Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 6. szám - Ázsia Európa ellen

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA Ázsia Európa ellen A messze keleti ég pirkadásának fényénél Európa háborús kedvének parazsa egyszerre elhalványodott. Európa, mely nagy háborús szerepére készülődött, átengedte a vezető szólamot Ázsiának és Danzig és Tiencsin neve versenyez az ujsághasábokon. A megnemtámadási szerződések sem keltenek különösebb érdeklődést. Még hallatszik az államférfiak szava, amint nagy sikert mimelve lo bogtatnak egy-egy frissen aláírt szerződést, de nincs már aki örvendjen ennek, vagy irigykedjék miatta. Annyi már a szerződés, hogy azt sem tudjuk, ki hová és minő feltételek mellett tartozik. A közvélemény elzsibbadt a szó- és szerződés áradatban. A közvélemény — és igaza van — lappáliáknak érzi e szerződéseket, melyek, úgy látszik, tetszés szerinti mennyiségben és változatban gyárthatók. Európa érzi, hogy nagyobb próbatét előtt áll, mint tulajdon házi és családi ügyeinek intézése. Az európai politikusok halk hangjából érezni lehet, hogy hallgatóközönségük elveszett. A régi játszma nem érdekel senkit. Nagyobb, egyetemesebb érdek forog kockán, mint aminőkért egymás nak akartak rontani Európa legnemesebb nemzetei. A távolkeleti veszedelemmel szemben Európa politikája, ha külsőleg nem is, de a lelkek legmélyén, az idegszálak végső remegésében, már megváltozott. Az európai politika helyzete ma ugyanaz, mint mikor a veszélyben levő hajónak az utolsó percig verekedő matrózai egyetlen mentő csónakba ugranak és közös kitartással küzdenek a puszta életért. A párizskörnyéki békék kettészakították Európát. Európa egyik fele rabságba esett, másik fele a tömlöctartó szerepébe került. Az európai politika körbe-körbe vágtatott egy ördögmalom ban, hajszolva s hajszoltatva, meddő munkában őrölve fel tulajdon erejét. Míg Európa ezt a kedvtelését űzte, a „békeszerződések megtartása" címén lelki, anyagi, erkölcsi válságba döntve minden országot és népet, — Keleten ugyanolyan következetes, de termékenyebb politikaként meüérett Pánázsia gondolata a japán imperializmus lobogója alatt. Európa saját magának köszönheti balvégzetét. Mily kicsinyes volt minden gondolata a világháború után! A győztes hatalmak bosszúálló Shylock-politikát folytattak, jóvátételekért, ara nyért kivágván az adós húsából egy-egy darabot és nem akadt az európai politikának Portiája, aki megtiltotta volna, hogy a nyomorult adósnak húsával együtt vére is vétessék. Az uzsorás mindig rövidlátó is. Betű szerint értelmezett paragrafusokon lovagolva, elmegy a jog legszéléig, nem látja a teljes jog teljes jogtalanságát és tulajdon igaza szenvedélyes hajszolása közben megfeledkezik az élet minden egyéb erőiről. A közelmúltban úgy látszott, hogy a békeszerződések Shylock-i politikája egy nagy érzelmi túláradásban megdőlt a müncheni konferencián. Közben azonban a békeszerződések politikusai megbánták emberi gesztusukat és újra hévvel kaptak az egyszer eldobott konc után. A müncheni jelzővel illetett politikát restelik és a mai európai politika nem más, mint a páriskülvárosi elrongyolódott békeszerződések összefércelése, a felbomlott háborús politika lefutott szemeinek felszedegetése. Uj, egyetemes európai háború már-már kitörőben volt, az ellenfelek már készülődtek, jelszavak pattogtak és a háborús ok megjelöltetett, mikor a jelszavak sápadni kezdtek és bizonyos területek hovátartozása, vagy különállása a közvéleményt nem kavarja fel. Megszólalt a japán imperializmus politikája, szembeszállva az eddig babonásan tisztelt angol hatalom kínai koncesszióival. A japán politika mindig kihasználta az európai politika töréseit, az európai népszövetségi bálvány gyengeségét és egyre-másra állította fel az államokat és kormányokat, melyek Ázsiában Pánázsia jelszava alatt a japán uralom hordozói. Japán nagyon jól ismerheti Európa gyengeségét, hogy meg sem várta az európai háborús viszály kitörését és Anglia érdekeinek nyílt megtámadásával, megtámadta egész Európát. A háború, melyre mindenki készült, mehre mindenki várt, valóban itt van, de nem Európa háborúja Európa ellen Amerika támogatásával, hanem Ázsia és a színes fajok harca Európa ellen — Amerika csekély részvételével. A helyzet többszörösen tragikus. Amerika, mely hajlandó volt Európa konfliktusában szerepet vállalni, — népét lelkileg nem készítette és nem is készíthette elő arra, hogy Európát Az>ia ellen megvédelmezze. Európa egyedül áll abban a háborúban, melyet Ázsia ellen kell megvívnia. Ne higyjük, hogy az angol, vagy bármely európai nép veresége Ázsiában egyúttal nem a mi vereségünk is. Európa egysége nem csupán szóbeszéd. A keresztény kultúrában mindnyájan egyek vagyunk s azért küldettünk ide, hogy ezt terjesszük, fenntartsuk és védelmezzük. Valóban, annyira szét volnánk már szaggatva, hogy nem látjuk feladatunk és végzetünk azonosságát, egységét? Nem látjuk, hogy a keresztény kultúrával állunk, vagy esünk? Nemzeti tulajdonságaink kalászba szökkenése nem távolíthat el a legmagasabb eszményektől, hiszen nemzeti törekvéseinket is csak a keresztény kultúra magasságai felé irányíthatjuk, vagy pediü le kell szállanunk ismeretlen, halálos rémektől nyüzsgő mélységekbe. Valamikor Európa forróbb, erősebb volt, mint ma. Krezte egységét és hadba tudott szállni több száz éven át azért a földért, „melyen még nem hült ki az emberek Megváltójának lába nyoma'". Ma nincs meg Európának ez a lelke, ez a szelleme ez az öntudata. Nincs Remete Szent Pétere. aki felébresztené lelkiismeretét. Ma az európai politika kisded sakkjátékot folytat, kicsinyes és rövidlátó, saját stílusába görcsösen kapaszkodó, ami a hanyatlás első, de legbiztosabb jele. Az angol hatalom veresége, vagy megingása a messze Keleten egész Európa veresége és befejeződése az európai elszegényedés folyamatának. Mert tudnunk kell, hogy a világnak majdnem legkisebb és — majdnem — legszegényebb földrésze vagyunk. Gazdagságunk alapja nem a föld