Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 7. szám - Bulgária és a Dardanellák

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 Bulgária és a Dardanellák írta: Neller Mátyás. A bolgár állam és a bolgár nép a világháború utáni első esztendőkben alifi hallatott magáról. Ha hirek jöttek Európába ebből a távoli, balkáni or­szágból, azok gyakran nagyon érdekesek, igen sok­szor véresek voltak, de megmaradtak helyi jelen­tőségűnek és vajmi kevés szerepet játszottak nem­zetközi viszonvlatban. Az ország belülről forron­gott. Sztambulinszki kísérlete kommunista ízű rémuralommal, maid gyilkoságol kai fejeződött be. A kommunistt földalatti mozgalom sokáig fe­nvegetett és hellyel-közzel megújulva ütötte fel fe­lét: néha olyan szörnyű módon jelentkezett, miiv aminő a szófiai Székesegyház felrobbantása és az ezzel kapcsolatos türaegszérehcscllenség volt. A macedón kérdés állar.dó nvílt és üszkösödő seb maradt, veszélyeztette Szófiának viszonyát Kel­t-ráchoz: egyben nyugtalanságot, zavart és valódi önkényuralmat teremtett nem csupán az ország nv ijati sze''1efébon. a szorosan vett macedón te­rületen, de különféle macedón csor»ortok szemben­álló párthívei zavartalanul lövöldözték egymást agyon a fővárosban épnen úgv. mint más egyebütt. A világháborúra következő békeszerződés Bulgá­riát is eltiltotta a fegyverkezéstől, kiszolgáltatot­tan, védtelenül álltak a határok, mostoha sorsban a hadsereg. Mindezekhez hozzájárultak a nyo­rp-^-ztő gazdasási neM^s'égek Ezt az elsősorban is, sőt maidnem kizárólagosan agrár-jellegű nép fo­kozottan érezte a mezőgazdasági árak zuhanását a világpiacon, a kanadai dömpinget éppen úgy, mint a nyersanyagok hanvatlását minden oldalon TJgvancsak sivár és elszomorító kép bontako­zott ki a belpolitikában is. Bulgária, amikor ön­álló állammá alakult, az akkori, mult századi esz­mevilágnak megfelelően eszményképül a minél tágasabb, minél korlátlanabb demokráciát és sza­badságot tűzte maga elé. A politika talán Európa egvetlen államában sem vált ennvire furor popu­Id.ris-szá: a nép minden rétege és minden korosztá­lya egyforma szenvedelmességgel akarta kivenni részét az orszá" bel^ő életének irányításából. Aki csak valamennvire is tehetségesebbnek mutatko­zott, máris külön pártot alakított, úgyhogy a bol­gár képviselőházban végül is már tucatjával hem­zsegtek a nártok, amelyek ádázul szabotálták egv­más terveit és legiobb szándékú elgondolásait is, nedig legtöbbször csak kicsinyes és személves­kedő ellentétek választották el őket egymástól. Szinte csodálatos, hogy ez a kis ország, ametv cnnvi nehézséggel indult, tetézve még a vesztett háború minden következménvével. leggazdagabb országrészeinek elszakításával, súlvos békefeltéte­lekkel: mégis át tudott vergődni a nehézségeken és biztonságosan meg birt állani saiát lábán. Az elmúlt húsz esztendő alatt óriásit fejlődött Bul­gária. A kommunizmust kiirtották, vagy legalábbis megfosztották cselekvőképességétől. A macedón­kérdést holtpontra juttatták, megegyeztek ezen a téren is Belgráddal és igen erélyes rendszabályok­kal szélnek szórták a macedón szervezeteket. Kivívták fegyverkezési egyenjogúságukat, újra hozzákezdhettek hadseregük megszervezésé hez és határaiknak, főleg délen történő megerősí­téséhez. Megkezdték az iparosítást, amióta pedig Németországgal kimélyítették gazdasági kapcso­lataikat: terménveik javarészét el tudják helyezni. Ugyancsak rendet teremtettek a belpolitikában is. bár némi nehézségek árán. Különféle parancsura­lomszerű, de mégsem nyílt diktatórikus kísérle tekkel megszüntették a céltalan sok kis párt kár­tékonv szó'.malomharcát. Kiosseivanoff, mai mi­niszterelnök uralomrajutása óta bizonyos állandó­ságot teremtettek az ország vezetésében. Ez a belső gazdasági és politikai konszolidáció kétségtelenül nagyban fokozta az országnak te­kintélyét és súlyát a külföld felé is. Népének bá­torságát és szorgalmát is jól ismerik az idegen ben is, így azután érthető volna, hogy miért került az utóbbi időben Bulgária egyre inkább a nem­zetközi politika forrongásának előterébe, firthető volna, — ha tényleg ezek a most felsorolt okok emelték volna elsősorban Bulgária nemzetközi súlyát és tekintélyét. Bizonyára mindezek a körül­mények is hozzájárulnak ehhez, de a valód' és legigazibb okot másban kell keresni. Abban a ter­mészetes adottságban, amely a világtörténelem fo­lyamán kezdettől mind a mai napig legelsősorban döntött országok és népek nemzetközi szerepe fe­löl: a földrajzi elhelyezkedésben. * Angolország megkezdte és folytatja beke­rítési politikáját, amelynek egyik lényeges pontja, hogy a meglevők mellett új és a régieknél megbíz­hatóbb bázisokat, támaszpontokat építsen ki a Földközi tengeren, hogy ott viszonylagos nyuga­lomban és biztonságban tudja majd erejét össz­pontosítani. Gibraltár, Málta és Szuez egyaránt közelről és komolyan fenyegetett pontok, azok csak egyikének elvesztése is könnyen annyit je­lenthetne, hogy Anglia előtt bezárultak a Földközi tenger kapui. A török-angol szerződés ezért jött létre, en­nek érdekében kellett Franciaországnak is igen ko­moly és amellett elvi jelentőségű áldozatot hoznia, amikor átengedte Ankarának az alexandretti Szandzsákot. Ezzel a lépésével szembekerült az egész népszövetségi rendszerrel, akárcsak a múlt­ban többször Németország. De amikor Németor­szág népszövetségi előírások vagy egyezménvek ellen cselekedett, akkor már nem volt tagja a Nép­szövetségnek. Viszont Franciaország, mint a Nép­szövetségnek ma is oszlopos tagja, vállalta az ön­hatalmú cselekedetet az alexandretti szandzsák esetében. Törökország minden esetleges háború idejében olyan támpont lehet az angol katonai erők számára, amelynek — szemben akár Maltá­Kiváló minőségű magyar gyárt* mányu tzövs'.ek, valamint o?edefi angol szivei külánlepességeh na$y választékban Lefkovits és Vándor Budapest, V., Deák Ferenc-u. 16-18. {Adria palota)]

Next

/
Thumbnails
Contents