Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - Tunisz és az európai revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Franciaország külpolitikája mesterkélt bogozás, haszontalan kegyetlenség volt Középeurópával szemben és a középeurópai egyenes, nyilt népi külpolitikával összehasonlítva. Franciaország már-már azon a ponton volt, — ami a franciák szemében bizonyára a legborzasztóbb, — hogy külpolitikája logikátlanná válik. Hogy ezt elkerülje, Franciaország talán hajlandó lett volna háborúra is, — de hogy ezt elkerülje, Franciaország okossága hajlandó volt új külpolitikára, a Középeurópával való békés politikára is. Napjainkban sokszor halljuk, hogy „történelmi időket" élünk. Igen, történelmi időket élünk. Azt a kort éljük, mikor vizsgálnunk kell, milyen elvek igazgatják életünket. Jó-e minden, ami régi és jó-e minden, ami új? Választanunk kell jó és rossz között — és ez a legnagyobb kegyelem és méltóság, amiben a Gondviselés az embert részesítette. Korunk zajgásában örömmel láthatjuk, hogy döntő és elhatározó erejű választás történt. Középeurópa feje fölül elmúlt az örökös fenyegetés réme, az örökös védekezés szükségessége. Az a politika, mely Középeurópát, s ezzel együtt Magyarországot különösképen fenyegette, végleg elmúlt. A francia-német megegyezés, ha csupán elvi kijelentés maradna is, örökre leszámolt a Richelieu-politikával. Franciaországnak új külpolitikai célokat kell maga elé tűznie s ez az új cél akkor lehet hatékony, csak akkor emelheti Franciaország erejét, ha Középeurópa elrendeződésre váró nagy kérdéseinél a jóakarat irányában éppen olyan cselekvésre késznek mutatkozik, mint a Richelieu-i politika vitelében. A francia-német megbékélés nemcsak Franciaország új külpolitikai utait, nemcsak Németország megnyugtatását, szerepének elismerését jelenti, hanem jelenti Középeurópa haladását a béke felé és jelenti a Magyarországot fenyegetett kisantant végkimúlását é9 ezzel a magyar jövő és a dunai tér életének rendezését és boldogabb kilátásait. P. M. Tunisz és az európai revízió Az állam fogalmának új értelmezése mellett nem meglepő, hogy Itália felvetette a Tuniszban élő olaszok életének és jogainak rendezését. Az új állam nem ismeri a titkos, nemhivatalos revíziót és irredentizmust. Nincs külön népi vágya és külön hivatalos politikája. A nép szívének vágya egyúttal az állam hivatalos külpolitikája is. Innen ered az új államelv külpolitikájának nyílegyenes iránya és rohama. Az 1881 óta francia védnökség alatt álló Tunisz kérdésében Franciaország hangoztatja, hogy saját számlájára végezte az első telepítés alapvető munkáját. Utakat, vízvezetékeket, vasutakat épített. Francia kapitalisták indították meg az ipari és kereskedelmi vállalkozásokat. Hatezer kilométernyi utat készítettek száz millió aranyfranknyi költséggel, kétezer kilométernyi vasutat építettek s a városok vízellátását európai módra szervezték és öntözésre — 1927-iki adat szerint — öt millió köbméter vizet használtak. Mindez, tagadhatatlanul, a francia gyarmatpolitika érdeme. A francia gyarmatpolitika azonban csupán a tőkebefektetés egyik módja volt, melynek biztosítására elegendőnek találta a jó katonai és polgári igazgatást és nem tartotta szükségesnek, vagy lehetségesnek a megmunkált föld franciákkal való betelepítését. így történt, hogy a tuniszi védnökség kormányzata a világháború végén, a következő helyzettel találta magát szemben. Tunisznak 55.000 francia, 85.000 olasz, 73.500 (olasznak számítható) máltai és 3.000 főnyi más európai lakosa volt és olasz statisztikusok megjósolták, hogy Tunisz, a körülmények erejénél fogva, 1935-ben olasszá változik. A francia gyarmatpolitika alapja a kapitalizmus, vagyis a mult, a formális jog, a befektetések történeti jogcíme. Ez politika, a maga területén, önérzettel hívatkozhatik eredményeire, gyümölcsöző munkájára és haladására. Ez a hivatkozás azonban nem érinti az olasz politika jogcímeit. Ha a franciák tőkét vittek Tuniszba s e tőke biztosítására katonaságot és adminisztrációt, az olaszok mindehhez a munkáskezeket szállították. A kapitalizmus csak eszközt lát a munkásban. A népi politikájú államok szemében az ember nagyobb érték a legnagyobb tőkénél. A hatalom, a jog és erő forrása nála nem a felhalmozott tőke, hanem az ember. A kapitalista gondolkodás biztonságot és jogot kíván a tőkének az állam határán innen és túl. A népi gondolkodás biztonságot és jogot követel az embernek az állam határán innen és túl. Az európai politika minden megmozdulásában ennek az új népi politikának sikere érezhető. A müncheninek nevezett elv bontotta szét Európában azt az államalakulatot, melyet a nemzeti gondolat megsértésével alkottak: Csehországot. Ez az elv ad Olaszország tuniszi politikájának győzelmes iramot, mikor százhúszezernyi fia jogát követeli. Ki érthetné meg jobban ezt a politikát, mint mi, magyarok? „NOR-COC" Védjegy Kötöttárun — női selyemharisnyán svájci fehérneműn bevált minőséget jelent. Gyártja: Kokron József és Fiai kötött-szövött-árúgyár. Hódmezővásárhely