Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A revizió első állomása

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REV121 ÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 9. S Z. BUDAPEST 19 3 8 A revízió első állomása Irta: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter — október 2. A müncheni négyhatalmi egyezmény szerencsés létrejöttével végre megszűnt azon végletekig fokozott feszültség, mely Európát hetek óta izgalomban tartotta; a négy európai nagyhatalom vezetőinek egyező békeakarata az utolsó percben még megállította a nemzetközi politikának látszólag már feltartózhatalanul a mélység felé gördülő szekerét és elhárította a háború veszélyét, melyhez a szomorú emlékű 1914-i napok óta a világ még soha olyan közel nem volt. Az emberek százmilliói megkönnyebbülten lélegzettek fel arra az örvendetes hírre, hogy a csehszlovák tragédiának első felvonása vérontás nélkül befejezést nyert. Kétségtelen, hogy ezen szerencsés eredmény elsősorban a mérvadó nemzetek békevágyának, valamint a háború borzalmaitól és bizonytalan, előre nem látható következményeitől való félelmének köszönhető és ilyenformán tulajdonképpen nagyrészben a hatalmi politika győzelmét jelenti, bármennyire ellentmondónak is látszik ezen megállapítás. De érthetővé válik az, ha felvetjük a kérdést, hogy vájjon hasonló eredményhez vezettek volna-e a tárgyalások, ha Hitler vezér és kancellár Münchenben nem az álliq felfeuyvérzett és mindenre elszánt 85 milliónyi németséget képviseli, hanem a lefegyverzett, pacifista és nemzetközi szocialista weimari II. Birodalmat? Ugy hiszem, hogy a válasz ezen kérdésre senki előtt sem kétséges. Ha azonban kizárólag csakis a háborútól való félelemnek tulajdonítanók a magában véve mindenkeppen örvendetes eredményt, akkor a baráti nagy szomszéd nemzet igazságos ügyének diadalmaskodása felett érzett megelégedéstől és a mi saját nem kevésbbé igazságos, de az adott erőviszonyok következtében összehasonlíthatatlanul kisebb hatalmi tényezőkkel alátámasztott hasonló igényeink jogosultságának elvi elismerése feletti erkölcsi szatiszfakciótól eltekintve, kevés okunk volna vérmes reményeket fűzni a müncheni események további kihatásaihoz, ha nem lett volna kiérezhető a tárgyalások légköréből azon igazságoknak minden oldalon terjedő felismerése is; mely igazságokat mi, magyarok, 1919 óta állandóan hirdetni meg nem szűntünk és melyeken egész külpolitikánk nyugszik, melyek azonban a békeszerződések oktrojálása alkalmával más oldalról többé kevésbbé tudatosan és célzatosan elhomályosíttattak és azóta is homályba burkoltattak. Ebben a derengő és hivatalos diplomáciai okmányban a nyugati hatalmak részéről először megnyilvánuló felismerésében a való tényállásnak kell látnunk a mi szempontunkból a müncheni egyezmény legfőbb értékét, és ezért üdvözölhetjük mi is őszinte lelkesedéssel annak létrejöttét, mely ilyképpen nemcsak csehszlovákiai véreink jogos kívánságainak elvi elismerését, hanem általában az Igazság győzelmét is jelenti. A mi az egyezménynek reánk vonatkozó kézzelfogható eredményét illeti, úgy be kell vallanunk, hogy az nem elégítette ki jogos várakozázunkat és veszedelmesen hasonlít azon eljárási módozatokhoz, melyekkel az immár jóformán a feledés mélyébe sülyedt Népszövetség hatalma teljének idejében az irányítóinak nem kellemes és szembetűnő jogosságuknál fogva nyíltan meg nem tagadható követeléseket egy elvi kijelentéssel elintézni oly mesterien tudott. Ha mégis reményeket fűzhetünk a müncheni egyezségnek a csehszlovákiai magyarság igényeire vonatkozó határozmányához, úgy annak indokoltságát azon körülményben látjuk, hogy ezen igények kielégítésére záros határidő jelöltetett meg, melynek eredménytelen lejárta esetében a négy nagyhatalom vezetői kötelezték magukat a megoldást saját kezükbe venni. Mindenképpen azonban el kell arra készülnünk, hogy rendkívül nehéz diplomáciai küzdelem előtt állunk, mely a legkeményebb próbára fogja tenni nemcsak vezetőinket, hanem az egész nemzet kitartását és fegyelmezettségét is, még pedig úgy határainkon innen, mint azokon túl is. Alighanem hiú reménység volna, magunkat abban a gondolatban ringatni, hogy a négy nagyhatalom elvi döntése dacára is a cseh politika könnyen lemondana