Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Uj Közép-Európa felé

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Egy nép, vagy egy ember, csak Istenben lehet igazán nagy. Szomorú lenne, ha Anglia pusztán kereskedőin, iparosain és bankárain keresztül lenne nagy és nem mindenekfölött tiszteletreméltó Bédáin, Szent Ambrusain, Becket Tamásain, Oroszlánszívű Richárdjain, Cromwellein és puritánjain keresztül, épp úgy, mint a francia Szent Mártonon, Szent Lajoson és Bouilloni Gottfréden keresztül az. Nemzet és vallás: test és lélek. Csak az az állam, mely lényegének e kettős elvét megtalálta, találta meg külső hatalmával együtt belső békéjét és erejének ki nem apadó forrását is. Az ilyen államban a kötelesség és felelősség átnyúlik a földi hazából az égibe. Csak az ilyen államról hihetjük el, hogy az igazságot és méltányosságot keresi és reménye is van arra, hogy megtalálja. Az államberendezkedés elvei nem egy-két évre, nem egy-két nemzedék tünő életében divatos clmélereken alapúinak. Az á'lamberendezkedés örökös célt és irányt jelent, az elmúlhatatlanság szikláján áll. Innen tekintélye, szilárdsága, akár titkolt, akár nyiltan feltár !: theokratikus volta. Minden államban, mely nem pusztán gépies rendőri szervezet, isteni princípium van bezárva. Az az állam, mely ezt a princípiumot megtaLU'dja, kizárja magából az állandóság elemét, alattvalóival csak öklét és súlyát érezteti. Az államberendezések e kísérleti korában mi, magyarok, nagy elégtétellel mutathatunk tulajdon á'himszervezetünkre, a szentistváni elvű államra. Nekünk nincs szükségünk új állami próbálkozásra. A kellő elv és kellő mérték itt van szemünk előtt. Államiságunk ezer éves, de elveiben nem szorul újításra. Kibírta a tatár- és törökdúlást. habsburgi elnyomást, a világháborút és az utána következő rettentő lelki válságokat. Orszáaunknak csak területe csonka, de állami alapelvünk tisztábban ragyog, mint valaha. Ez az állam azon az elven épült, melyre Szent István helyezte. Az országon ma is az ő Jobbja uralkodik. Nincs nálunk összeütközés nemzeti és keresztény elvek között. Ezek egybefonódlak nálunk. A magyarság, ma és Szent István óta mindig, a megváltás tana mellett áll, hisz a megigazulásban. a Krisztus érdeméért való megváltásban és nem hisz a puszta származás miatt való elkárhozá^b;m, mely fölött Krisztusnak hatalma ne volna. Bármivel hasonlítjuk össze állami elvünket, nem látunk sehol magasabbat. Ez az elv megkímél bennünket minden választástól, kísérlettől és kapkodástól. Állami elvünk egy hittétel szilárdságai és méltóságát érezteti. A jónak és roppant harcában, melyben, a pápa kijelentése szerint, mindenkinek kötelessége állást foglalni, a magyar nemzet ezer évvel ezelőtt állást foglalt és meggvőződése azóta sem változott. Tudja, — és ez állami és nemzeti életében a legnagyobb kincs — hol az igazság. Kezében az igazság mértéke, a méltányosság mértéke. Lesz idő, mikor ez a régi, de nem eléggé hirdetett állami elv, rrfás államok irigyelt és bámult mintája lesz. Szokás mondani, hogy szegények vagyunk! Pedig nálunk van a föld legnagyobb kincse. Anélkül, hogy állami alapjainkat változtatni kellene, meg tudunk felelni a modern állam minden feladatának. Államunknak ez a kételvűsége, mellyel Szent István ajándékozott meg bennünket, megóv bennünket mindennemű új államkísérlettől és ezzel együtt a csendes, vagy nyílt polgárháború rémétől. S ez a szent istváni elv, biztos útmutatást adva a jó és rossz közti választásra, nemcsak államunkat, népünket is megnemesíti, mint ahogy az állami kettős elv formálta és formálja ezután is a föld legnemesebb népeit. Marius. LJj Közép-Európa felé Irta: Török Árpád. Bármennyire közhely legyen is, a középeurópai kérdés tárgyalásánál lehetetlen ki nem indulni azon okokból, amelyek ezt a problémát egyáltalán problémává avatták. Ha pedig ezt tesszük, akkor egy vélt vagy valódi egyensúly állapot kell, hogy fejtegetéseink kiinduló pontját képezze. Ez a/ egyensúlyállapot a világháborút megelőző időben többé-kevésbé meg volt, és pedig úgy politikailag, mint gazdaságilag. Politikailag itt volt a hármas szövetség, annak keleti tagja, a Monarchia, pedig olyan erős volt, hogy évtizedeken keresztül féken tudta tartani a kis balkáni államokat. A politikai' bizonyosfokú gazdasági egyensúly is követte. Hiszen a Monarchia önmagában véve is gazdaságilag messzemenően ki volt egyensúlyozva, de ugyanakkor Németországgal egyetemben a délkeleteurópai államok gazdasági feleslegeinek volt a felvevő piaca, illetve ipari szállítója. Bár igaz. hogy a Balkánháborúval ez az egyensúlyállapot felszámolás alá került, a Monarchia azért még mindig elég erős volt ahhoz, hogy messzemenő eltolódásokat meg akadályozzon. A világháború után ez az egyensúlyállapot teljesen felbomlott. A Berlin—BécsBudapest tengely, melynek hatalmi kisugárzása alól a balkáni'államok sem vonhatták ki magukat, összetörött, anélkül, hogy Európának ez a része új alapon elrendőzedhetett volna. Németország csaknem 1933-ig állandóan függő helyzetben volt a nyugati nagyhatalmaktól, amelyeknek a politikája lényegében odairányult, hogy Németország megerősödését mindörökre megakadályozzák. Magyarországot súlyos igazságtalanság érte. főtörekvése a békeszerződés megváltoztatása volt, ami viszont lehetetlenné tette, hogy a Dunamedencében végleges és kiegyensúlyozott állapotok jöjjenek létre. Örök kérdőjel maradt a kis Ausztria sorsa, amely önmagában életképtelen volt, anélkül, hogy az általa óhajtott Anschlusst megengedték volna. Míg tehát Középeurópában főleg két nagyhatalom összefogása biztosította az egyensúlyállapotot a világháború előtt, addig 1919. óta ez sokáig kis, illetve erőtlenné vált népek marakodást területévé vált. Mi sem természetesebb, minthogy ezt a politikai zűrzavart gazdasági bizonytalanság és lezüllés követte. A világháborút megelőző szabadkereskedelmi korszak csaknem az egész világon lezárult, de legalaposabban mégis csak azonsa terüle-