Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 2. szám - Magyarország és a cseh közeledés

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 Legtöbb esetben nem is kellett volna újat alkotni, hanem csak tovább haladni a jól bevált és kitaposott utakon. Nem a cseh politikának köszönhető-e mindazoknak a felvidéki gyáraknak, bankoknak és vállalkozásoknak a pusztulása, melyek mindegyike egy-egy kipróbált láncszeme volt annak a gazdasági együttműködésnek, melynek jelszavával Hodzsa miniszterelnök úr az utóbbi időben oly sokat vagdalkozik. És talán mi voltunk azok, kik 1931 végen a cseh-magyar kereskedelmi szerződést oly váratlanul felmondtuk? Nem Prága szakította-e meg —• az együttműködési szellem nagyobb dicsőségére — a két állam közötti gazdasági kapcsolatokat, hogy politikai engedményeket csikarjon ki tőlünk. Hogy viselkedett Cseh-szlovákia a Tardieu-tervvel szemben? Nekünk nem volt szövetségesünk Franciaország, de a magyar sajtó itt is sokkal megértőbb magatartást tanúsított, mint a cseh, mely a francia kezdeményezést ridegen visszautasította. Egyszóval, ahová nézünk, mindenhol azt kell látnunk, hogy a dunai együttműködés legnagyobb megakadályozója az a cseh-szlovák politika volt, mely ahelyett, hogy az ellentétek csökkentésén fáradozott volna, mindent elkövetett, hogy azok kiélezésével továbbra is folytathassa hatalmi politikáját Magyarországgal szemben. Ily körülmények között okvetlenül fel kell tennünk a kérdést, mi hát az indító oka ennek a feltűnő változásnak, mely egyszerre barátságot keres annál a Magyarországnál, kivel szemben eddig az állandó hadviselés álláspontjára helyezkedtek. A Hradzsinban még mindig az a szellem az úr, mely 1916-ban a magyar birodalom feldarabolását sürgette! A csehek tehát nem változtak, de változtak a körülmények: Az a mohó telhetetlenség, mely össze nem tartozó területeket és együttélni nem akaró népeket préselt össze a földrajzilag is abszurd eseh államba, kezdi meghozni a maga káros gyümölcseit. De ezzel egyidőben kívülről is fokozódik a nyomás. A csehek összeférhetetlen és negatív politikáját mi sem jellemzi jobban, hogy egy szomszédjukkal sem tudnak barátságos va«v legalábbis normális viszonyt fenntartani. Ily módon érthető, hogy különösen a Harmadik Birodalom nagy katonai újjáalakulása óta a csehekén mind nagyobb és nagyobb bizonytalanság kezd úrrá lenni. Ebben a nem éppen irígylésreméltó helyzetben úgy látszik már annyira kényelmetlenül érezték magukat, hogy ráfanyalodtak a magyar orientáció külszinére. Akik figyelemmel kísérték Hodzsa és a többi prágai illetékes tényező kisebbségi politikáját, ?zok egy percig sem hihettek a szólamok őszinteségében, mert azokat soha semmilyen tett euuig meg nem követte. Emlékszünk, hogy közoktatásügyi minisztersége idején, 1926-ban, Hodzsa miniszterelnök úr holmi kisebbségi kulturautonómiák kiépítéséről beszélt a költségvetési vitában és erélyesen állástfoglalt az elnemzetietlenítő politika ellen. Mi történt azóta? Amikor 1935 végén Benes külügyminisztert köztársasági elnökké választották, egy nappal előbb, december 17-én magához kérette a magyar kisebbség hivatott képviselőit és határozott ígéretet tett követeléseik teljesítésére. Azóta Hodzsa miniszterelnök úr közeledési lázában még többet és még nagyobb lelkesedéssel ígért meg mindent, de a tettek — mintahogy előrelátható volt, — még mindig késnek. A magyarság helyzete egy jottányit sem javult, sőt az 1937 őszén lezajlott költségvetési vitában elhangzott magyarpárti beszédek azt mutatják, hogy az ottani magyarság úgy kulturális, politikai, mint gazdasági téren, állandóan fokozódó nyomásnak van kitéve. Ezt eredményezték tehát az államfői és miniszterelnöki ígéretek. Ezek után igazán nem sokat bízhatunk abban, hogy a prágai kormány komolyan javítani óhajt a magyar kisebbség helyzetén. Az egész közeledési manőver cseh részről tehát nem tekinthető másnak, mint olyan kísérletnek, mely egyrészt hivatva van a köztársaság szorult külpolitikai helyzetén némileg enyhíteni, másrészt pedig, hogy azt a látszatot keltse a dunai kérdés iránt érdeklődő nyugati közvéleményben, hogy a cseh-magyar függő kérdésekben nincs többé szükség az érdeklődésükre, mert hisz ezeket a problémákat az érdekelt felek „egymás között" akarják elintézni és minden „külső beavatkozás" csak zavarná azt a „kedvező légkört", mely az ilyen megegyezések sikerének előfeltétele. Ez a szellem ütközik ki a cseh propaganda hivatalos angol nyelvű szócsövének, a „The Central European Observer"-nek 1937 november 12.-i számából, mely Sir Róbert Gowcr kisebbségi könyvéről írva, a fenti értelemben tiltakozik a kitűnő angol politikus igazságos megállapításai ellen, kit minden áron le akar beszélni, hogy a középeurópai kérdésekkel a jövőben is foglalkozzon. Ez húzódik meg hát a valóságban a nagy „közeledés" mögött: a jogos magyar követelésekre vonatkozó minden akciót állítsunk le, külföldi barátainkat némítsuk el, hogy a prágai propaganda azután minden akadály nélkül terjeszthesse hamis híreit és beállításait Magyarország ellen. De, aki még ezek után is bízott a Hodzsa-féle közeledési politika legalább részleges őszinteségében, azt ugyancsak kiábrándíthatta az a nyilatkozata, amely egyik magyar napilapban a mult év november vegén látott napvilágot- Ebben három szépen hangzó elvet lobogtat meg az olvasó előtt: a benemavatkozást, az egyenlőséget és a kooperációt. Ha valaki, úgy a csehek tennék jól, ha ezeket a szavakat nem nagyon használnák. A fentiekben Országunk határain túl is híressé váltak a „Gödör* tulajdonosa által feltalált és készített szálka n él b üli ponfy különlegességek Papp József Kispest, Üllői út 153. Telefon: 147-150 (llamos megálló)