Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 6. szám - Magyar békepolitika

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 litikai helyzete, ma, igen előnyös. De előnyös volt Csehszlovákia helyzete is. Azonban Csehszlovákia is azt hitte, hogy határain túl megszűnik a világ, politikai érzéke nem terjedt saját határain túl. Nem tudta, mit jelent a szomszédi erő, még kevésbbé azt, mit jelent a szomszédi jó viszony. Csak fiatal, tapasztalatlan államvezetés tekinti a szomszédi jó viszonyt csekély támogató erőnek s a tapasztalatlan államvezetést elkábítják távoli, csillogó, csalogató ígéretek. Pedig a szomszédi jó viszonyt semmiféle erődvonal nem pótolhatja, semminémű távoli politikai ígéret, mely addig, vagy még addig sem tart. „míg a feltételek azono sak". nem helyettesítheti. Az Ígéret ma van, holnap nincs és az államvezctésnek előbb-utóbb számolnia kell a szomszéd erejével és akaratával. Románia, mikor a magyarság jogait hallgatagon, vagy nyíltan mellőzi, mikor egyik államférfiú kijelenti, sajnálja, hogy nem tört ki a háború, mikor a rossz, vagy közömbös szomszéd politika ját folytatja, mikor szerepén és erején túllépve, az európai viszály magvetője akar lenni, mikor minden politika hasznát le akarja fölözni, Csehszlovákia útjára tér és ugyanazt a végzetet hívja ki maga ellen. Magyarország ma világosan látja helyzetét és a régi államvezetés tapasztalatával, isteni küldetésének érzetében, hősi és elszánt akaratával, minden magyarért való gondjával, a régi politika új másolatával szemben is marad, ami volt, a maga méltóságának őrzője, a béke keresője és a magyarok örökségének — Isten akaratából — mindhalálig való védelmezője. Marius. Magyar békepoliíika Irta: Lukács György. Hazánkra is lidércnyomásként súlyosodik a német-lengyel feszültség. Mert Németországhoz őszinte barátság fúz bennünket, sőt antikomintern viszonylatban egészen szoros kapcsolatban állunk vele, Lengyelországgal pedig egy ezredév változatlan jó szomszédi viszonyának legmelegebb érzelmei kapcsolnak össze bennünket. Ilyen helyzetben természetcsen súlyosan érezzük a német-lengyel viszály nyomasztó hatását és valósággal tragikus helyzetbe jutnánk, ha a két hatalom között összeütközésre kerülne a sor. Természetes tehát, hogy Magyarországnak minden lehetőt el kell követnie avégből, hogy ilyen végzetes helyzet elő ne álljon. Az igazi magyar gondolkodásnak felel meg Magyarország kormányzójának országgyűlési megnyitójában foglalt és külföldön is mindenfelé általános helyesléssel fogadott az a gondolata, hogy a hatalmak között fennálló feszültség békés levezetésére a világtekintéllyel rendelkező nagv szellemi hatalomnak, a római pápának lenne hivatása a kezdeményezést magához vonnia. Valóban az ellentétek oly nagy tömege halmozódott fel a hatalmak között, a két ellentétes táborba sorakozás oiy nagy mértékben válik valósággá és a szemben állás feszültségét a minden eddigit gigászi mértékben felülmúló egyetemes fegyverkezés oly félelmetes módon fokozza, hogy elérkezett az utolsó negyedórája annak, hogy az ellentétek békés elsimítására minden emberileg lehető megtörténjék. A világ hatalmasságainak ez az egymással való megdermesztő szembehelyezkedése bennünket, magyarokat legközvetlenebbül érint, nemcsak azért, mert a világháborút befejező „békekötések" igazságtalan voltát mi érezzük legsúlyosabban, nemcsak azért, mert mi magyarok hirdettük mindig meggyőződéssel, hogy a békés revízió az egyetlen útja-módja annak, hogy az esztelen békediktátumok matematikai következetességgel újabb világháborúba ne kergessék az emberiséget, — hanem azért is, mert Magyarország kontinentális és centrális helyzeténél fogva fegyveres összeütközés esetén könnyen válhatnék harcszíntérré, amitől a Gondviselés óvja meg oly sokat szenvedett hazánkat. Mi magyarok tehát akkor tesszük a legnagyobb szolgálatot az emberiségnek, ha tovább is folytatjuk eddigi békés politikánkat, melyet bátran nevezhetünk magyar politikának. A párizs környéki békediktátumok egyoldalú bálványozásából két évtized multán kiábrándult világközvé lemény minden idegenkedés nélkül, sőt egyenesen rokonszenvvel fogadta azt, hogy Magyarország i Csehszlovák állam szétbomlásakor ősi területének nem jelentéktelen részét visszakapta. A csehszlovák állam bukása világszerte erős kritikát váltott ki és következményeiben megindítójává lett a két ellentétes táborba sorakozásnak, annak azt az epizódját azonban, hogy a volt magyar Felvidék egy része békésen visszakapcsolódott a magyar anyaországhoz, sehol számbajövő helyen nem kifogásolták. Ez a kellemes tapasztalat adja meg nekünk a szilárd reményt arra, hogy a békés revízióra irányuló további lépéseink is eredményesek lesznek. Békepolitikánk leghatározottabb továbbfolytatása mellett is számolnunk kell azonban a körülöttünk fenyegetőleg jelentkező kritikus esélyekkel, amelvek bennünket is belesodorhatnak egv újabb világháborúba. Ha a szomorú végzet kikerülhetetlenné tenné ezt, a magyar vitézi erények bizonyára újból néldaadólag érvényesülnének. Amint azonban a Német- és Lengyelország között fennálló feszült viszony nem érinti Németországgal való barátságunkat, úgy nem lehet az a lengyelekkel való egvüttérzésünk kárára sem. Németország nagyon iól van értesülve a magyarok és a lengyelek közt fennálló hagyományos baráti érzületről. A lengyeleknek viszont el kell ismerniök amint el is ismerik Németországgal való barátságunkat, éppúgy, amint mi is tiszteletben tartjuk azt a szorosabb baráti köteléket, sőt szövetséget, mely Lengyelországot Romániához fűzi, noha mi a világháború lezajlása óta is csak ellenséges érzületet tapasztalhattunk Románia részéről. Magyarország érzi és tudja a tengelyhatalmakkal való sorsközösségét és ismeri ehhez fűződő kötelességeit. Ez a sorsközösség sem viheti azonban soha arra, hogy megtagadja azt a meleg együttérzést, amely a szomszédos baráti lengyel nemzethez fűzi. A magyar politika a béke politikája volt ed-