Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - A magyar és olasz kultúra érintkezései

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 nagy számáról. Beatrice, Mátyás második asszonya olasz honból a tinóm csipkéken, a nehéz damaszt ruhákon és firenzei ötvösök arányinives remekein kivül a Dantét és Petrarcái szerelő olasz nők művelődé,vagyát is magával hozta és a budai udvar magyar nagyasszonyokkal és tanulni vágyó ifjú kisasszonvkáikkal telt meg, akik a Felvidék sziklaváraiba és az erdélyi bércek oldalán meghúzódó udvarházakba vitték szét magukkal nemes uraik zordonabb környezetébe egy-egy darabját a nagy magyar renaissance uralkodó udvari élete kulturkincseinek. Aztán a törők háborúk mintha éket vertek volna délnyugati szomszédunk felé és az ujabb ráhatások már más irányból, a protestantizmus terjedésével, Németország felől érkeztek hazánkba. Századok után akkor találtunk megint egymásra, mikor az olasz risorgimento idején egyszerre találta szembe magát a két nép nemzeti törekvése a Habsburg uralmat jelentő Ausztriával. Manzini és Kossuth egyidőben hirdették meg a szabadság gondolatát országaik földjén és az itt is meg ott is fellángoló szabadságharcban a mult század közepén mind a két nép közül sokan ontották vérüket a másik boldogabb jövőjéért. Nálunk Monti ezredes vitézkedett az olasz légió élén, Garibaldinak Türr István tábornok és a Palermo elfoglalásánál annyira kitűnt Tüköry ezredes vezetésével egész seregre való magyar önkéntese volt. Ezek a küzdelmek megihlették mind a két nép költőit, de magának a népnek az ajkán is fakadtak dalok, amelyek hányszor csendültek fel a magyar szomorúság nehéz napjaiban a bizakodás reményét öntve a szivekbe. Ezek a népdalok mutatják különösen azt az ösztönös érzést, amellyel a széles népi rétegek megérzik és meghirdetik, hogy a külországi messzi népek közül kiket is tartanak ők igaz barátunknak. A világháborút megelőző évtizedekben a magyar politikai élet elcsendesedése és a külpolitikai orientációnak teljesen Bécs kezére való jutása meggyöngítette a százados barátság szálait. Kitűnő műfordítók közkinccsé tették ugyan nálunk az Isteni Színjáték remekét. Petrarca dalait és Boccaccio vidám elbeszéléseit, sőt elérkezett hozzánk Marinetti futuristáinak irodalmi és művészeti forradalmi megmozdulásának partot érő hullámverése is, de olyan könnyű fodrozással, mintha nem is a szomszédból, hanem az Óceán lulsó partjáról indult volna el. De amig az olasz szabadságküzdelmek idején Petőfinek számtalan költeményét fordították le és terjesztették Itáliában, a századforduló magyar írásai mintha már nem is érdekelték volna őket. Aztán jött Isonzó, Doberdo, a Monté San Michele, Piave, Asiago . . . Mintha azonban valahogy az a sok-sok vér, amely ott magyar é-. olasz szivekből kiömlött, nemhogy eltávolított volna bennünket egymástól, hanem a kegyetlenül véres szembenállás után olyan közel hozott bennünket egymáshoz, mint senki mással az. egykori ellenfelek közül. Arra a szövetségi szerződőre, amit 1927-ben Olaszország Duce-je és Bethlen István gróf magyar miniszterelnök aláirtak, a pecsétet ott ütötték rá a halhatatlanságban egymásra talált olasz és magyar vitézek, tiz esztendővel ezelőtt azon a lombardiai sikságon, ahol valamikor Bulcsú és Berengár kötöttek véres hadjárat után ezer esztendővel azelőtt szövetséget. Az a szerződés, pedig, amit Hóman Bálint a bethleni külpolitika Unnészetes folyományakép kötött, nagyszerű egységbefoglalása mindazoknak a munkaterületeknek, ahol két nép szellemi élete egymással csak találkozhatik. Tudósok és ifjak, költők és művészek, szinház, rádió és film kölcsönös cseréje olyan széles felüleleken irányítja egymás felé a két nép kulturkincseinek áramlását, amelyek kell, hogy gazdaggá termékenyítsék mind a két ország felfrissülésre vágyó földjeit. A szellemi kincsek eme kicserélését a két állam kormányzati hatóságain kivül mindkét ország fővárosában egy-egy tudományos intézet segíti elő. Rómában 1927-ben adta át rendeltetésének Klcbelsberg Kuno gróf akkori közoktatásügyi miniszter a Palazzo Falconieriben, egy tiberisparti XVII. századbeli gyönyörű palotában a Collegium Hungaricumot, a Római Magyar Intézetet, amelynek első igazgatója a müvészettörténclem neves müvelője: Gereuich Tibor budapesti professzor volt. Ennek az intézetnek a magja már több mint 30 évvel ezelőtt, 1895-ben Fraknói Vilmos nagyváradi kanonok és későbbi arbei címzetes püspök által életrehivott Történeti Intézet volt, amelyet 1913-ban a magyar államnak adományozott. A trianoni békeszerződés alapján a Fraknói-intézet tulajdonjoga az olasz államra szállt, Mussolini kezdeményezésére azonban 1923 folyamán királyi dekrétummal újból a magyar államnak adományozták vissza. Még abban az évben megjelentek az első ösztöndíjasaink is Rómában és attól kezdve a Történeti Intézetben kb. 70 tudósunk és fiatal kutatónk dolgozott kint. Az újonnan nyílt Collegium Hungaricumnak az első években 30—40 ösztöndíjasa volt, de a gazdasági válság ezt a számot, sajnos, leszorította évi 10—12-es létszámra, de még igy is 169-en dolgoztak már kint, főleg jogászok, olasz-szakos tanárjelöltek, építészmérnökök és a legnagyobb számmal festő- és szobrászművészek az Orökvárosban. Az olasz kormány eddig 64 fiatal magyar tanárnak és más kutatónak adott évi 4000—4000 lira ösztöndíjat, akiknek sorához csatlakozik még a páviai Collegio Borromeo-ba kiküldött egy-egy ösztöndíjas, akikkel szemben viszont a legutóbbi években már a magyar kormány is adott fiatal olasz jogászoknak, közgazdáknak és tanároknak ösztöndíjat, ugy, hogy amíg az utóbbi években Olaszországban összesen már több mint 300 magyar, addig Magyarországon közel 50 fiatal olasz diák végzett tanulmányokat. Az Olaszországban tanuló és kutató magyar tudósok és diákok egy egész sor érdekes és aj témát dolgoztak fel. Gerevich Tibor a bolognai művészek magyarországi hivatását, Koltay-Kastner Jenő az 1848/49-iki szabadságharc magyar emigránsainak olaszországi életét, Zambra Alajos az Attila-legenda olasz forrásait, Iluszthi József a nagy magyar humanista, Janus Pannonius életére vonatkozó adatokat, Fógel József a Corvinák történetét, Artncr Edgár a Kiváló minőségű magyar gyártmányú szövetek, valamint eredeti angol szövet különlegességek nagy választékban. Lefkovits és Vándor Budapest, V., Deák Ferenc-utca 16—18.