Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - A revizió főbb nemzetközi jogi vonatkozásai. 2. [r.]

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA nítás elvének a következménye, amelynek merev formájával összeegyeztethetetlen, hogy más akarat irányítsa az állam magatartását. A Nemzetek Szövetségének tehát a revízió körül nem érdemleges, hanem csak bizonyos kez deményező jogköre van. Természetesen ez a jogkör sem lekicsinylendő, mivel kétségtelen, hogy a világ együttes nemzetközi szervezetének felhívása elöl erkölcsi károsodás nélkül nehezen le hetne kitérni. Emellett a felhívás figyelmen kívül hagyásának még bizonyos negatív jogi szankciója is van, nevezetesen az, hogy a 10. cikkben biz tosított területi garancia arra az államra, amelyik a felhívásnak eleget nem tett, az Egyességokmány helyes értelmezése szerint nem érvényesül. Az ilyen állam tehát eljátszotta azt a jogot, hogy a Nemzetek Szövetségében szervezett államközösség együttes védelméhez folyamodhassák. Mindezek szerint kétségtelen, hogy habár a 19. cikk alapján a revízió kérdésében maga a Nemzetek Szövetsége érdemben nem dönt, söt a revízió megbeszélésére és végrehajtására sem kötelezheti tagjait, a felhívásnak nemcsak erkölcsi, hanem a negatív jogi szankcióra tekintettel bizo ryos jogi kötelező ereje is van. Ezenfelül a 19. cikknek a trianoni szerződés területi rendelkezéseire való alkalmazása szemDontjából különös jelentősége lehet a gyakorlatban annak a körülmények — és ez a szempont eddig ügylátszik, általában elkerülte a figyelmet —. hogy e szerződés tekintetében érdekeltnek nemcsak Magyarországot és az utódállamokat kell tekinteni, hanem azokat a többi államokat is, amelyek a trianoni szerződés megkötésében résztvetiek. Tekintve nedig, hogy a békeparancs létrejöttében a vezető szerepet a nagyhatalmak, az akkor ú. n. Szövetséges és Társult Főhatalmak játszottak, a dolog természetéből folyóan a 19. cikk alapján történő revíziónál is az irányítás nemcsak nolitikailag. hanem jogilag is az ö kezükbe kell, hogy kerüliön. Ha pedig ez így van, akkor a nagvhatalmak kedvező elhatározása esetén az utódállamok ellenkezése és mesterkedése vajmi keveset jelenthet! Végezetül még egy kérdésre kell feleletet adnunk, nevezetesen, hogy milyen az út addig, amíg a Nemzetek Szövetsége Közgyűlése elhatározza •az idézett felhívást, vagyis milyen a 19. cikk folyamatba tételének az eljárása? Ebben a tekintetben a Szövetség X. Közgyűlése H;29-ben kimondotta, hogy a 19. cikk alkálin ázására az általános ügyrendi szabályoknak megfelelően úgy kerülhet sor, ha a Szövetség valamely tagja a kérdést a Közgyűlés napirendjére tűzeti. Ebben az esetben a Közgyűlés azt a rendes eljárás szabálvainak megfelelően tárgyalás alá veszi és aniennyiben helye van, a javasolt felhívást megteszi. Az eljárás folyamán csupán még egy hatásaiban nagy jelentőségű kérdésre kell feleletet keresni, még pedig arra. hogy a Közgyűlés a napirendre tűzött javaslatban egyhangúlag vagy szótöbbséggel határoz-e. Tudvalevőleg a Szövetségi határozatokhoz általában egyhangúság szükséges, ez alól csak az eljárási kérdésekben és ezenfelül az ú. n. „óhajokban" van kivétel, amelyek nem ügydöntő határozatok, hanem csak elintézési kívánságok. Bár a 19. cikk ebből a szempontból rendelkezést nem tesz, az irodalom felfogása pedig a jelen esetre korántsem egységes, a felhívásnak arra a természetére, hogy az a szerződések és jogállapotok megváltoztatását csak javasolja, de maga nem foganatosítja, helyesebbnek látszik az a felfogás, amely szerint a felhívást szótöbbséggel is meghozhatja. A szerződésben vagy nemzetközi állapotban érdekelt államok szavazatát a 15. cikk 7. és 10. bekezdésének analógiájára véleményünk, de sajnos, ismét nem egyhangú jogmagyarázat szerint nem szabad számításba venni. A 19. cikkre vonatkozó már ezen szűkre szabott fejtegetésekből is kitűnik, hogy rendelkezéseinek sajnos általánosságban tartott volta következtében annak a konkrét esetben való alkalmazása számos nehézséggel járhat. Ezek a sorozatos elvi nehézségek még súlyosbodnak ama gyakorlat következtében, amely a 19. cikk végrehajtását mindezideig gondosan elkerülte, nem különben a bizonyos politikai suppositiókkal terhelt irodalom ama szinte mesterséges aggályoskodása által, amely a 19. cikk szerény és kanyargó csapását az elindulást és mozgást akadályozó liánoknak szinte áthatolhatatlan szövevényével fonta be. Ezen a semmi esetre sem kecsegtető helyzeten bizonvos mértékig csak az a körülmény enyhít, hogy ma már a nemzetközi politika illetékes tényezői is tudatára ébredtek annak, hogy a 19. cikk útjának járhatóvá tétele a nemzetközi béke és biztonság egyik legalapvetőbb követelménye. Az ebben az iránvban ható törekvések a Nemzetek Szövetsége Közgyűlésének 1936. július 4-i aiánlásában már bizonyos konkrét formát is öltöttek, amennyiben felhivattak a tagállamok, hogy az Egyességokmány békevédő intézkedéseinek ha tékonnyá tétele érdekében tegyenek megfelelő javaslatot. Közismert az is, hogy nemcsak a magyar királvi kormány emelte ki előterjesztett javaslatában a 19. cikk zökkenésmentes működése iránt támasztott kívánságát, hanem a semleges politikájú államok is hangsúlyozták a háborút megelőző határozmányok, köztük a 19. cikk kiemelt alkalmazását. Ezenfelül különös súllyal jönnek számításba Nagy-Britannia volt külügyminiszterének. Eden-nek a Nemzetek Szövetsége XVII. Közgyűlésén 1936. szeptember 25-én elhangzott szavai, amelyek a 19. cikk eddig járatlan útjának járhatóvá tételében jelölték meg a békepolitika helyes irányát. Ha az Egyességokmány 19. cikkének hatékonnyá tételére irányuló ezek a törekvések nemcsak a magyar reviziós érdekek, de a nemzetközi béke és biztonsághoz tapadó nemzetközi jogi közérdek szempontjából is megvalósulásra találnak, akkor a magyar revízió ügye akadálytalanul elgördülhet azon az úton, amelyet számára a nemzetközi jog kövezett ki és amelyen az igazsághajtotta szekere minden bizonnyal a kívánt célhoz juthat. A rcvizió főbb jogi vonatkozásai körül a fentiekben végzett vizsgálódások — úgy véljük — bőségesen kimutatták, hogy a revízió mind anyagi, mind alaki szempontból elsősorban jogi kérdés; jogi természetű a revizió vezérindoka és jogi irányú a revizió gyakorlati megvalósulásának az útja is. Természetesen ezek a jogi eszközök a nemzetközi jog mai állása mellett csak lehetőségek, amelyek nyitvaállnak ugyan, de amelyeknek hatályosulása ma még a jogi tényeken kívül elsősorban hatalmi alakulásoktól függ. Ha azonban a jogi