Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 7-8. szám - Akik vért áldoztak a lengyel barátságért

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 államok tovább fegyverkeztek, de a leszerelési értekezletre továbbra is elküldötték delegátusaikat. A Nemzetek Szövetsége s a teljes súlyával mellette álló Anglia tekintélye itt is csorbái szenvedett s most már a/, angol birodalom is megkezdte hadseregének kifejlesztését s a modern kor raffináltabb gyilkoló szerszámaival való kiegészítését. A Népszövetség ma jobb eszköz, mini a békebeli európai összhang - állítja a cikk. Valóban az, ha nemcsak a világ egyik leiének zsákmányörzöje s a másik rés/ének pedig rabtartója. .ló, jó eszköz akkor, ha halad a korral s nem engedi el meghallgatás és intézkedés nélkül a Kassáról, Váradról, Udvarhelyről érkező sirámokat. A saarvidéki népszavazás tapasztalata megmutatta, hogy Európa közéletébe bele lehet vinni a békés megegyezés módszerének a gondolatát. Hál ha ez a módszer hatályos, és sikerült két nagyhatalom vitájának az eldöntését a békekötések utáni 16 évre elhalasztani, — amely az elmúlt évben közmegnyugvásra megtörtént —, miért nem fogadták meg a magyar békedelegációnak is ezirányu kérését s miért nem terjesztik ki az emiitelt, békés megegyezések lehetőségét Trianonra is? Tudjuk a választ, de csak elszomorodva vehetjük tudomásul a kétféle mértéket. Egy ártatlanul elitélt nemzet fellebbez a genfi hatalmak élő lelkiismeretéhez igazságért. Háborúra készül az egész világ csak azért, hogy ne legyen háború. A Manchester Guardian szerint is a világ ma jobban fel van készülve a békés revízióra, mint bármikor a történelem folyamán. A békés változtatások által akarja a kontinens népe a biztonságot megtalálni. Ehhez azonban a vezető államférfiak bátorságára, kezdeményező szellemére s tág látókörére van szükség. A lánccsörgető rabtartókat le kell inteni, a békétlenkedőket meg kell békéltetni, az elesetteket felemelni. Meg kellene értetni a ma még kardjukat csörtető és minden békés változtatás hirére háborút emlegető szembenálló féllel, hogy az ő biztonsági érdekük is a Csonka-Magyarországgal való megegyezés, amelynek az ára: a békés revízió! Akkor mindaz az óriási összeg, amit a trianoni harács fegyveres megőrzésére költenek, megmarad népeik gazdasági és kulturális megerősödésére. Valamivel kisebbek lesznek, de sokkal gazdagabbak és erősebbek, mert egy megnyugodott szomszéd nép mellett szabadon és háborítatlanul élhetnek. Ma még platóni idea a Népszövetség, mint békehordozó, de lehet, hogy Anglia fegyverkezésének befejezése után testet ölt az eszme. Ó.V. A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" INGYEN JÁR MINDEN KÜLFÖLDI MAGYAR EGYESÜLETNEK TÁMOGASSA ELŐFIZETÉSÉVEL, A MAGYAR KÜLPOLITIKÁT Akik vért áldoztak a lengyel barátságért Olvasom, „Évtizedekkel késtünk a magyar ügy diplomáciája önkénteseinek szervezésében és még mindig kevés az, amit végzünk." „Néhány megnyirbált ösztöndij odaitélése nem tudja pótolni a munkát, melyet száz és száz jómódom és céltudatos magyar diáknak kellene elvégeznie szerte a nagy világon, a hivatalos diplomácia munkájának alátámasztása, megkönnyítése, sőt kiegészítése érdekében!" A háború előtti években élénk összeköttetés állott lenn az osztrák-, porosz- és oroszföldi lengyel s a magyar ifjúság szervezetei közöli. Tehát olyan időkben, mikor „Lengyelország" csak néhány ember vágyálma volt, s amikor ifjúságunk szívesen volt szellemi együttműködésben a lengyel ifjúsággal, mely hinni, küzdeni tudott az álombeli célért . . . Szem- és fültanuja, részese voltam annak a munkának, mely az ifjúság önzetlen lelkesedéséből indulva belekapcsolódott annak a tevékenységnek szolgálatába, melyen néhány lengyel — ma már történelmi és fényes nevei Lengyelországnak — a mai lengyel állam újraállítása érdekében kifejtett. Akkor nem sokan vállalták a rizikót, amit a lengyelbarátság 1911 elölt jelentett. Nem vettek bennünket komolyan, még kevésbé azokat a lengyeleket, akikkel érintkeztünk, mert hát nem „hivatalos", nem „előkelő" vagy közismert személyek voltak. Mikor kitört a háború, voltunk néhányan, akikről néhány lengyel újságíró, iró, lövészegyletek mozgalmainak négy-öt kulisszatologatója jól tudták, hogy tüzön-vizen szolgálni, segíteni fogjuk a háború alatt is a lengyel célkitűzéseket. A lengyel-magvar összefogásnak maréknyi hívei állandó összeköttetésben voltak egymással, s a Magyar-Lengyel Egyesület gondoskodott róla, hogy a lengyel kérdés, a lengyel függetlenségi törekvések foglalkoztassák a magyar közvéleményt. 1914 augusztus 6-a után jött a liir, hogy Pilsudszky József önkéntes lövészcsapataival átlépte az osztrákmagyar határt, maga előtt kergette az oroszokat és bevette Kielcét. Lengyel zászló lengett 150 év után először ezen a lengyel földön is — s leírhatatlan lelkesedést váltott ki a sorsában már-már megnyugodottnak látszó lengyet tömegekben. Ennek hatása alatt jelentkező lengyel önkéntesek verbuválására katonai bizottságokat alakítottak. A lengyel barátságnak 1910 óta hirdetője s egyik vezére néhai báró Nyár.y Albert hozzálátott meggyülkőzni a lehetetlennel s e napokban felvetette magyar ezrednek lengyelek részére felállításának gondolatát. Ugyanakkor a Magyar-Lengyel Egyesület által életrehivott s gróf Sladnitzky László és Miklósy Ferdinánd Leó irányítása alalt működött lengyel katonai bizottság: a lengyel származású nem hadköteles önkéntes jelentkezőket küldte a lengyel légiókba, melyek akkor alakultak. MAGIAK PENGŐÉRT MAGYAR PENGÉT TARULA KASA PENGÉVEL, BOROTVÁLKOZZ MERT KIVÁLÓ, TARTÓS ÉS MAGYAR