Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A revizió főbb nemzetközi jogi vonatkozásai

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA stb. Ezek az indokok nem a nemzetközi jogtudomány, hanem a nemzetközi politika kelléktárába tartoznak és lényegileg csak olyan követelmények, amelyek bizonyos jogpolitikai teendőket: a vonatkozó szerződés megfelelő átalakítását vagy megszüntetését igénylik. A magyar nemzet jogásztermészetéből folyik talán, hogy a magyar revíziós mozgalom a trianoni békediktátum módosítására irányuló törekvéset főleg a legszigorúbb értelemben vett jogi okokra alapítja. A magyar reviziós követelés legfőbb jogi fegyvere és devizája az „Igazságot Magyarországnak!" erkölcsi parancsa, amely már ebben a ki emeltségében és hangsúlyozottságában ékesen bizonyítja, hogy a magyar revízió ügyénél nem anynyira nemzetközi politikai, mint inkább nemzetközi jogi kérdésről van szó. Nem elsősorban a magyarság érdekei és szükségletei igénylik és indokolják a revíziót, hanem az igazság, amelyet a trianoni békeparancsban a megtévesztett nagyhatalmak jogellenesen szolgáltattak ki, illetve csúfoltak meg. A magyar reviziós mozgalom nem arra alapítja a trianoni békeparancs módosítására irányuló törekvését, hogy az többé a viszonyoknak meg nem felel, hogy az abban előírt magatartás lehetetlenült, vagy hogy a magyar nép azóta kialakult ethikai, gazdasági, geográfiai vagy biztonsági szükségletei követelik meg a revíziót, vagy éppen, hogy az annak halogatása miatt előállott háborús feszültség indokolja a békeparancs újabb megvizsgálás alá vonását, hanem egyszerűen azért, mert a békediktátum már születése pillanatában olyan igazság- és jogsértésekkel jött létre, amelyek a jogorvoslatot, a revíziót, nemcsak lehetővé teszik, de egyenesen provokálják. A következő fejtegetésekben éppen ezen kiemelkedő szerepe miatt (és tekintettel a hely kötöttségére) a jogi érvek közül csak ezt >a valósággal nervus probandi-t tesszük vizsgálat tárgyává. Azt mondhatná azonban mindezekre a fejtegetésekre a revizióellenesek táborából valaki, hogy ha nincs is kizárva, hogy a trianoni szerződés tartalmában nem mindenütt közelíti meg az igazságot, vájjon lehet-e igazságtalansága miatt a szerződést egyben jogellenesnek is tekinteni. Hiszen nemcsak a nemzetközi jogban, amely tudvalevőleg még igen messze van az igazságosság, az erkölcs és a méltányosság követelményeinek a megvalósításától, de a leghaladottabb államok jogrendszerében is bőven akadunk igazságellenes tényezőkre és ezen igazságtalanságok alapján azért mégsem lehet egyben azt is állítani, hogy az igazságtalan jogszabályok jogellenesek is. Ez az ellenvetés ebben az általános fogalmazásában a pozitív jogi felfogás szemszögéből kétségtelenül helytálló. A modern természetjogi, vagy ú. n. szociológiai jogszemlélet ugyan általánosságban is tagadásba veszi ezt az ellenérvet, amikor abból az elgondolásból, hogy a jog célja a társadalmi rend megvalósítása, és minthogy az csak az igazságosság és az erkölcs követelményei szerint ér hető el, nem tekinti jognak azt a jogi előírást, amely erkölcstelen vagy nyilvánvalóan igazságtalan. Pozitív jogi nézőpontból azonban ennek a ter mészetjogi okfejtésnek csekély jelentősége lévén, azzal summásan be nem érhetjük, és ezért helyesebb magunknak is ehhez az ellenérvhez csatlakozva azt hirdetni, hogy valóban, az igazságtalan nemzetközi jogszabály általában egyben nem jogellenes is. Ám a párizskörnyéki békeszerződésekre ez az általános megállapítás egyáltalában nem vonatkoztatható, mert azoknak a tárgyalási alapul és szerződési feltételül szolgáló wilsoni elvek szerint az igazságosságon kellett alapulniok. Folyik ez legelőször is abból, hogy a világháború kimenetelél beavatkozásával eldöntő Amerikai Egyesült Államoknak Wilson 1917. április 2-iki nyilatkozata szerint főcélja volt: „A béke és igazságosság alap elveinek megvédése a világ életében minden önző és autokratikus hatalom ellen és olyan egyezség létrehozása a világ igazán szabad és önmagukat kormányzó népei között, amely arra törekszik, hogy ezeket az alapelveket a jövőben is tiszteletben tartsák." De következik ez még inkább a fegyverszüneti szerződések megkötését a központi hatalmak részéről kiváltott wilsoni pontokból, amelyeknek visszatérő vezérelve a háború likvidálásában az igazságosság pártatlan érvényesítése. Az 1918. február 11-i kongresszusi beszéd például a 14. pontot kiegészítő első pontban a végső rendezés alapjává az igazságosságot tette és az olyan terület-átítéléseket, amelyek a legalkalmasabbak a tartós béke biztosítására. Az igazságosság követelése annyira alapeszméjévé vált a világháború végső rendezésének, hogy az a páriskörnyéki békeszerződések első része által megalkotott Nemzetek Szövetsége egyezségokmányának bevezetőjébe is felvételt nyert. „A Magas Szerződő Felek — mondja az egyességokmány preambulája —, avégből, hogy a nemzetek együttműködését előmozdít sák és a nemzetközi békét és biztonságot megvalósítsák, mégpedig .... azzal, hogy nyilt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartanak fenn . . ., azzal, hogy a szervezett népeknek egymás közti érintkezésében az /gazság uralmát és mindennemű szerződéses kötelezettségnek lelkiismeretes tiszteletbentartását biztosítják, megállapították a Nemzetek Szövetségének . . . egyesség okmányát." Mi is azonban az igazságosság, mint jogi fogalom és különösen mi a nemzetközi igazságosság? A tárgyalási és szerződési alapelvül szolgáló wilsoni elvek erre Í9 feleletet adnak, amikor egyrészt meghatározzák az igazságosság kiszolgáltatásának megkívánt módjait, mésrészt és különösen a békeszerződések területi rendelkezéseit illetően negadják az igazságosság néhány tartalmi elemét. „A pártatlan igazságosság — találjuk az elsőt illetően a wilsoni elvek között, — amelyet szolgáltatni kell, nem tehet semmiféle különbséget azok között, akikkel igazságosak akarunk lenni, és azok között, akikkel nem akarunk. Olyan igazságosságnak kell lennie, amely nem ismer kedvezményben részesítetteket és fokozatokat, hanem csak egyenlő jogokat a résztvevő népek szempontjából." (az 1918. szeptember 27-i beszédből). Az igazságosság tartalmi követelményeként pedig a wilsoni pontok a békeszerződések területi rendelkezéseire nézve elsősorban a nemzetiségi elvet, ezt helyettesítőén a népek önrendelkezési jogát jelölik meg. *) *) Az elsőre nézve v. ö. az 1918. február 11-i kongreszszusi beszéd 4. pontját, a másodikra nézve pedig ugyanezen beszéd 3. pontját, és az 1918. július 4-i Mount Yernon beszéd II. pontját.