Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A kisebbségi jog Romániában. A jogszabályozás uj rendelete

2ö MAGYAR KÜLPOLITIKA azért, mert az állami tantestületekbe nem vesznek fel kisebbségieket. A gazdasági élet terén a kisebbségi vállalatok, szövetkezetek, pénzintézetek számára azt a kijelentést tartalmazza a rendelet, hogy egyenlő feltételek mellett, ugyanúgy fejlődhetnek, mint az ugyanilyen román vállalatok. Ez a kijelentés is elméleti, gyakorlati értékét nem lehet még megállapítani. Az egyenlő feltételek megállapításától sok függ, mert itt szóba kerülhet a nacionalista célokszolgálata is és az is például, hogy milyen származású alkalmazottakat tartanak a vállalatok. Gazdasági vonatkozású rendelkezés, hogy a mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari kamarákba a kisebbségi mezőgazda, kereskedő és iparos is felvehető választó tagnak. Aki nem ismeri a romániai viszonyokat, az talán el sem hitte, hogy szakkamarákból, azok választói névjegyzékéből ki lehetett zárni ugyanahhoz a foglalkozási réteghez tartozóknak egy részét azon a címen, hogy nem román fajúak. Vájjon elegendő-e ennyi a gazdasági élet terén a jogegyenlőség biztosítására és arra, hogy mindaz a rengeteg mesterséges teher feloldódjék, amikkel a kisebbségiek életfeltételeit lenyomták? A statútum-rendelet utolsó két szakasza kizárólag a magyarságot érdekli. Az egyik kilátásba helyezi három nagyjelentőségű magyar kultúrintézmény jogi helyzetének az alapító okmányok figyelembevételével való rendezését. Három felbecsülhetetlen értékű, magyar közadakozásból, magyar kulturcélokra létrehozott kulturvagyon sorsáról van szó, könyvtárakról és múzeumokról. Hoszszadalmas volna ezeknek a helyzetét, a tulajdonjog elleni támadásokkal szemben folytatott védelmi küzdelmeit ismertetni. Közülök az egyiknek, az Erdélyi Múzeumnak a gyűjteményeit, könyvtárát a kolozsvári egyetem minden megkérdezés nélkül használatba vette, úgyszólván birtokolja anélkül, hogy haszonbért fizetne s anélkül, hogy a tulajdonos eqyesület a maga tulajdonjogát érvényesíteni tudná. Egyáltalában nem lehet tudni, hogy a magyar egyesületi magántulajdonba tartozó kultúrvagyon helyzetének milyen rendezését képzelték el. Az eddigi román kísérletek erőszakos nyomás gyakorlásával azt akarták elérni, hogy a magyarság e kincsek tulajdonjogáról részben vagy egészben lemondjon. Olyan örökölt nemzeti vagyonról van azonban szó, aminek tulajdonáról a mai nemzedéknek nincsen joga lemondani. Az erdélyi magyarságnak még e három nagy intézményen kívül igen sok kultúregyesülete, intézete, múzeuma, kultúrpalotája van, amelyekről gyűjtőszóval sem tesz említést a rendelet, bár mindeniknek a helyzete rendezésre szorul. A legutolsó szakaszban a rendelet megengedi az erdélyi magyar mezőgazdák egyesületének alapszabályszerű működését. Ez az engedély kétségtelenül szükséges, de az erdélyi magyaroknak nemcsak ez az egy foglalkozás szerinti szakmai egyesületük van, mint ahogyan a magyar nép nemcsak mezőgazdák tömegeiből áll. Bár az új alkotmánynyal Románia állampolitikája, az érdekképviseleti rendszerre történő átépítés — még egyáltalában nem biztos sikerű — folyamatában van, ez az átépítési kísérlet nem szolgálhat jogcímül arra, hogy az egyes nemzetiségek nemzeti együvétartozását el ne ismerjék. A foglalkozás szerinti szétbontással azt kívánják elérni, hogy az ugyanazon nemzetiséghez tartozók együvétartozásának minden lehetséges és létezhető keretei eltűnjenek. Azzal, hogy csak egy mezőgazdasági egyesület működését engedélyezik, azt a szándékot árulják el, hogy a többi foglalkozási rétegben a magyar nemzetiségűek szervezkedését nem tűrik meg. Ez egyet jelent azzal, hogy magyarokat csak a mezőgazdasági foglalkozásban vesznek számításba. Pedig az erdélyi ipari munkásság nagy része még mindig magyar, a városi iparosság a magyarság ősi törzspolgársági csoportjai s az intellektuális foglalkozási réteg a magyar nép vezető rétege. Az erdélyi magyar nép létfeltétele, ho«y politikai, kulturális és gazdasági önvédelme s az egymásról való gondoskodás végett nemzetkisebbségi, népközösségi szervezetet tarthasson fenn. Ennek az elismerése és engedélyezése hiányzik a rendeletből, pedig enélkül megegyezésre sor nem kerülhet. Az önvédelemnek erről a legszükségesebb kellékéről egyik kisebbségi nép sem mondhat le, mert a szétbomlasztás a pusztulás veszedelméhez vezethet. E nélkül nincsen meg az elismerése magának a nemzetiségnek, mint egybetartozó népcsoport gyűjtő fogalmának. Viszont éppen ebben van a magyarázata annak, hogy a statútum-rendeletben nem fordul elő ez a szó: nemzetiség. Ez a magatartás összhangban van az új román alkotmánnyal, amely olyan értelmezéssel tartja Romániát nemzeti államnak, hogy minden polgára román, csak faji származásban, nyelvben és vallásban vannak eltérések. Azzal azonban, hogy alkotmánytörvényben és kormányrendeletben, tehát papiroson minden polgárt románnak minősítenek, a más nemzethez tartozók nem válnak románokká. Rendelet és törvény, vagy törvényrendelet hasztalan tagadja, mégis vannak nemzetiségek Romániában. Sok milliós tömegekben. Tehát nemzetiségi állam. Csak ennek az elismerése alapján lehetne komoly nemzetiségi jogszabályozást elképzelni. Ez a kormányrendelet, amelyet statútumnak igyekeztek feltüntetni, csak elvi igéret, régi Ígéretek mérsékelt megismétlése. Ha semmi jó nem következik belőle, akkor porhintés a világközvélemény szemébe. A jogszabályozás ezzel nem történt meg. MAGYAR KÜLPOLITIKA KÜLPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT Szerkesztőbizottság: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter, elnök, főszerkesztő; Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár, báró Madarassy-Beck Gyula, a Magyar Revíziós Liga társelnöke, dr. Fali Endre, a Magyar Revi/.iós Liga üg\vezetőigazgatója, Marius, Szász Menyhért. A szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László, Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 122-8-97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős v.: Duchon J.