Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - Spanyolország harca és Európa békéje

MAGYAR KÜLPOLITIKA seregei, amelyek a legszentebb európai eszményekért küzdenek, miképpen minősíthetők felkelőknek azzal a kormánnyal szemben, amely Moszkva utasításai sze­rint dolgozik? De ha nem ismerik is el a nemzetközi jog értel­mében vett hadviselő félnek a spanvol feltámadásért küzdő nemzeti seregeket, ez nem akadályozhatja meg a nemzeti seregek előrenyomulását. A legújabb harci jelentések szerint is, amelyet a barcelonai vörös-kor­mány jelentései sem tudnak megcáfolni, Franco se­regei sikeresen haladnak előre a biscayai fronton a végleges győzelem felé. De meg kell-e várni, mig az ujabb harcok ujabb áldozatokat követelnek ember­életben, nemzeti vagyonban és kulturális javakban? Spanyolország népe sohasem tűrné el, hogy földjén véglegesen megvesse lábát az a bolsevista uralom, amelynek esztelen vérontását nemcsak a spanyol föl­dön látják, hanem Oroszországban is most dühöng a legnagyobb kegyetlenséggel. S ha Spanyolországra nézve a legnagyobb sze­rencsétlenséget jelentené a bolsevisták híveinek győ­zelme, nem ugyanezt jelentené-e egész Európára. Mert egy bolsevista rendszerrel kormányzott Spanyolország a kontinens nyugatán örökös zavaró eleme lenne az európai megbékülésnek s elsősorban lehetetlenné tenné a Földközi-tenger békéjét. Berenger, a francia kamara külügyi bizottságá­nak elnöke, közvetlenül Delbos külügyminiszternek a spanyol parti ellenőrzés válságáról szóló jelentése után. a kamara hadügyi bizottsága előtt ezzel a kér­déssel kapcsolatban Franciaországnak az északafrikai gyarmataival való tengeri összeköttetéséről adott tájé­koztatást. Ennek a problémának a mostani válságos pillanatban való tárgyalása világosságot vet azokra .az aggodalmakra is, amelyek Franciaországban és ter­mészetesen Angliában is a jelenlegi helyzettel kapcso­latban a földközitengeri hatalmi egyensúly biztosí­tása tekintetében fölmerültek. Mert Franciaorszának és Angliának a spanyol polgárháború elszigetelésére irányuló cselekedeteiben mutatkozó határozatlanságot nemcsak az okozza, hogy egyrészt Franciaországban az úgynevezett népfront baloldala a spanyol bolsevis­ták támogatására szorítja a népfront kormányát, Angliában pedig a munkáspárt szélső elemei ugyanezt követelik, hanem ennek az ingadozásnak a felszínen nem igen szereplő oka mindkét állam vezetőinél a Földközi-tenger súlyos problémája. Franciaországban, mióta a népfront uralomra került s a Moszkvától irányított francia komunisták tényezőivé váltak a francia politikának, megszakadt az a baráti jóviszony Franciaország és Olaszország közölt, amelyet a népfront uralomra jutását megelőző kormány szerencsésen megvalósított. Ez az olasz­francia megegyezés hivatva volt arra is, hogy véglege­sen uj helyzetet teremtsen a Földközi-tengeren, ahol kisebb-nagyobb szünetektől eltekintve, Franciaország és Olaszország szembenállt egymással. Ez az ellentét már akkor kezdődött, amikor Tunisnak francia meg­szállása után 1887-ben Olaszország és Spanyolország szerződést kötöttek a francia uralomnak a Földközi­tengeren való túlsúlya ellen. Ez az olasz-francia ellen­tét, amely a világháború előtt enyhült, a világháború után fokozott mértékben kiélesedett. Ennek következ­ménye volt az 1926. évi madridi olasz-spanyol szerző­dés, amelyet igaz, három esztendővel később egy frencia-spanyol baráti szerződés követett. Ez az utóbbi szerződés azonban az idők folyamán elhalvá­nyodott s francia részről mindig az a spanyol párt ré­szesült erkölcsi támogatásban, amely a baloldali esz­mékért harcolt. Primo de Riverának és a spanyol monarchistáknak az ellenségei mindig találtak kellő számú francia barátot terveik támogatására, noha a hivatalos francia politika nem vállalt közösséget sem­miféle spanyol felforgató kísérlettel. Ilyen körülmé­nyek között következelt be ezelőtt hat esztendővel. 1931-ben a spanyol monarchia bukása. Az utána kö­vetkező zűrzavar és bolsevista izgatás után teljesen felfordították az ország rendjét, amelynek megmenté­sét tűzte ki feladatául a Franco tábornok által vezetett nemzeti mozgalom. Hogy a vörös spanyol kormány Franciaország és Anglia földközitengeri érdekeit szolgálná abban az eset­ben, ha úrrá lehetne az országban, ezt alig hiheti a fran­cia vagy az angol közvélemény. A szovjetorosz flotta benyomulását a Földközi-tengerre, a török tengerszo­rosok megnyitása ellenére is sikerült mostanáig meg­akadályozni. Hogy azonban a vörös kormány győ­zelme esetén miképpen alakulna a földközitengeri helyzet, s hogy a távolabbi jövőre is sikerülne-e meg­akadályozni a szovjetflotta előnyomulását a szovjet hatalmi kör kibővítése érdekében, erre nézve elég ért­hető választ ad a szovjet eddigi viselkedése. Ezzel szemben, ha sikerül Európa testéből a spa­nyol polgárháború üszkét kivetni, szintén magától ér­tetődő következménye lenne ennek a francia-olasz vi­szony megenyhülése, a német-angol közeledés meg­erősödése. A négy nyugati nagyhatalom egyetértésé nek a nyugati államok biztonságán kívül egyik első gyümölcse lehetne a Földközi-tenger egyensúlyának biztosítása, amelynek a nemzeti eszmében feltámadó Spanyolország egyik oszlopa lenne. Az uj Spanyol­ország önállósága és teljes szuverenitása sokkal erő­sebb tényezője lenne a Földközi-tenger egyensúlyának és Európa békéjének is, mint a békétlenség és zűrza­var állandósítására törekvő, szovjetbefolyás alatt álló spanyolországi vörösuralom. Ugylátszik azonban, hogy azok a titokzatos erők, amelyek egy esztendő óta ujabb és ujabb diplomáciai és fegyveres merénylettel zavarták meg a harc befeje­zésének lehetőségét és mindent elkövettek, hogy úgy­nevezett világnézeti alapon egymás ellen uszítsák Európa országait, még mindig működésben vannak. Azt nem sikerült elérniök, hogy európai háborút idéz­zenek fel, mert Európában senki sem akar háborút, a nyugtalanságot és bizonytalanságot azonban, amely az igazi megbékülés akadálya, nemcsak fenntartották, hanem ujabb meg ujabb zavartkeltéssel fokozták. FOTO GERÉB BORIS MODERN MŰVÉSZI FELVÉTELEK SZÍNES MINIATŰRÖK 6 LEVELEZŐLAP 6 P. V. POZSONYI-ÚT 1. TELEFON: 315-148.

Next

/
Thumbnails
Contents