Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 7. szám - A nemzeti és népi gondolat

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA A népi gondolat még cipel magával bizonyos anyagiságot s ezzel együtt elzárkózást, de a nemzeti gondolat már telítve van eszmével és ezzel átitatja a népi gondolat földiességét is. A népi gondolat az új iránynak csak alapja, csírája és egészséges csak úgy lehet, ha nemzeti magasságba emelkedik. Sok nemzet és ország történelmi időkön át végezte el ezt az emelkedést. Most pedig tanúi lehettünk annak, hogy a lesújtott, szervezetükben megbontott országok két évtized alatt újra kezdték, végigfutották a népből nemzetté levés pályáját. Azok az országok, melyeknek nem volt szükségük vagy módjuk erre az újjászületésre, mondhatják, hogy a népi lépcsőzet alacsonyan áll, de láthatták — mintha csak egy új csillag születésé nek lettek volna tanúi —, hogyan lesz a népből nemzet, hogyan lesz nemzetből egységes állam, majd birodalom. A francia politikai filozófia rájött arra, hogy politikailag minden ember egyenlő. Az új politikai filozófia ezt az egyenlőséget a nemzet számára követeli. Az új filozófia csak akkor bontja ki sátorának teljes pompáját, ha a kezdeti „népi" alapról a nemzeti alapra tér. A nép még inkább családi, a nemzet művelődési alakulat. Mihelyt világos lesz, hogy az új politikai filozófiának természetszerűen kell a népi fogalom felől — mely csak bevezetőnek volt szánva — a nemzet fogalma felé haladnia, kitűnik, hogy az új filozófia csak betetőzése a réginek és akkor nem lesz olyan kiáltó az ellentét az európai kultúra nemzetei között. A tisztelet, melyet valamely nemzet a maga számára követel, föltételezi azt is, hogy ily tisztelet minden más nemzet számára is kölcsönösen megadassák. A nézetek tisztelete, jogaik elismerése, az új filozófia gránitalapja. Ennek, épp úgy, mint a francia politikai filozófiának, megvan a gyakorlati bizonyítéka. Elmélet és cselekvés épp úgy találkozik itt, mint a francia forradalomban és, mint Franciaországban, itt is a forradalom szülőhelyén van legmagasabb lobogása. És ugyancsak, mint ahogy a francia forradalmat az ellenkező és elképedt táborokban a világ tűzvészének hirdették, azonképpen hirdetgetik most is az új forradalom vészes voltát. Pedig ez is, az is, az emberi öntudat és méltóság magasabb fokát jelenti és jelentette. Az egyik megvalósítása az emberek egyenlőségének, a másik megvalósítása a nemzetek egyenlőségének. A francia forradalom, mely felszabadította az egyes embert, mindig az egyéniség gondolatához-tapadt, dimenziói nem szélesbültek, nem terjedtek. A nemzet méltóságának elmélete azonban szélesebb feladatokat lát, minden irányban kiterjed. A francia forradalom elmélete síkon, vagy csak vonalon mozog. Az új, nemzeti forradalom kiterjedése minden irányú, hármas dimenziójú, teljes forradalom. Minden feladatot vállal min denért felelősséget érez. Formája nem szükségképpen parancsolás, hanem a teljesség: a gyermekek reggeli kásájától a hadihajóig minden egyformán fontos neki, mert minden csak a nemzet érdekében történik és történhetik. Ez a forradalom, különösen kezdetén, elképesztő mindenfelé való fordulásával, az élet minden mozzanatába való beavatkozásával. Szabályainak aprólékosságához csak a régi theokratikus államok sűrű és aprólékos szabályai hasonlíthatók. De ami a theokratikus államban csupán szabály, vagy — az idők ködén keresztül — csak annak látszik, a nemzeti forradalom államában cél-, szükség-, vagy kényszerű cselekvési mód. A nemzeti egyenjogúság, amiben a teljes élethez való jog és ennek anyagi és gazdasági feltételei is benne vannak, meghozhatja Hurópa valódi békéjét és azt a nyugalmát, melyben nemcsak a fegyvergyártás és a háborúra való készülődés folyh atik. Ha egyenjogú nemzetek állanak egymás mellett, akkor a nemzetközi erőknek és kapcsolatoknak a réginél sokkal crősebbnek és maradandóbbnak ígérkező szerkezetét lehet megalkotni. Mert vájjon a svájci kantonális alkotmány megállhatna-e, ha egyik kanton a másik rovására kaphatna jogokat és egyik kanton elzárhatná a másikat nyersanyagától, megfoszthatná fegyvereitől, védelmétől s mindattól, ami az élet biztonságát, lehetőségét jelenti? Vájjon az Amerikai Egyesült-Államok szerkezete megmaradhatna-e, ha egy vagy több állama alá volna vetve egy másik állam önkényének? Vajon Anglia nem azon az úton van-e, hogy a „közállomány" tagjainak teljes egyenlőséget és önállóságot adjon s maga az angol birodalmi elv csak mint egyetemes tekintély és összetartó erkölcsi erő lebegjen felettük? Amit a népi és nemzeti forradalom követel, az oly régi igazság, mint maga a történelem. A francia forradalom kettős emléket hagyott maga után: a kegyetlen kivégzésekét és az ember politikai egyenlőségének ki nem irtható gondolatát. Az új forradalomnak is van véres, zavaros habja, de ez a hab elül és ami örök elvként megmarad belőle, az a nemzetek egyenlő méltósága és a nemzeten belül a vezetőknek a népért való teljes felelőssége minden kérdésben és minden irányban. A francia forradalom megsemmisítette a politikai zsarnokság elvét. A népi és nemzeti forradalom megszüntette a zsarnokságot minden irányban, megszűntette a kormányzat üres foltjait, a kormányzatot mindenütt jelenvalóvá téve. A népi és nemzeti elv nem akar elzárkózást. Az elzárkózás, kényszerű gazdasági és pénzügyi kérdésektől eltekintve, nem a népi és nemzeti forradalom országaiból indult ki. A szankciók, például az abesszin foglalás idején, a Népszövetség parancsára keletkeztek. A népi és nemzeti forradalom államai mindig segítették egymást és Spanyolország szabadságának kivívásában jelentős és hősi részük volt. Nekünk, magyaroknak, a nemzet méltóságának követelése nem új dolog. Mi nemzeti egységünket és öntudatunk teljességét és nemzeti hivatásunkat ezer évvel ezelőtt megtaláltuk. Mi a népi alapról akkor tértünk nemzeti magasságba — ha nem előbb —, mikor a hét vezér a pusztaszeri szerződést megkötötte. Mi már akkor nemzet voltunk és sohasem