Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A kisebbségi jog Romániában. A jogszabályozás uj rendelete

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA ad át falun bárkinek, vádlottak padjára kerül. Ilyen könyvet kiadni, forgalombahozni szigorúan tilös. Meg akarják akadályozni, hogy az új nemzedékek szellemi kapcsolatot találhassanak saját nemzetiségükkel. m Mind e nehézségek és tilalmak alól semmi felszabadulást nem hozott ez a legújabb kormányrendelet, amely fenntartja és erősíti a régi tervszerűségeket. A magyar impérium alatt a román egyházak úgy az elemi, mint középfokú iskoláikat a magyar állam rendszeres hozzájárulásából tartották fenn. A hitoktatás és az érettségi nehézségei. Az Anghelescu-féle kisebbségellenes iskolapolitika a magyar felekezeti középiskolákat is elsorvasztásra ítélte. A legnagyobb erőfeszítések árán tartják fenn ezeket az egyházak. Több olyan nehézséget gördítettek törvényes Tenderezésekkel a középiskolai nevelés elé, amelyekkel azt akarták elérni, hogv előbb-utóbb az elkerülhetetlen csődbe juttassák. Ezek közül cs ík két ilyen mesterséges akadályt említünk, mert a mostani kormányrendelet csak e kettővel foglalkozik. Az egyik: A román egyetemeken diplomát szerzett tanárok csak akkor véglegesíthetők tanári állásaikban, ha a minisztérium egy bizottsága előtt úgynevezett képesítési vizsgát is tesznek. Viszont egy törvényszakasz előírja a különböző középiskolák véglegesített rendes tanárainak számát. Ha nincs meg ez a szám, az iskolát a bezárás veszélye fenyegeti. A háború óta román egvetemeken diplomát szerzett és a magyar középiskoláknál alkalmazott új. különben kiválóan képzett tanároknak 99 és fél százaléka ezt a minisztériumi képesítési vizsgát nem tehette le. Egy évtizeden át nem is tartottak ilyen vizsgát. Amikor tartottak, akkor a kisebbségi, főképen magyar tanárokat elbuktatták. Bármilyen kiváló tudással rendelkeznek, nem engedik át. Ez év elején megje'ent egy királyi törvényrendelet, amely kimondja, hogy egyes tanári szakokról, mint történelem, alkotmánytan, földrajz, román nyelv és irodalom, csak fajromán származásúak engedhetők erre a vizsgára. Egy második törvényrendelet megengedte kivételesen a német fajúnk vizsgára engedését is. Ilyen körülmények között nincs rá mód, hogv a magyar középiskolák véglegesíthessék tanáraikat állásaikban. Nincsen meg a a kötelező tanári létszám, az intézet bezárható. Milyen könnyítést hozott most erre a tarthatatlan helyzetre a kisebbségi rendelet? Semmit. Kimondja ellenben, hogy az egyházak a saját felszentelt papjaikat alkalmazhatják középiskoláikban vallástanároknak, de ezeknek is le kell tenniök a diplomás tanároknak ezt az általános képesítő vizsgáját. Vagyis a letehetetlen vizsga letevésének kötelezettségét kiterjeszti a hitoktató lelkészekre is. A magyarság általános követelése olyan rendelkezést kívánt, amely lehetővé teszi, hogy úgy az állami, mint a kisebbségi, úgy az elemi, mint a középfokú iskolákban a növendéket saját felekezetének lelkésze részesíthese hitoktatásban. Ezt a kívánságot nem teljesítették, hanem csak a felekezeti középiskolákba engedik be a saját lelkészt az ismertetett súlyos feltételek mellett. A középiskolai nevelés elé emelt másik mesterséges akadály: a román érettségi. A középiskola legfelsőbb osztályából kikerülő növendékek nem a saját intézetükben, nem a saját tanáraik elé állanak érettségire. Idegen román tanárokból álló bizottságok vizsgáztatnak, akik nem is ismerték eddig az iskola és a vizsgázók nyelvét. A cél az volt, hogy a buktatásokkal elzárják a főiskolák felé vezető utat a kisebbségi fiatalság előtt. Ennek a célnagy nagymértékben meg is feleltek. A kisebbségi középiskola létalapját rendítették meg, mert céltalannak látszott az olyan iskolában való tanulás és felnevelkedés, amely nem tudja érettségi bizonyítványhoz juttatni növendékeit s amelyből így nem lehet egyetemre, főiskolára tovább haladni. A mostani kormányrendelet ezen a ponton valóban könnyít az érettségiző ifjú kisebbség sorsán. Elrendeli, hogy azokból a tantárgyakból, amelyeket anyanyelvükön tanultak a növendékek, olyan tanárok vizsgáztassanak, akik a tanítás nyelvét ismerik. Tudni kell, hogy a kisebbségi iskolában a tantárgyak egy részét román nyelven kell tanítani. Ezekből a tantárgyakból ezután is úűv és olyan idegen tanárok vizsgáztatnak, mint eddig. A többi vizsgatárgyból is idegen és román tanárok a vizsgáztatók, de olyanok, akik ismerik azt a nyelvet, amelyen a diák a tantárgyat a középiskolában tanulta. A érettségi elkeserítő, kimondhatatlan tortúráin ezzel valamit könnyítettek. Távol van azonban ez a jószándékú megoldástól, mert az érettségi vizsgáztató bizottságába ezután sem engednek be egyetlen kisebbségi tanárt sem, a növendékek ellenséges indulatú román tanárok elé kerülnek, kik nem a tudás, hanem a nacionalista sovén gyűlölet könyörtelen szempontjaiból ítélkeznek. Ez a sovinizmus seregestől töri le a jobb sorsra hivatott ártatlan ifjak életpályáját, hogy az ő tönkretett életük a nemzetiség fejlődésének és érvényesülésének legven akadálya. Vallás és egyház ellenőrzés alatt. Romániában köztudomásúlag a görögkeleti egyház államegyház, ami nemcsak privilégiumot, hanem hatalmat is jelent. A vallásszabadság biztosítékainak itt különös jelentősége volna. Az erdélyi nemzeti kisebbségek nem görögkeletiek és számukra nélkülözhetetlen a vallásszabadság nemzetközi garanciája. A kisebbségi egyezmény ki is terjedt erre, de csak olyan elvi kijelentést vitt be a román alaptörvénybe, amelynek a gyakorlati érvényesítését a román államra bízta. Kilátásba helyezte a hitélet és az egyházak működésének szabadságát annyiban, amennyiben az állami renddel és a közerkölccsel nem ellentétesek. Nem gondoltak arra, hogy a falusi román jegyzők, csendőrőrmesterek, vagy magasabb rangú hatósági közegek elfogultságában az állam a görögkeleti egyházzal azonos, a közerkölcsről pedig az ő erkölcsiségük nézőpontjaiból vélekednek. Áz ő kezükben a hittérítés hatalmi kényszerítő eszközei s a hitéletbe való beavatkozásuk fékezhetetlen szabadsága rengeteg okot szolgáltatott a lelkek nyugalmának a felháborítására. A kisebbségi statútumnak gondolt rendeletben a kormány voltaképen ugyanazt mondja ki, amit a kisebbségi egyezmény a vallásról és egyházról tartalmaz. Eszerint az egyházak működését közigazgatási hatóság — csak közigazgatási hatóságról szól — nem akadályozhatja, az egyházi szervek tevékenységéhez szükséges engedélyek kiadását meg nem tagadhatja, ha az állami renddel nem ellenié-