Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Külpolitikai nevelés

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 De a valóban modern és természetes fejlődési! / állam nemcsak egyetlen nép számára van teremtve. Az igazi modern állam: keresztény állam, mely minden népében, minden fiában az isteni megváltásban részesült erkölcsi lényt lát. A keresztény államnak valójában nincsenek nemzetiségi problémái. Keresztény államot érheti balsors, de nemzetiségei nem rázhatják széjjel béke idején. Keresztény államban semmiféle politikai elv nem léphet fel a kizárólagosság jogával. Minden elvnek magában kell hordoznia az alázatot a kereszténység előtt. Ez az alázat nem teszi elveket erőtlenné, csak megszabadítja azoktól a túlzásoktól, melyek a lehetetlenségbe, igazságtalanságba, a keresztény kultúra megsemmisítésére vezetik. A békekötések teremtette és sújtotta országok közt éppen Szent István országa az az állam, melyet nem fenyeget az újkori állam és népiség elvének háborús veszedelme. Mi politikai életünket keresztény elvű államban akarjuk leélni, mert csak ennek elve erős most, a múltban és a jövőben is. Itt nincs sérelme sem a németnek, sem a szerbnek, sem a tótnak, sem a románnak. Nálunk nem mostoha gyermekek, nem másodrangú alattvalók, nem jöttmentek, hanem testvérek. A keresztény állam nemzeti anélkül, hogy kisebbségei idegenként éreznék magukat. A keresztény ország érzi, hogy a vendégszeretet egyetemedkötelezettség, hiszen ő is el-elküldi idegenbe népe gyermekeit. Ezek az idegenben élő kivándoroltak és az idegenből hozzánk jöttek: vendégbarátok, és egyúttal az emberiség együttérzésének követei és képviselői. Ezeket adtuk és kaptuk. Ezek a nemzetek apostolai nálunk, és a mi apostolaink idegenben. E felfogással, mely az egész Földet — jelképiesen — a Föld minden lakójának hazájává teszi, öszszeegyeztettük a nemzetet az emberiséggel, szabaddá tettük a Földet minden nép és a magunk számára is. Megoldottuk a népvándorlás és az állandó haza örök jogának kibékítését. Megmutattuk, hogy a jó nemzetiségi politika a legjobb és legelőrelátóbb nemzetközi politika. Azoknak a magyaroknak sorsa azonban, akiket elvettek tőlünk, s akik most a nemzetiségi pol gárháború-lakta vidékeken vívják harcukat, természetesen nem tekinthetjük önként clszakadtaknak. Ezek hozzánk tartoznak s mi őhozzájuk. De történelmi teljességünk nem jelenti Európa népei szabadságának végét, nem jelenti a keresztény politika magas síkjáról való lezuhanást, hanem jelenti a kitartást, a Szent Istváni magyar bír Idalom, a nemzeti és keresztény elvek örök egyességét, állam, nép és nemzet örök alázatosságát Isten előtt. Ma Középeurópa az állam-elméletek szülőhazája. Talán nem kis érdeme Magyarországnak, hogy kitart a középeurópai legrégibb államelmélet mellett, mely ezer éve nem homályosult el, s mindig a kereszténységben megnemesedett éltető nemzeti erő, igazi emberiesség és igazi művelődés forrása és védelmezője volt. Külpolitikai nevelés Az a nemzeti propaganda, melynek szervezetét a kormány most építi fel, kettős feladat előtt áll. Mikor a nemzet öntudatát világosítja fel po itikai kérdésekben, éreznie kell a különbségtételt bel- és külpolitikai nevelés és propaganda között. A belpolitikai kérdésekben a nemzeti öntudat világosabb, mint a külpo'itikában. Érthető ez, mert hiszen a belpolitikával a nemzet minden polgára szinte napról-napra találkozik. Mtiga is gyakorolja. Hogy ne mondjuk: fején koppan. Ha adót fizet, választ, kenyeret keres, iskolába jár. vagy oda gyermeket küld: minden percben a belpolitikával találkozik. A belpolitikának akár elméleti, akár gyakorlati része a hétköznapi élet hü árnyéka. A külpolitika mindenütt jelenvalósága nem tűnik így szembe. Azok a tömegek, melyek élesen látják vagy kívánják a belpolitika elvi körvonalait, szinte közönyösek a külpolitikával szemben. Nem érzik benne való életüket és lélegzetvételüket. Olyan ez, mintha egy tengeri hajón mindenki csak az utasok napi rendjével és élelmezésével törődnék és nem bánnák, hogv az iránytű merre mutat és a kapitány merre viszi a hajót. A szociális kérdések előretolulása tette érzelmileg élénkebbé a belpolitikai állásfoglalást. A nemzeti propagandának éppen azért itt könnyebb dolga lesz az öntudat feltámasztásánál és inkább a nyesegető kertész szerepét játszhatja. A külpolitikában a közvélemény állásfoglalása szintén megvan ugyan, de inkább passzív formájában. Ez az állásfoglalás a nyugodt vagy izgatott néző állásfoglalása. A néző, legyen az izgatottság oly fokán, mely szinte megközelíti a cselekvés szenvedélyét, tudja, hogy nem kerül a csatázok közé, mindig és minden körülmény között néző marrd. Ennek oka nemcsak a polgárságban, hanem a külpolitika mivoltában is rejlik. Ha valaki a belpolitikában foglal állást, érzi a cselekvő erejét és felelősségét, érzi, hogy ő maga is nemcsak el viselője, hanem munkása is e politikának. A belpolitika tapadása kettős. Egyfelől átvehetjük parancsait, másfelől parancsolhatunk neki. A belpolitika nemcsak sors lehet, hanem pálya és hivatás is. A belpolitika az emberi szuverénitás és uralkodás teljességét kínálja. A külpolitika azonban merő szolgálatnak látszik, valami elkülönített térnek, melynek árkai mögé csak különös képzettségű emberek juthatnak. A külpolitika nálunk a tömegek érdeklődésében csak mint a belpolitika aláfestése szerepel. A modern államférfiú azonban abban különbözik a régitől, hogy maga mögött akarja tudni namzete közvéleményét, talán többet is ennél: lelkét. A politikusban, csinálja bár a legkülönb politikát, ha nincs mögötte nemzeti lélek, mindig van valami gépiesen szomorú és reménytelen. Miért ez az erőfeszítés, miért ez a logikai és elméleti gyakorlat? A nép nélküli politika szomorúsága és célta-