Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Miként látják az erdélyiek Erdély sorsát? Temesváry Pelbárt tanulmánya

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA típusú külföldi magyar iskola védnökségét. Vállal­kozhatnának erre társadalmi szervezeteink is. A védnökség kötelezettséggel járna: a külföldi iskola számára a tanári kar és a növendékek könyvtári és tanfelszerelést küldenének. Gyermekeink Össze­gyűjtenék mese- és olvasókönyveiket és eljuttat­nák évenként egyszer — talán karácsony előtt — az illető iskola magyar vezetőségéhez. Persze eze­ket a terveket csak azoknak az államoknak ma­gyarságával valósíthatnók meg, ahol legalább élve­zik a kisebbségek jogait. De talán ott is feldereng majd egyszer a jobb belátás napja, ahol ma még félelem és gyűlölködés fojt el minden közeledést az elszakított testvérek között. Az iskolák mellett el kell látnunk a külföldi magyar egyesületeket is könyvekkel, folyóiratok­kal és újságokkal. Talán eljön majd az idő, amikor az állami költségvetésben kellő fedezetet lehet biz­tosítani nagyobb mennyiségű magyar köny\ nek ilyen célra való megvásárlására. De ezt a könyv­anyagot nem ingyen kellene adni. A magyar egyesü­letek csak olyan összeg erejéig kapnának könyve­ket, amilyen értékben a megelőző évben magyar könyvkiadóktól maguk is vásároltak. Az iskolapat­ronátus intézménynek mintájára talán meg lehetne szervezni az egyesületek patronátusát is. A magyai­társadalom széles rétegeiben lehetne ígv könyv­adományokhoz jutni. A Magyarok Világkongresz­szusa e téren már szép eredményeket könyvelhet el. Több mint tízezer kötet könyvet juttatott el 164 különböző külföldi magyar intézményhez és a magyar lapkiadók támogatásával, a portódíjak megtérítése ellenében, 112 napilapot járat a szegé­nyebb egyesületek számára. Élénkítené a külföldi magyarok kapcsolást a régi hazával és növelné az egyébként lassan fele­désbe merülő nemzeti öntudatot, ha időnként a na­gyobb magyar külföldi centrumokban vándorkiát-. Másokat rendeznénk, nemcsak képző- és iparmű­vészeti, hanem népművészeti s kiviteli-kereskedel­mi irányuakat is. A kiállítással kapcsolatban ren­dezendő előadások és szétosztandó propagandafü­zetek a külföldieket szellemi életünk igazi arcáról tájékoztathatnák és sok tudatlanságot és félreér­tést oszlathatnának el. A nagyszámú külföldi magyar segélyegyletnek központi alapból való egységes rendbe foglal: tá­mogatása ugyancsak kívánatos volna. Jelentós munka vár e téren a Szociális Nővérekre és a védő­nőkre. Elő kell segíteni, hogy külföldi magyar egye­sületek építsék ki beteglátogató csoportjaikat, mert azok tagjai a kórházakba került, az illető or­szág nyelvét gyakran nem ismerő testvéreiket éle­tük nehéz óráiban segíthetik. A magyar állam i munkavállalókat betegség- és balesetbiztosítási vi­szonossági egyezmények kötésével támogathafná. Az 1928. évi XL. tc. 17. §-a már is lehetővé teszi, hogy a tartósan külföldön tartózkodó magyar ho­nosok magukról és családtagjaikról öregség, rok­kantság, özvegység és árvaság esetére szóló önkén­tes biztosítás révén gondoskodhassanak. A bel­földi gyermeknyaraltatási akciók mintájára az ál­lam és községek évenként nagyobb számban hív­hatnának meg magyarországi tartózkodásra a kül­földi magyarok gyermekei közül nyaraló csoporto­kat. Szépen sikerültek eddig a Bulgáriából, Auszt­riából és Franciaországból hazairányított gyermek­nyaraltatások. Miért ne próbálhatnánk meg — olasz mintára — egyszer Amerikából hazahozni egy hajórakomány gyereket!? Szükség volna arra is, hogy azokban a konzuli kerületekben, amelyek felügyeleti körzetében na­gyobbszámú külföldi magyar él, szociális attasék, vagy munkaügyi figyelők állíttassanak munkába. Ivek egyrészt az elhelyezkedés lehetőségéről tájé­koztatnák állandóan a magyar hatóságokat, más­reszt pedig amellett a kivándorolt magyarság ügyes-bajos dolgaiban is több erővel és érdeklő­déssel vehetnének részt. Az itthon nehezen elhe­lyezkedni tudó fiatal értelmiségünk sorsán is 'en­díthetnénk talán úgy, hogyha elérnők, hogy a tisz­teletbeli konzulátusok a titkári teendők ellátására 3—5 év tartamára az illeti") ország nyelvét jól be­szélő fiatal magyar embereket alkalmaznának. Az elszakított területek magyar egyházait, is­koláit és egyesületeit az utódállamok erősen nacio­nalista politikája következtében nem tudjuk ilyen utakon támogatni. Az ott élő magyarsággal való kapcsolatok szervezéséről talán máskor szólhatunk. E téren jelentős eredményűnek látszik azoknak az egyetemi kisebbségi intézeteknek a felállítása, ame­lyek munkája révén remélhetjük, hogy tudomá­nyos adatgyűjtés révén tisztább képet kapunk az elszakított magyarság demográfiai, szociális, gaz­dasági és kulturális helyzetéről, mint ahogy : zc az eddigi tudósításokból ismerjük. Ha a fent vázolt feladatoknak megoldását az állam és társadalom egyaránt lelkes odaadással vál­lalnák, a jövőben nem kell tartanunk a messzi ma­gyar szórványok lassú felszívódásától, vagy éppen megsemmisülésétől. Miként látják az erdélyiek Erdély sorsát? — Temesváry Pelbárt tanulmánya. —• A kisebbségi sors tanulmányozásában új szempont az, melyből Temesváry Pelbárt. kiváló munkájában az erdélyi magyarság élet-halál küz­delmét nézi. A magyar kisebbség sorsát eddig csak a román többséghez viszonyították. Temesváry Pelbárt nem engedi elsikkadni azt a kérdést, hogyan áll a ma­gyarság a többi kisebbséggel, például a németség­gel szemben. Erdély ,Bánság, Körösvölgye és Mármaros ma­gyarsága a népesség 24.4%-a, németsége 9.8%. A 34.2% magyar és német lakosság tehát olyan tö­meg, melyet az államhatalomnak lehetetien* figyel­men kívül hagyni. Ez a tábor, mely 1,897.297 lelket számlál, impo­náló népi szolidaritásnak vethetné meg alapját. Miért nem történt meg az, ami politikailag és logikailag oly észszerű lett volna? A harc, amelyet Erdélyben minden kisebbség­nek folytatnia kell, nélkülözi a szövetségkeresés magasabb politikáját. Hogy a szászok nem keresték a magyarság ba­rátságát, ez érthető. A gyulafehérvári kongresszuson készséggel

Next

/
Thumbnails
Contents