Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - Varsó és Prága viszálya

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA ból a cikkekből, melyek a Lapokban ezzel kapcsolatban napvilágot látnak. így a Pilsenben megjelenő „Cesky Denik" ez év április 6-án egyenesen kétségbevonja a három és fél millió szudétanémet létezését, mondván, hogy ezek sohasem voltak germánok, hanem elnémetesedett szlávok, kik az utolsó száz év folyamán vesztették el eredeti népiségüket. Ezzel a példátlan irtóhadjárattal és terrorral szemben a szudétanémetség csodálatos fegyelemről és összetartásról tesz tanúságot. Vezérük. Henlein Konrád, valamennyiük osztatlan bizalmát élvezi. Amióta mozgalmát megindította, a „Szudétanémet Párt" lett a cseh-szlovákiai németség megtestesítője, mely a csehországi német lakosság több mint 90%-át egyesíti soraiban. E nagy összefogásnak meg is van az eredménye, mert amit a nemrég feloszlatott „Földmívesszövetség", „Keresztényszocialista Néppárt" és a jelenleg agonizáló ..Szociáldemokrata Párt" 12 éves kormánytámogatással és m7niszteri tárcák vállalásával nem tudott elérni, az, úgylátszik, a Henlein-párt öntudatos és a német nép érdekeit őszintén szem előtt tartó politikájával előbb-utóbb mégis csak meg fog valósulni. E három levitézlett párt eredménytelensége is világosan mutatja, hogy a külső és belső status quo alapján teljesen lehetetlen valamely kisebbségnek Prágával együttműködni, bízva a csehek ígéreteiben vagy szerződéstiszteletében. Hisz jól emlékezünk még, hogy a mult év február 18-án a cseh kormány és a német aktivista pártok között bizonyos megállapodások jöttek létre, melyek természetesen éppen olyan üres Ígéretek maradtak, mint azok a nagyhangú fogadkozások, melyeket Hodzsa a magyar kérdés rendezése érdekében tett. Dr. Schmidt-Papp Evnö. A lengyel légionisták budapesti ünnepsége. A május 3-iki lengyel nemzeti ünnep alkalmából összejöttek a magyarországi lengyel légionisták, hogy megünnepeljék a lengyel alkotmányt. A nagyszámú és előkelő közönség soraiban ott láttuk a lengyel követség képviseletében gróf Micelski Kázmér ügyvivőt, vitéz Galántai-Glock Tivadar tábornok, országgyűlési képviselőt, Kratochwill Károly altábornagyot, Ábrahám Dezső ny. miniszterelnököt, Fali Endre dr.-t a Rcviziós Liga igazgatóját, Usetty Béla, vitéz Shwoy Kálmán ny. altábornagy, Vázsonyi János dr., Krompaszky Miksa dr. és Eckhardt Tibor országgyűlési képviselőket, továbbá Fabriciuszné báró Syntinis Ilona, és Miklósi Ferdinánd Leót. Usetty Béla Moscicki lengyel államfőt és Horthy Miklós kormányzót köszöntötte, kik nemrégiben pecsételték meg újból a lengyel és magyar nemzet barátságát, majd Shwoy Kálmán altábornagy emlékezett meg Lengyelország nagyjairól kiemelve Pilsudszki és Smyg'iRydz tábornagyok érdemeit. Üdvözölte Micelski Kázmér követségi tanácsost és a két nemzet barátságára ürítette poharát. Krompaszky Miksa a lengyel légiókban szolgált magyar hősöket köszöntötte, majd Eckhardt Tibor emelkedett szólásra, ki kijelentette, hogy mindig előharcosa volt a két nemzet mély barátságának, nemcsak érzelmi momentumok miatt, hanem nemzetünk jól felfogott érdekében. Üdvözölte a lengyel légió magyarjait, akik értékes szolgálatot tettek a két nemzet barátságának vérrel való megpecsételésében. Beszélt még Vázsonyi János, Bevilaqua-Borsódy Béla és végül Haudeck Károly, ki a légionisták nevében megköszönte az üdvözléseket. A magasztos ünnepséget vacsora követte, melyen a magyar társadalom színe-java vett részt. (K. J. dr.) Varsó és Prága viszálya Irta: Dr. Kertész János Két szláv nép örökös küzdelmét jelenti a lengyeleknek világpolitikai helyzete. A közelmúltban Lengyelország lezárta Csehország felé a határát és azóta fennáll az újabban kiéleződött viszály anélkül, hogy valami közeledés észlelhető lenne. A csehek ugyan sajtójukban megpróbálkoztak egy esetleges kibékülési tervvel egy csehlengyel szövetség megalkotásával, de a lengyelek nem reagáltak rá és így a terv csak terv maradt. Delbos francia külügyminiszter is megpróbálkozott 1937-ben lengyel-csehszlovák megegyezéssel és evégből Varsóba is utazott, de célját nem érte eL A lengyel-cseh ellentét nem mai keletű, ha végigtekintünk a történelem távlatán, úgy megismerhetjük azokat az ellentéteket, melyek a lengyelek és a csehek közé éket vertek. Sohasem éltek egymással barátságban s krónikásaink is feljegyezték, hogy a csehek a lengyelek örök ellenségei. A történelem is gyakran jegyezte fel a mult lengyel-cseh ellentéteit. Az ismert múltból kiindulva, a jelen helyzetet vázolom cikkemben. A csehek nem jó szemmel nézték a hatalmas lengyelség kifejlődését határaik mentén. A lengyelek megszerezték Szepes és Árva megyének egy kicsiny részét. A két állam a Népszövetség tanácsára megegyezett, hogy a két magyar vármegye északi részén népszavazást tartanak. Ugyanerre az időre tehető a tescheni kérdés is. 1920. júniusában a döntő bíróság a népszavazás mellőzésével ítélte meg Szepes vármegyének vitás területét Lengyelországnak. Az ellentétek nem simultak el, a késmárki járáshoz tartozó Javorina képezte a vitát. A vita 1934. márciusában nyert elintézést azzal, hogy Javorin-* kisebbik részét Lengyelország nyerte, magát a községet pedig Csehszlovákiának juttatták. Nemsokára elintéződött a tescheni kérdés is, úgy, hogy a hatalmas Tescher. környéki Karvini szénbányák lengyel tulajdonba mentek, amit a csehek megbocsátani nem tudtak. Az ellentéteket állandó kölcsönös sajtótámadásokkal fokozták. 1920-ban Benes Varsóba utazik, hogy békéről tárgyaljon, de megvalósítani elgondolásait nem tudta. Eredmény nélkül tért vissza Prágába. 1920-ban létrejött papíron egy megegyezés, a cseh-lengyel kisebbségi szerződés. Néhány hónapig csend volt, de mikor ismét felújultak az ellentétek. Franciaország közbelépett és a maga súlyával békítgette a franciák számára mindkét jelentős államot. A csehekkel való béke kizártnak látszik, de annál jobban erősödik a tótok iránti szimpátia. Fokozza az ellentétet a Seba-ügy, az ismert kémkedési história de mindenesetre bombaként hatotta cseh-szov jet megegyezés. Lengyelország legnagyobb ellenségével szövetkezett a cseh. Lengyelország északi határa a szovjet, délen pedig az erősen bolsevizálódó csehszlovák köztársaság a szomszédja. A lengyelség czekután elzárkózott a számára veszélyt jelentő szomszédoktól, önvédelemre rendezkedett be. A csehek válasza tehetetlenségükben lengyel kisebbségeik ellen irányult. Jogaikat semmibe véve, a lengyel iskolákat megszüntették, de lengyel gyűlöletükben tovább is mentek és Lengyelország területén titkos ügynökeikkel a szovjetnek kedveskedtek. Ez robbantotta ki a Iagutóbbi határzárt. A tescheni hercegségben élő 120.000 lengyel, mely a lakosság 80 százalékát,teszi ki, méltán követelheti a maga jogait. Lengyelország egy háború esetén joggal védekezhetik a szovjet haderő átvonulása ellen. Ez a két ok Varsó és Prága mai ellentétének alapja. A lengyel külpolitika szilárdságát azonban nem gyöngítheti a bomladozó Csehszlovákia lengyelellenes politikája.