Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Magyarok, szlovákok és ruthének a Dunavölgyében

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 rócszentmártoni deklaráció 10 éves évfordulójára, az autonómiát nem adják meg, >az ex-lex állapota következik be Szlovákiában. Egy nappal később Tukát elfogták és néhány hónap múlva 15 évi fegyházra ítélték. 1931-ben teljes erővel megújult az autonómiáért folytatott harc, melyet erősít a gazdasági válság okozta elégedetlenség. Hlinka 1932 november 25-én a cseh képviselőházban tartóté beszédében rámutat arra a kedvezőbb helyzetre, melyben Szlovákia a magyar uralom alatt volt. 1933-ban Hitler uralomraj utása és a szudétanémetek között a nacionalista irányzat terjedése a szlovák politikai életre is kihatással volt. A nyitrai Pribina-únnepségen Hlinka a csehek minden tiltakozása ellenére felszólalt és a szlovák nép jogait követelte. Ezt követte dr. Bazovsky Lajos letartóztatása, aki a Národnie Noviny hasábjain a békeszerződések revíziója mellett szállt síkra. Prága a szlovák törekvésekre a köztársaság védelméről szóló törvény megszigorításával és a pártfeloszlatási törvénv életbeléptetésével felelt. A cenzúra kíméletlenül működött s a szlovák néppárt lapját, a „Slovak"-ot 1933-ban és 1934-ben három-három hónapra betiltották. A cseh-orosz szer ződés megkötése erősítette az autonómista törekvéseket, mivel a katholikus szlovákság ellensége a bolsevizmusnak. 1935 március 29-i határozatában a szlovák néppárt ismételten követelte a szlovák nemzet különállásának elismerését. Az ugyanazon év szeptember 10-én Pöstyénben tartott tömeggvűlésen már együtt éltették Horthyt, Hitlert és Hlinkát. A pöstyéni manifesztum federativ alapon követelte az autonómia megvalósítását. A szlovák néppárt alelnöke, Tiszó József 1938 március 28-án kijelentette a csehszlovák parlamentben, hogy az autonómista mozgalom nem más, mint küzdelem a szlovák nép önrendelkezési jogának biztosításáért és hogy mindazok, akik ezt akadályozni akarják, súlyosan vétkeznek az állam léte ellen. A szlovenszkói magyarok, németek és ruthének a szlovenszkói autonómia érdekében 1938 február 27-én közös nyilatkozatot adtak ki. 1938. február 22-én Benes lapja, a Lidové Noviny, Hlinkának egy nyilatkozatát közli, ahol a következőket mondja: „Mi szlovákok fogunk maradni még akkor is, ha ez a köztársaság életébe kerül''. A négy nagyhatalom mü.ncheni döntése után a szlovák néppárt kimondta Zsolnán tartott ülésén, — miután előzőleg a csehszlovák agrárpárttal és a szlovák nemzeti párttal megegyezést létesített, — hogy a szlovák önkormányzat megvalósítása érdekében közös arcvonalat alkot. A cél az volt, hogy a csehszlovák államot dualisztikus állammá alakítsák a régi Osztrák-Magyar Monarchia mintáj ára. A zsolnai határozat kimondta, hogy a csehszlovák köztársaság területén élő szlovákok érvényesítik az önrendelkezési jogot és kérik a szlovák nemzeti egység nemzetközi elismerését. Követelték a leszerelést és bejelentették a kormány- és végrehajtóhatalom átvételét. A zsolnai határozatról kiadott szózat így végződik: „Az önrendelkezési jog győzelme évek óta tartó harcunk végét jelenti. Éljen a szabad szlovák nemzet, éljen a szlovák kormány". A minden oldalról szorongatott prágai kormány kénytelen volt a zsolnai határozatot tudomásul venni, de tüstént megtalálta a módját annak, hogy az önkormányzat csak szemfényvesztés maradjon. Tudomásul vette, hogy dr. Tiszó József ötödmagával szlovák kormányt alakít, de a „független" szlovák kormánytól a cseh miniszterelnök vette ki az esküt. Tiszó dr. tett javaslatot négy minisztertársa kinevezésére, de a kinevezést Sirovy cseh miniszterelnök eszközölte. Á szlovák kívánságok tudomásul vételével Prága esetleg elháríthatónak vélte a szlovák nép valódi akaratának önrendelkezési joga alapján és népszavazás útján való kinyilvánítását. Világos, hogy az olyan önkormányzat, mely nem a nép akaratán, hanem egy másik állam jóvoltából született meg, tehát bármikor vissza is vonható, csak paródiája az állami függetlenségnek és megcsúfolása Hlinka törekvéseinek. Az önrendelkezési jogot a szlovák népnek kell gyakorolnia, minden külső befolyástól mentesen, népszavazás által. A népszavazás előtt el kell távolítani Szlovenszkóból a cseh katonaságot, csendőrséget, rendőrséget és közigazgatást, mert egyébként alig képzelhető, hogy a szlovák népnek módjában álljon akaratát szabadon nyilvánítani. Magyarok, szlovákok és ruthének a Dunavölgyébon — Tarján Ödön és dr. Fali Endre tanulmánya. — A „Magyar Revíziós Liga" nagy és értékes propagandamunkát fejtett ki azokban a mozgalmas napokban, melyek a müncheni egyezményt megelőzték, valamint az ezt követő időben. Ezekben a napokban 17 könyv jelent meg a Magyar Revíziós Liga kiadásában, mély könyvek angolul, franciául, olaszul, németül és magyarul jelentek meg. Ezen propagandamunkák közé tartozik dr. Fali Endre és Tarján Ödön által összeállított „Magyarok, szlovákok és ruthének a Duna völgyében" című munka, mely magyarul, németül, angolul, franciául jelent meg. E tanulmány célja az, hogy ismertesse* a nyugati államok közvéleménye előtt Magyarország jelentőségé;: geopolitikai helyzete és ezer éven át tanúsított államalkotó ereje szempontjából. A békeszerződések után — állapítja meg a tanulmány —, a magyar nép revíziós politikája volt az egyetlen konstruktív békepolitika. E most megvalósulni kezdő békcpolitika nem hatalmi okokból, hanem Magyarország történelmi hivatása szempontjából és az európai béke érdekében parancsoló módon előírja egy új dunai koncepció megteremtését. Ebben a tervben reális adottságnak tekintendő a magyar, szlovák és rutén nép egymásra utaltsága. Ezt földrajzi, gazdasági okok épp úgy világosá teszik, mint az e népek közt fennálló ezer éves tradíció. A szlovák és ruthén népnek maguknak kell dönteniök sorsuk felett. A magyar nép feladata pedig az, hogy jól felfogott törekvéseikben támogassa őket. A tanulmány, hogy minden más megoldás lehetetlenségét kimutassa, ismerteti a csehszlovák állam keletkezésének propagandisztikus legendakörét, a cseh ipari és gazdasági érdekek éles ellentétét a szlovák és ruthén nép életérdekeivel. Szemléltető térképpel mutatja be a mai Csehországban még megmaradt, Szent István koronájához tartozott Felvidék geológiai és vízrendszerében való