szervezete, amely nélkül a magyar mezőgazdaság ét tékesítési ügye nagyon sok vonatkozásban nem volna kielé gítő. Hatalmas szervezetében nagyon sok keresztény keres kedőt nevel és számos tisztviselőnek ad kitűnő megélhetést, mert egész tevékenységét ép annyira jellemzi a szociális, mint a komoly üzleti érzék. A közgyűlés felszólalói a legnagyobb mértékben helyeselték az intézet vezetőinek tevékenységét és örömmel vették tudomásul, hogy a 403.000 pengő évi tiszta nyereségből most is, mint minden eddigi nyereségből, a java rész szociális célokat fog szolgálni.