Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - Németország és Ausztria

MAGYAR KÜLPOLITIKA A náOYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 3. S Z. BUDAPEST 19 3 8 Németország és Ausztria Azzal a ténnyel, hogy az osztrák szövetségi kormány elhatározta Ausztriának a Német Biro­dalommal való egyesítését, egy nagy nép küzdel­me zárult le tulajdon egységéért. A történelemnek az a roppant és méltóságos ereje, mely maga fölött emberi hatalmat nem is­mer, szólalt meg, mikor az osztrák kancellár ünne­piesen semmisnek jelentette ki a saint germain-i szerződés 88.-ik szakaszát, mely megtiltotta Ausz­triának Németországhoz való csatlakozását. Ez a saint germain-i szerződés, látszólag egy állam független méltóságának megóvásával, mint­egy zálogként és Eris almájaként tartotta kezében Ausztriát. S azoknak, akik az állam függetlenségé­ben valóban egy nép és nemzet legnagyobb, leg­keményebb alkotását látják, a békeszerződésnek e szakasza elvileg valóban nemesnek és védő jel­legűnek és jóhiszemünek tűnhetett fel. Közelebbről vizsgálva azonban, ez a paragra­fus, mint a békeszerződések csaknem valamennyi paragrafusa, a büntetés és megalázás célzatával keletkezett és ekkép sértő volt a német nép kisebb és nagyobb államára egyaránt. Az a békegyülekezés, mely a wilsoni elvek alapján szabdalta újra Európa térképét, sem nem csodálkozhatik, sem nem haragudhatik, ha most Hitler, német birodalmi vezér és kancellár, Gond­viselés szabta feladatát a két német nép teljes és állami összeforrasztásában teljesedettnek látja. A békeszerződések diplomáciája ugyan meg­teheti szokott lépéseit e drámai gyorsasággal, pon­tossággal, de drámai vérhullás nélkül való s a szó magasabb értelmében vett nép- és diadalünnepély láttára és hallatára, de nincs olyan nép és hadse­reg, melyet e nyilvánvaló történelmi igazsággal szemben háborús indulatba lehetne izzítani. Mi, magyarok, a magunk történeti távlatából, tiszteletreméltónak tartottuk egy ország küzdel­mét függletlenségéérí, külön történelmi és kultu­rális hivatásáért. Mi tudjuk, hogy az önálló állami­ság — sovány kenyéren is — egy nép legnagvobb kincse. Épp ezért nagyrabecsültük azokat az ál­lamférfiakat, akik Ausztria függetlenségéért áldoz­ták fel életüket. Az a felfogás azonban, hogy Ausztria, politi­kai és kulturális hagyományai jogán, önmaga gon­dozhatja magát, egyre jobban háttérbe szorult és a külön államiság jogi gondolata helyett a mé­lyebb, ösztönösebb és egyszerűbb népiség gondo­lata lett úrrá a lelkeken. A nagy, erejében és erkölcseiben márványke­ménnyé szilárdult Németbirodalom vonzóereje ellenállhatatlanná vált és az osztrák nép a testvéri találkozás örömével csatlakozott a nagy német bi­rodalomhoz. A történelem még soha nem jegyezhette fel az állami burok levetésének ilyen békés és ujjongó jeleneteit. A történelem rendszerint komor és tra­gikus. Ausztria megszűnése azonban.nem apoka­liptikus jelenetek közben, hanem méltóságos nyu­galomban folyt le. A jövő fogja megmutatni, hogy ami Ausztriá­ban a legértékesebb volt, sajátságos kulturális táj­jellege, megszűnik-e az állami önállóság elveszté­sével. Hogy az a tudomány és az a művészet, mely a régi Ausztriának adózó államok és népek szolgá­tatásából sarjadhatott és épülhetett, megmarad és növekszik-e akkor is, ha az osztrák nép most már a nagy német birodalmon belül folytatja életét. Ez a kultúra, bármilyen hatalmi politikából eredt is, Európa egyik legsajátosabb értéke volt. Németország, mely csapataival és vezérével, mint fiú ment Ausztriába, bizonyára tisztelni és növel­ni, nem pedig —• valami szomorú falanszterpoliti­kával — elnyomni akarja ezt, az ő szívének is oly drága kultúrát. Mi, magyarok, ha megértettük is a régi Ausz­tria küzdelmét az önálló államiságért, meg tudjuk érteni a testvéri összefogás parancsoló akaratát. Átérezzük, mit jelent a saint germain-i békepa­rancs megsemmisítése, a békeszerződéseknek e valóban békés, de nem kevésbbé hatályos reví­ziója. A történelem új szomszédot adott nekünk a Német birodalomban, mely, miként mi is, a béke­szerződések nyűgétől való teljes szabadulást te­kinti politikája irányvonalának. A Németbirodalom, Ausztria magához csato­lásával még inkább dunai hatalom és így még in­kább sorstársunkká lett. A Németbirodalom, mely nem szokta célját eltéveszteni, ezután még fokozottabb mértékben kiterjeszti figyelmét a Duna völgyének rendezé­sére. Nemcsak a békeszerződések összetörésében, hanem a Dunavölgy rendezésében is közös érdek fűz össze bennünket a Németbirodalommal. Mi, itt a Duna mellett, ahova a Gondviselés állított, vívjuk harcunkat jövőnkért és Európa kultúrájáért. A mi szerepünk pótolhatatlan volt a múltban és — reméljük, — az lesz a jövőben is. Nekünk nincsenek hatalmas testvéreink. Egyedül vagyunk. De bármilyen egyedül voltunk és vagyunk, hajdan is küzdöttünk, most is küzdeni fogunk Európa kultúrájáért és a magunk fönnmaradá­sáért. A Németbirodalom, mely ma határainkig ter­jed, tudja és nem felejtheti, hogy a török ve-

Next

/
Thumbnails
Contents