Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - A szlovák és ruszin nép sorsa

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 csak megcsonkított országok újhodnak meg s telnek meg friss reménységgel, hanem meggyógyul maga Európa is. Kivesz belőle az a szellem, mely eddig sötét terveket forgatott most Németország megfojtására, majd Olaszország kiéheztetésére, majd Magyarország fenyegetésére. Európa már nem akarja megölni Európát. Ma, a népi erő feltámadása idején, a határok ideges vonaglása idején is éreznie kell minden embernek, hogy igenis van Európa, még pedig egységes Európa, melynek azonos a lelke, kultúrája és — bizonyos nagy távlatokban azonos az ér deke is. Mikor hazánkat féltjük, mikor javáért küzdünk, ugyanakkor Európát is féltjük, annak javáért is küzdünk. Hz a belátás kezd úrrá lenni mindenütt Csehszlovákia elmúlásával egyidőben. Nem véletlen, hogy Csehszlovákia romjai láttán kezdik belátni, hogy Németország nem ostora Kurópának és kezdik természetesnek látni, hogy Németország visszakaphassa régi gyarmatait. Csehszlovákia felbontása nem csupán Németország igényeinek kielégítését, nem csupán Magyarország feltámadásának egyik szakaszát jelenti, hanem jelenti Európának Európává válását is. Jelenti a katonai szövetségek nyomasztó politikájának elmultát, a büntető szankciók politikájának elmultát, az állami hetvenkedés elmultát s annak a politikának vesztét, mely egy országot mindig eltiport állapotban akar látni és tartani. A fenyegetések kora lejárt. Az európai életben minden országnak meg kell kapnia azt a helyet és szerepet, mely népi, kulturális, gazdasági és erkölcsi erejénél fogva megilleti. Most már mindenki előtt világos, hogy Európára a béke napjai várnak, mihelyt a páriskörnyéki békéknek utolsó betűje is elvész. A munka, jelképiesen, Csehszlovákia felbontásával megkezdődött. Még sok van belőle hátra, de az elvi dolgok tisztázódtak és az elvek ragyogása előtt minden igazságtalanságnak meg kell hátrálnia. Európa új béke, az igazság békéje felé halad és ebben a békében Magyarország elégtétele is bennfoglaltatik. l)r. Kertész János: Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó lengyelországi útja. A tnagyai lengyel barátság valóságba vetülésének ünnepi nyitánya volt a kormányzó lengyelországi látogatása. Nöm nehéz dolog a lengyel népet Horthy Miklós ünneplésére buzdítani, — írta a legnagyobb varsói lapuk egyike, — mert a két nemzet közötti kapcsolat, de különösen az 1920-iki segítség, élénken él a lengyel nép szívében. A kormányzó ezévi februári lengyelországi utazásáról valósággal teljes lapszemlét állított össze dr. Kertész János, a magyar-lengyel kapcsolatok kiváló ismerője. Tanulmánya nemcsak a tényeket foglalja öszsze, hanem rávilágít egy aktív és erőteljes külpolitika kezdetére, a magyar-lengyel baráti összeköttetésié, mely érzelmi alapon indult meg, hogy Európa egyik leghatékonyabb, legszilárdabb erővonala legyen. A szlovák és ruszin nép sorsa Irta: gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter — október 31. Ma, midőn az egész magyar társadalom osztatlan érdeklődéssel kíséri a prágai kormánnyal a csehszlovákiai magyar területek visszacsatolása kérdéseben folytatott tárgyalásokat, különösen az idősebb nemzedéknek, mely még élénken emlékezik a gyászos emlékű trianoni úgynevezet' béketárgyalások egyes mozzanataira, bő alkalma nyílik nem érdektelen párhuzamot vonni ezen két tárgyalás menete között. Eközben bizonyos elégtétellel töltheti el ezen köröket azon meglepő körülmény, hogy nem egy esetben éppen azon érveket hallhattuk ellenfeleink oldaláról elhangzani, melyeket annakidején a magyar békedelegáció hangoztatott a párisi ítélőszék színe előtt, és melyeknek Prága részéről való érvényesítése annál különösebben hat, mivel azok, helyesen értelmezve, nem a csehszlovák, hanem az 1919 óta változatlan magyar álláspont, vagyis a Magyar Igazság megdönthetetlen alátámasztására alkalmasak. Ha a csehszlovák kormánynak az új magyarcsehszlovák határok kérdésében elfoglalt álláspontját kritikusan vizsgáljuk, mindenekelőtt azon kérdést kell ugyanis felvetnünk, hogy vájjon mi indíthatja ellenfeleinket arra, hogy oly görcsösen és semmi zug-ügyvédi fogástól vissza nem riadó módon igyekezzenek megakadályozni, hogy az új magyar-csehszlovák határ is a müncheni egyezmény szellemében, vagyis az ethnográfiai elhelyezkedésnek megfelelően, állapíttassák meg, mint ahogyan az német és lengyel vonatkozásban már megvalósult? Hiszen a még ma is uralmon lévő — habár ingó alapokon álló —, cseh centralisztikus irányzatnak, melynek még a München előtti Csehszlovákiában sem sikerült húsz év alatt sem megtörni az uralmával elégedetlen, a cseh állameszmét tagadó nemzetiségeinek, nem utolsó sorban pedig éppen a magyar kisebbségnek ellenállását, mai, erősen meggyengült állapotában nem állhat politikai érdekében, ezen vele szemben ellenséges érzelmeket tápláló elemeket továbbra is kényszeruralma alá hajtani. Ez nyilvánvalóan nem erősítést, hanem gyengítést jelentene a jövő Csehszlovákia számára. Még sokkal kevésbbé egyeztethető össze ilyen törekvés a jelenleg az eddiginél sokkal önállóbb állami és nemzeti életre berendezkedő szlovák és ruszin nemzet politik u érdekeivel, mert ily aránylag nagy számú, az új Szlovákia, illetve Ruszinszkó lakosságának 25—30 százalékát kitevő magyarság politikai sú'yának szükségszerűleg még ezen százalék arányának megfelelő mértéken túlmenőleg kellene érvényesülnie a szlovákság és ruszinság hátrányára már csak azon körülménynél fogva is, mivel a mai Szlovákiának magyarok által lakott része összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági erőforrásokkal bir, mint a tiszta szlovák lakosságú területek; meg fokozottabb mértékben áll ez fenn Ruszinszkóra nézve, hol a magyarok által lakott termékeny síkság és a ruszinok nagyrészt terméketlen hegyvidéke közötti gazdasági erőkülönbözet még sokkal aránytalanabb. Ha tehát Csehszlovákia jelenlegi urai -- ha ugyan lehet még ezen névvel megjelölni azokat,