Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Spanyolország harca és Európa békéje

MAGYAR KÜLPOLITIKA seregei, amelyek a legszentebb európai eszményekért küzdenek, miképpen minősíthetők felkelőknek azzal a kormánnyal szemben, amely Moszkva utasításai szerint dolgozik? De ha nem ismerik is el a nemzetközi jog értelmében vett hadviselő félnek a spanvol feltámadásért küzdő nemzeti seregeket, ez nem akadályozhatja meg a nemzeti seregek előrenyomulását. A legújabb harci jelentések szerint is, amelyet a barcelonai vörös-kormány jelentései sem tudnak megcáfolni, Franco seregei sikeresen haladnak előre a biscayai fronton a végleges győzelem felé. De meg kell-e várni, mig az ujabb harcok ujabb áldozatokat követelnek emberéletben, nemzeti vagyonban és kulturális javakban? Spanyolország népe sohasem tűrné el, hogy földjén véglegesen megvesse lábát az a bolsevista uralom, amelynek esztelen vérontását nemcsak a spanyol földön látják, hanem Oroszországban is most dühöng a legnagyobb kegyetlenséggel. S ha Spanyolországra nézve a legnagyobb szerencsétlenséget jelentené a bolsevisták híveinek győzelme, nem ugyanezt jelentené-e egész Európára. Mert egy bolsevista rendszerrel kormányzott Spanyolország a kontinens nyugatán örökös zavaró eleme lenne az európai megbékülésnek s elsősorban lehetetlenné tenné a Földközi-tenger békéjét. Berenger, a francia kamara külügyi bizottságának elnöke, közvetlenül Delbos külügyminiszternek a spanyol parti ellenőrzés válságáról szóló jelentése után. a kamara hadügyi bizottsága előtt ezzel a kérdéssel kapcsolatban Franciaországnak az északafrikai gyarmataival való tengeri összeköttetéséről adott tájékoztatást. Ennek a problémának a mostani válságos pillanatban való tárgyalása világosságot vet azokra .az aggodalmakra is, amelyek Franciaországban és természetesen Angliában is a jelenlegi helyzettel kapcsolatban a földközitengeri hatalmi egyensúly biztosítása tekintetében fölmerültek. Mert Franciaorszának és Angliának a spanyol polgárháború elszigetelésére irányuló cselekedeteiben mutatkozó határozatlanságot nemcsak az okozza, hogy egyrészt Franciaországban az úgynevezett népfront baloldala a spanyol bolsevisták támogatására szorítja a népfront kormányát, Angliában pedig a munkáspárt szélső elemei ugyanezt követelik, hanem ennek az ingadozásnak a felszínen nem igen szereplő oka mindkét állam vezetőinél a Földközi-tenger súlyos problémája. Franciaországban, mióta a népfront uralomra került s a Moszkvától irányított francia komunisták tényezőivé váltak a francia politikának, megszakadt az a baráti jóviszony Franciaország és Olaszország közölt, amelyet a népfront uralomra jutását megelőző kormány szerencsésen megvalósított. Ez az olaszfrancia megegyezés hivatva volt arra is, hogy véglegesen uj helyzetet teremtsen a Földközi-tengeren, ahol kisebb-nagyobb szünetektől eltekintve, Franciaország és Olaszország szembenállt egymással. Ez az ellentét már akkor kezdődött, amikor Tunisnak francia megszállása után 1887-ben Olaszország és Spanyolország szerződést kötöttek a francia uralomnak a Földközitengeren való túlsúlya ellen. Ez az olasz-francia ellentét, amely a világháború előtt enyhült, a világháború után fokozott mértékben kiélesedett. Ennek következménye volt az 1926. évi madridi olasz-spanyol szerződés, amelyet igaz, három esztendővel később egy frencia-spanyol baráti szerződés követett. Ez az utóbbi szerződés azonban az idők folyamán elhalványodott s francia részről mindig az a spanyol párt részesült erkölcsi támogatásban, amely a baloldali eszmékért harcolt. Primo de Riverának és a spanyol monarchistáknak az ellenségei mindig találtak kellő számú francia barátot terveik támogatására, noha a hivatalos francia politika nem vállalt közösséget semmiféle spanyol felforgató kísérlettel. Ilyen körülmények között következelt be ezelőtt hat esztendővel. 1931-ben a spanyol monarchia bukása. Az utána következő zűrzavar és bolsevista izgatás után teljesen felfordították az ország rendjét, amelynek megmentését tűzte ki feladatául a Franco tábornok által vezetett nemzeti mozgalom. Hogy a vörös spanyol kormány Franciaország és Anglia földközitengeri érdekeit szolgálná abban az esetben, ha úrrá lehetne az országban, ezt alig hiheti a francia vagy az angol közvélemény. A szovjetorosz flotta benyomulását a Földközi-tengerre, a török tengerszorosok megnyitása ellenére is sikerült mostanáig megakadályozni. Hogy azonban a vörös kormány győzelme esetén miképpen alakulna a földközitengeri helyzet, s hogy a távolabbi jövőre is sikerülne-e megakadályozni a szovjetflotta előnyomulását a szovjet hatalmi kör kibővítése érdekében, erre nézve elég érthető választ ad a szovjet eddigi viselkedése. Ezzel szemben, ha sikerül Európa testéből a spanyol polgárháború üszkét kivetni, szintén magától értetődő következménye lenne ennek a francia-olasz viszony megenyhülése, a német-angol közeledés megerősödése. A négy nyugati nagyhatalom egyetértésé nek a nyugati államok biztonságán kívül egyik első gyümölcse lehetne a Földközi-tenger egyensúlyának biztosítása, amelynek a nemzeti eszmében feltámadó Spanyolország egyik oszlopa lenne. Az uj Spanyolország önállósága és teljes szuverenitása sokkal erősebb tényezője lenne a Földközi-tenger egyensúlyának és Európa békéjének is, mint a békétlenség és zűrzavar állandósítására törekvő, szovjetbefolyás alatt álló spanyolországi vörösuralom. Ugylátszik azonban, hogy azok a titokzatos erők, amelyek egy esztendő óta ujabb és ujabb diplomáciai és fegyveres merénylettel zavarták meg a harc befejezésének lehetőségét és mindent elkövettek, hogy úgynevezett világnézeti alapon egymás ellen uszítsák Európa országait, még mindig működésben vannak. Azt nem sikerült elérniök, hogy európai háborút idézzenek fel, mert Európában senki sem akar háborút, a nyugtalanságot és bizonytalanságot azonban, amely az igazi megbékülés akadálya, nemcsak fenntartották, hanem ujabb meg ujabb zavartkeltéssel fokozták. FOTO GERÉB BORIS MODERN MŰVÉSZI FELVÉTELEK SZÍNES MINIATŰRÖK 6 LEVELEZŐLAP 6 P. V. POZSONYI-ÚT 1. TELEFON: 315-148.