Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A kisebbségi jog Romániában. A jogszabályozás uj rendelete

18 MAGYAR KÜLPOLITIKA létben, hogy ilyen vagy olyan községekben anya­nyelven is be lehet kérvényeket nyújtani. Azt mondhatják, hogy ennek az engedélyezésére még sor kerülhet, vagy mondhatják azt is, hogy a kor­mányrendelet erre elegendő. Éppen ezért nem fe­lesleges megvizsgálni, hogy nyujt-e valami könnyí­tést a kisebbségi lakosságnak? Semmit. Először is: csak ideiglenesen engedi meg a kérvényezési azok­nak, ..akik még nem tudnak románul". A községi tisztviselőre bízza, hogy a kérvényezőkről elhigyje: még nem tud románul. Nincsen megmondva, hogy milyen népességű községben élhetnek ezzel a jog­gal. És ami a legnagyobb akadály: hitelesített ro­mán fordítást kell az ilyen kérvényhez csatolni. A magyar faluban, ahol nem tudnak romínul, a kér­vényt ügyvéddel, vagv jegyzővel kell lefordíttatni, ezzel a fordítással olyan városba, sokszor napi járóföldre eljárni, ahol hitelesítő helyet, közjegy­zői irodát találnak. A fordíttatásnak, a hitelesítés­nek, az utazásnak, a munkaveszteségnek a költsé­gei olyan nagyok, olyan fáradságba kerül ez a nyelvhasználati jog. hogy nem lehet vele élni. Pe­dig egyszerű községi bizonyítványokat is csak kér­vény ellenében adnak ki. Mindezek után még esik azt kell leszögezni, hogy ennyi kisebbségi jogról is csak a községnél van szó, a magasabb közigazgatási szervnél, a me­gyénél, illetőleg a megyék összevonásából alakí­tott tartománynál nincsen kisebbségi jog. Amit a községnél megadtak, annak nincsen értéke, mert nincsen önkormányzat. A községtanács, ahol fel­szólalni lehetne a lakosság anyanyelvén, hatáskör nélküli eljelentéktelenített testület, amely féléven­ként egyszer ül össze s amelybe a kinevezett, hiva talbéli, tisztviselő-tagok közé a falunak csak há­rom választottja kerülhet be. Ha egyáltalában sor kerül a még ismeretlen választási rendszer szerinti választásra, mert egyelőre még nincsen község­tanács. Közhivatalok zárt kapui. A kisebbségi egyezménynek és alkotmánytör­vénynek negativ tartalmú kijelentése, hogy faji származása és vallása senkit sem akadályozhat ab­ban, hogy közhivatali tisztséget elfoglaljon. Ez a negativum nem akadályozta meö a román államot abban, hogy a közhivatalokból, közüzemekből, ál­lami vaőv községi, megyei érdekeltség körébe tar­tozó műhelyekből a kisebbségi, főként magyar ele­met kiirtsa. Ezt a negativ kijelentést megismétli a statútum-rendelet is. Megteszi azért, mert semmi kötelezettséget nem vállal így ezzel, nem ígéri, hogy valahova kisebbségit is alkalmaznak, és azt sem, hogy a még hivatalban vagy műhelyben vé­letlenül bennmaradt kisebbségit megtartják. Akit nem neveznek ki, az nem foglalhat el valamely tisztséget. Tízezrével bocsátottak el magyarokat közal­kalmazásokból. Az elbocsátások ürügye volt az államnyelv nem tudása. Hogy mennyire pusztán ürügy volt ez, annak bizonyítéka, hogy a tömeges nyelvvizsgákon elbuktatták azokat is, akik megelő­zőleg egyszer vagy több ízben ugyanezt a nyelv­vizsgát sikeresen kiállották, és azokat is, akik ro­mán iskolában nőttek fel, román egyetemen sze­reztek diplomát. Most, amikor ez a kiirtás már meg­történt, a statútum-rendelet megad ja azt a kedvez­ményt, hogy akik román egyetemeken szerezték dinlomáiukat és akik már román nyelvvizsgát tet­tek, azokat újabb nyelvvizsgára ál'ítani nem fog­ják. Egv szó intézkedés nincsen azonban arra vo­natkozólag, hogy akiket eddiú ilyen ürüggyel elbo­csátottak állásaikból, azokból valakit visszavenné­nek, vagy hogy újabb kinevezésekkel kisebbségie­ket is alkalmaznának. Egy szó sincsen arról, hogy az elbocsátottak jogos nyugdíjigényét részben vagy egészben kielégítenék. A feltétlenül buktató nyelv­vizsga alóli mentességnek a kedvezményét nem él­vezik magyarok, mert azok már kinn vannak a hi­vatalból, munkából, és csak a jó Isten tudja vala­mennyiüknek sorsát. Olyan ez a kedvezmény, mint a halálos ítélet végrehajtása után kegyesen aláírt megkegyelmezés. Nyelvhasználat — nyolcszoros adóval. A kisebbségi egyezményben Románia kötele­zettséget vállalt arra, hogy a magánéletben, üzleti, gazdasági téren a lakosság anyanyelvének korláto­zás nélküli szabad használatát biztosítja. Ebbe beletartozik a kisebbségi sajtó, a kisebbségi iroda­lom és kultúra nyelve is. A kereskedelmi és üzleti életben a kisebbségi vállalatok így biztosított nyelvhasználatát azzal igyekeztek lehetetlenné tenni, hogy mindazok, kik üzleti könyveiket nem román nyelven vezetik, a törvény szerint maga­sabb állami adót kötelesek fizetni. A kisebbségi sajtó nyelvét nem tiltották le, de a cenzúra teljhatalmú kényszere alá helyezték. Letiltották azonban a kisebbségi helységnevek használatát. Nemcsak a városok, községek, de a hegyek, folyók völgyek magyar elnevezései he­lyett is a román neveket kell használni. A magyar impérium alatt az erdélyi román sajtó semmiféle korlátozásnak nem volt alávetve, teljes szabadság­gal használta a román helységneveket. Ma a Te­mesvári Hírlap című régi magyar napilap csak ilyen címen jelenhet meg példán': Timisoarai Hirlap, (jazeta Timisoarei. Ebben a hosszú címben csak egyetlen magyar szó van: Hirlap. A mostani statútum-rendelet azt az enged­ményt hozta, hogy a címlapon, címfejben a román Országunk határain túl is híressé váltak a ##C?OCÍÖJ*## tulajdonosa által feltalált és készített szálkanélküli ponty különlegességek Papp József Kispest, Üllői út 153. Telefon: 147-150 (Villamos megálló)

Next

/
Thumbnails
Contents