Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - A külföld felvilágosítása

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 és védeni volt hivatása, hogy aléltan megadja ma­gát és ellenségei kezében fegyver és eszköz legyen régi barátai veszedelmére, romlására. Ez a jelentősége Európára nézve a trianoni bé­keszerződésnek. Mi magyarok tudjuk és érezzük ezt. fis tíz év óta fájdalmasan és megdöbbenve tapasztaljuk, hogy Európa úgy tesz, mintha sem nem tudná, sem nem érezné. Ezért nekünk szinte divinációnak látszik, hogy egy angol ember is azon a ködön és feketeségen keresztül, melyet a trianoni békeszer­ződés jelent, meglátta, megérezte és Európa szeme elé tárta. Rothermere lord e cselekedetében hihe­tetlen férfierkölcs, kimondhatatlan államférfiúi böl­csesség és kimondhatatlan angol becsület van. A külföld felvilágosítása Irta: Dr. Crucker György. A külföld felvilágosítása a magyar kérdéseket illetően legelsőrendü feladataink közé tartozik. Ezt a most folyó történeti események is világosan bi­zonyítják. Ez a feladatunk az érdemi részt illetően annál könnyebb, mert nekünk nincs szükségünk porhintésre, képmutatásra, hazugságokra ahhoz, hogy a külföld közvéleményének s rajta keresztül azoknak rokonszenvét, akik Európa sorsát irányít­ják, megnyerni törekedjünk. Céljaink, törekvé­seink egyenesek, eszközeink tiszták és becsülete­sek. S e tekintetben segítségünkre jött a müncheni egyezmény, illetve annak pótjegyzőkönyve, mely a népek önrendelkezési jogát végrevalahára a leg­határozottabban leszögezte s ezt a jogot a magyar népnek is megadta. De annál kevésbbé könnyű a külföld felvilá­gosításának technikája és ép ehhez a kérdéshez szabadjon némi gyakorlat és tapasztalat jogcímén a nagy nyilvánosság előtt hozzászóianom. Előre kell bocsátanom azonban, hogy hozzá­szólásom semmiesetre sem célozza semmiféle irány­ban a bírálatot azon szervek és személyek felett, akik Magyarországon a külföld felvilágosításának rendkívül nehéz és kényes munkáját végzik, annál kevésbbé, mert — s ezzel az igazságnak tartozrm - az állami és társadalmi élet kevés helyén ta­pasztalható annyi hozzáértés, munkakedv és ügy­szeretet, mint épp a külföld felvilágosításának te­rületén. Ezek a „kulturdiplomaták" állandóan mű­ködésben vannak, sőt mondhatni, rendkívüli gya­korlatot, éberséget, mély kultúrát és nem hangos­kodó, de annál izzóbb hazafiságot feltételező te­vékenységük akkor kezdődik, mikor az átlagtiszt­viselő már rég letette a tollat. Találkozás X. kül­földi újságíróval valamelyik dunaparti szá'loda halljában délutáni feketére, elmenni egy külföldi professzor előadására este 6 órára, résztvenni egy kongresszusi banketten vagy Y. előkelő angol po­litikus tiszteletére rendezett estebéden, eserleg este l()-kor elkísérni a szórakozni kívánó fiatal svéd házaspárt valamelyik előkelő mulató­helyre s közben tapintatosan „felvilágosítani"; a külföldit megfelelő tájékoztató müvekkel ellátni, a kívánt személyi kapcsolatokat részére megszerez­ni, esetleg a korareggeli órákban elutazáskor a pá­lyaudvaron jelen lenni, elutazta után is különféle megbízatásainak eleget tenni, vele a kapcsolatot továbbra is fenntartani, a rövid nyári szünidőt külföldön szinte száz százalékig ezen teljesen ön­zetlen felvilágosító munka szolgálatába állítani — dióhéjban a kulturdiplomata sokoldalú, fárasztó, de talán nem egészen hiábavaló munkája. S ha ezen tapasztalható lázas és lelkiismeretes tevé­kenység ellenére is ehelyütt szót kérek, teszem ezt az e téren mutatkozó nagyszámú szervi hibák fel­ismeréséből, melyeken segíteni a magyarság létér­dekei okából szerény véleményem szerint sürgős kötelesség. Az intenzív magyar felvilágosító munka egybeesik külpolitikai függetlenségünk visszaállí­tásával, tehát kereken húsz esztendős. Pénzt, sok munkát és időt és még több lelkesedést, fektettünk bele ebbe a modern „békés hadviselésbe", melyet az elért eredmények azonban, sajnos, nem eléggé igazolnak. Ennek az állapotnak föokát a felvilá­gosító munka szervezetlenségében látjuk. Ezalatt összefoglalóan az egységes központi irányítás, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erők gazda­ságos felhasználásának hiányát, a helytelenül al­kalmazott eszközöket, az itt is móg mindig felbur­jánzó dilettantizmust, stb. értem. Egy központi átfogó szervre volna szükség, melyben a felvilágosító munka összes szálai össze­futnának. Ma ugyanis, sajnos, az a helyzet, hogy ennek a munkának többé-kevésbbé nincsen fele­lős gazdája, mert hivatalos és társadalmi szervek és idegenforgalmi intézmények nagy számban áll­nak a felvilágosító tevékenység szolgálatában. Ez a terv távolról sem jelentené ezeknek a rendkí­vül tiszteletreméltó intézmények és személyek te­vékenységének megszüntetését, még csak csök­kentését sem, ellenkezőleg, a külföldi felvilágosító munka intenzitásának fokozását az itt is annyira szükséges racionalizálás érvényesítésével olykép­pen, hogy egy irányító szerv legfőbb vezetése mel­lett harmonikus együttműködésük megfelelő mun­kamegosztással biztosíttatnék. A külföldi felvilágosító munka központi irá­nyításának gondolata ma már világszerte érvénye­sül. Különösen a tekintélyi államok azok, melyek a külföldi felvilágosító munka érdekében nagy­szabású intézményeket létesítettek. Olaszország­ban a Ministero della Cultura Popolare (Népraű­velésúgyi minisztérium) végzi az idegenforgalmi ügyek legfőbb vezetése mellett a külföldi felvilá­gosító munkát is. Természetesen a Német Biro­dalom is nagyszabású organizációt állított be e célra. Portugáliában a miniszterelnökség alá tar­tozó Secretariado da Propaganda Nációnál igen intenzív külföldi felvilágosító munkát folytat. Mű­vészi kiállítású füzeteik, albumaik és kön\veik, melyeknek a mult évi párisi világkiállításon külö­nösen nagy sikerük volt, a gyarmatpolitikától a népművészetig és gasztronómiáig úgyszólván min­den kérdést felölelnek. Angliában The British Council végzi a külföldi kulturális tevékenységet. Legfőbb célja a brit népek életének és gondolko­dásának a külföldön való megismertetése, az an­gol nyelv tanulásának előmozdítása, a brit tudo­mánytik áldásainak más népek számára való hozzáférhetővé tétele, a brit irodalom és művé­szet megismertetésének előmozdítása, stb., amint ezeket az Intézet legutóbbi, Lord Eustace Percy képviselő szerkesztésében megjelent jelentéséből olvashatjuk. Szerény mondatok, melyek mögött azonban a brit világbirodalom hatalmas expan­ziója rejtőzik. Nem kívánok ehelyütt a felvilágosító munka

Next

/
Thumbnails
Contents