Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 10. szám - A kis népek a világpolitikában

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 ^ A kis népek a világpolitikában Irta: Török Árpád Világpolitikát világhatálmak csinálnak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a kis népek is belekeveredjenek a világpolitikába, és azon a sakktáblán, amelyen a nagyok játszmái folynak, a kisebbek a „paraszt" szerepét vigyék. Itt is azonban, legalább a múltban, két csoportot lehetett megkülönböztetni. Az egyik csoport óvakodott még ezt a jelentéktelen szerepet is vállalni. Ha csak lehetett, kerülte magát a sakktáblát és a nagy figurákat magukra hagyta, hogy játszmáikat lefolytassák. A másik csoport nem volt ilyen kényes. Nemcsak tűrte, de sok esetben kereste ezt a szerepet a világpolitika sakktábláján. És a nagyok örömest kaptak az alkalmon. Tolták ide-oda. Sokszor, ha elvégezte feladatát, kitolták a sakktábláról és magára hagyták. Más esetben, ha történetesen nem a. vesztes oldalán állott, ideig-óráig jól is járt. A két csoportot földrajzilag világosan el lehet egymástól választani. Az északi és nyugati kis államok mindig tartózkodtak a nagyok játékába belekeveredni. Ezzel a politikájukkal a nagy világégés ideién igen jól jártak. Az egyedüli Belgium került az üllő és kalapács közé, de ennek is földrajzi helyzete, nem saját elhatározása volt az oka. Ezzel szemben a délkeleteurópai államok egytőTegyig részesévé váltak a nagv világeseményeknek és bizony saját elhatározásukból. Utóbbiak ezen szerepükből kifolyólag hol előnyt húztak, hol meg súlyos árat fizettek érte. A legsúlyosabb áldozatot a világháborúban a kis Szerbiának kellett meghoznia, amelv emberben és gazdasági erőben páratlan veszteséget szenvedett. Románia sem úszta meg a szerepét a világnolitikában minden baj nélkül. A megszállás idejét nehezen heverte ki. Igaz, Szerbiát és Romániát a világháború végén nem üres kézzel bocsátották el. A világhaíalmak. amelyek a játszmát megnyerték, bőséles kárpótlásban részesítették mindkettőjüket. Jól járt Cseh-Szlovákia is. Neki is megfizettek a patronusok azokért a szolgálatokért, amelyeket a nagy játszma folyamán nekik tett. Ez az ország azonban sehogyan sem akart a maga szerepéről lemondani, állandóan a világpolitika sakktábláján mozgott, míg végül is teljesen, de valóban teljesen, lecsúszott róla. Mi az oka mégis annak, hogy Európa északi felén a kis országok nem kívántak a világpolitikába befolyni, míg délen jóformán felkínálkoztak erre a szerepre? Északon nem vártak a nagyhatalmaktól semmit, de egymástól sem. Ha voltak is a történelem folyamán egymás között elintézetlen ügyeik, azokat már régen rendbe hozták. Belgium és Hollandia nem fértek meg egv kalap alatt, azért már •ízáz évvel ezelőtt szétváltak. Szétváltak pedig úgy, ho^y egyiknek sem maradt vissza kielégítetlen követelése a másikkal szemben. Hasonló volt a helyzet Svédország és Norvégia között. Valamivel később ők is felbontották régi közjogi viszonyuk if és ma békésen vannak meg egymás mellett, egyiknek sincsen a másikkal szemben követelése. A finn és svéd nép között régebben fennállott kulturális és társadalmi viszony bizonyos feszültséget létesített a kettő között. Ma ez ugyancsak erősen letompult, mert a svéd nép elismeri a finneknek a kulturális és politikai érvényesüléshez való jogát. A három kis balti állam pedig ugyancsak csendesen és békésen van meg egymás mellett és szinte tudatosan kerüli a feszültséget. Mindezek alapján azt kell hinnünk, hogy az északi és nyugati kis népek semlegessége a világpolitikában egyenes arányban áll az egymásközötti ügyeik rendezettségével. Ezzel szemben a déli kis népek tele vannak problémákkal, amelyek egymásközti viszonyukból erednek és amelyek kisebb-nagyobb feszültségeket idéznek elő. Ott vob pl. a balkáni háború, amely a közös szabadság és függetlenség jegyében indult és mégis a szövetségesek verekedésével ért véget. Ami akkor elintézetlen problémaként visszamaradt, annak nagy része volt abban, hogy ők 1914—18-ban kész örömest vállaltak szerepet a világpolitikában, a nagvok játszmájában. Cseh-Szlovákia pedig valósággal halmozta a problémákat a szomszédokkal való viszonyában, így csak természetszerű volt, ha a világpolitikában a nagyokkal — egy tálból evett. Az a tapasztalat, amit külön Európa északi felén és külön a déli felén nyertünk, bár egymással ellentétes, mégis egy és ugyanazt a törvényszerűséget mutatja. Északon, ahol a kis népeknek egymás között nincsenek problémái, nem kénytelenek világpolitikai szerepet vállalni. Délen viszont, ahol tele vannak egymásközti problémákkal, nagy a hajlamosság a nagyokkal egvetemben eljárni a világpolitikai táncot. Legalább ezt mutatja az utolsó évtizedek történelme. Napjainkban azonban az éremnek egyik oldala megváltozott. Nem annyira a kicsinyek közötti problémák változtak meg, illetve szűntek meg. mint inkább az a szándékuk, hogy a világpolitikában továbbra is a „paraszt" szerepét vállalják. Nem igen akarnak ők ma tudni világpolitikáról. Bár annak hullámverése olyan erős, hogy alaposan csapkodja az ő partjaikat is, mégis kézzel-lábbal tiltakoznak az ellen, hogy belekerüljenek a játékba, minden erejüket megfeszítik, hogy a hullámverés ellen gátakkal védekezhessenek. Túlságosan veszedelmesnek tartja mindenki a világpolitikai sakktáblán való szereplést és így tőle telhetőleg mindent megtesz, hogy kívül maradjon. A kis népeknek ezen elhatározása és a fenti tapasztalatból leszűrődött törvényszerűség azonban ellentétben áll egymással. Legalább látszólag. Tehát minden problématika ellenére Európa déli részén sem kérnek a kis népek ma szerepet a világpolitikában'?! Ez igaz, mert valóban nem kérnek belőle. De vájjon sikerül-e majd távoltartaniok magukat, amíg annvi megoldatlan problémával terhelten állanak a világon? Ez a nagy kérdés, amelyre még nem találtunk feleletet és amelyre majd csak akkor kanunk választ, ha a világpolitikának mai hullámverése végleg lezajlott. Addig még sok minden történhet, ami a kis népeknek ellenére lehet, de ami ellen addig nincsenek felvértezve, amíg az éremnek másik oldalát nem hozzák összhangba az elsővel. A fent ismertetett törvényszerűséget av ő megváltozott szándékuk még nem döntötte meg. Mindaddig, amíg a problémák megvannak, a semlegességi szándék egymagában nem biztosítéka annak, hogy sikerül is távol maradni a világpolitika színpadáról. Annak egyszerűen az a feltétele, hogy a problémák tényleges megoldást nyerjenek. Akárhogyan nézzük is a délkeleteurópai politikát, egyik legfontosabb kérdése annak az igazság-