Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 6. szám - A kisebbségi kérdés jelentősége

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA A kisebbségi kérdés jelentősége Irta: FALUHELYI FERENC dr., egyetemi tanár A kisebbségi probléma a huszadik század Európájának és benne a magyarságnak is legégetőbb kérdése. Báró Eötvös József a nemzeti eszmél a XIX. század uralkodó eszméi közé sorozta. Amilyen ural kodó eszméje volt a XIX. századnak a nemzeti gondolat, olyan fontos probltmiája, vagy talán még fontosabb annál Európában és különösen a Duna-medencében a XX. század szülötte, a kisebbségi kérdés. A nemzeti eszme a francia forradalom nyomán került előtérbe. Ennek a forradalomnak érdeme, hogy ráirányította az érdeklődést az állami élet legfontosabb elemére, a népre és ezzel felhívta a figyelmet a nemzetek jellegzetes életére. így jutottunk el annak felismeréséhez, hogy a legideálisabb az az állam, amelynek népessége fajilag összetartozik, amelyik egy nemzet. És igy jutottunk el ahhoz a gondolathoz, hogy az egyfajtája népeket egy államban egy nemzetté kell egyesíteni. Így születtek meg a XIX. század IIj nagy nemzeti államai. így született meg a NémetBirodalom és az egységes Olaszország. Közép-Európában azonban a nemzeti eszme még nem változtatta meg a térképet. Itt megmaradtak a történelem folyamán kialakult keveredett népességű államok, amilyen volt Magyarország is. Ez az oka, hogy a tudomány és a politika lassankint különbséget tett nemzet és nemzetiség között. Nemzetnek minősítette azt a népfajt, amely önálló államot alkotott, tekintet nélkül arra, hogy ez a népfaj maga betölt-e egy államot, vagy csak a maga számbeli vagy történelmi súlyával rányomja a maga jellegét az. államra. Tiszta nemzeti állam pl. Franciaország. A magyar faj pedig nemzetté vált azáltal, hogy a maga történelmi, értelmi és számbeli súlyával kezdettől fogva rányomta erre az államra a bélyeget. Nemzetiség ezzel szemben olyan népfaj, illetőleg olyan népfajhoz tartozó egyének együtt, akik maguk államot nem alkotnak. Az ilyen nemzetiségek, mint pl. nálunk a németek és tótok, egyénileg beleolvadtak a többségi nemzetbe és azzal együtt alkottak egy államot, illetve egy nemzetet. Ez a felfogás tehát kétféle nemzeti csoportot ismert; olyat, amelyiknek megvolt a maga nemzeti öntudata és képes volt államot alakítani. És olyat, amelyikben nem volt meg ez a faji, népi öntudat s amely ennek következtében ilyen faji öntudat nélkül élt egy öntudatos nemzet keretében. Az nem számit, hogy másutt ez a fajta esetleg önálló államot alkotott: a németek pl. Németországban önálló államot alkottak, nálunk csak nemzetiség voltak. Ebben az ide bevándorolt német nemzetiségben akkor, a XIX. században csakugyan nem volt meg a külön faji összetartozósági érzet, nem volt meg a külön faji öntudat. Az egyetlen, ami őket megkülönböztette a többségi néptől, nyelvük és viseletük. Ez a nyelv és viselet azonban az ezen fajhoz tartozó egyeseknek nyelve és viselete volt. ők magyar állampolgárok voltak, ők a magyar nemzet tagjai, ők a legsovénebb 48-as politikusok voltak! Az egyetlen, amit követeltek, az egyéni szabadság volt, az a szabadság, ami a francia forradalom programmjában szerepelt. Az egyéni képességeknek, az egyéni tehetségnek, az egyéni ruházatnak szabad kifejlesztése és szabad fenntartása. És ezt a szabadságot a magyar nemzeti állam törvényhozása. a 68-as nemzetiségi törvény nekik meg is adja. Mást nem is kívántak. De aztán jött a világháború, amely megint a nemzeti gondolatnak a hirdetője lett. Az egy évszázados küzdelemben félelmetes erőre szert tett nemzeti eszme azonban most már egészen másképpen hatott. És, amikor a régi önállóságuk emlékéből táplálkozó eltiyomotl népfajoknak (csehek) és a kis keretekben már nemzeti létre szert tett népcsoportoknak (szerbek, románok) fanatikus vezetői által hirdetett ige testté lön, akkor ennek nyomán egy évezredes állam hullott széjjel és .'i és fél millió tagja az öntudatos államalkotó magyar nemzetnek került az uj „nemzeti" államokban alárendelt népségi, nemzetiségi, vagy ahogy most már hívják, kisebbségi sorsba . . . Igen nagy a különbség a világháború előtt létezeit és azon nemzetiségi csoportok között, amelyek a világháború teremtette uj államokban jöttek létre: 1. A háború előtti nemeztiségek önként, hívásra kerüllek, miként a mi németjeink, a többségi nemzet keretébe és vállalták önként a nemzetiségi sorsot. A maguk nagy nemzeti tömbjétől való önkéntes elszakadás elszakította és megszüntette bennük az ezzel a néptömbbel való összetartozásnak és összefüggésnek érzetét is. Vagy pedig, mint a mi tótjaink, az államalakitástól fogva együtt éltek velünk és igy olvadtak be a magyar nemzetbe. A világháború után ellenben a [tolitikai kényszerűség, a békediktátumoknak erőszaka hajtotta az uj nemzetiségeket, elszakított magyar véreinket idegen járom alá. Es éppen ezért van c kétféle nemzetiségi csoport között még egy óriási különbség: 2. A világháború előtti nemzetiségekben nagy átlagban nem volt meg a külön nemzeti öntudat, a faji összetartozóság érzete; a világháború utáni középeurópai uj nemzetiségeket ellenben, miként a magyar népcsoportokat az utódállamokban, tovább is áthatja a bennük élt nemzeti öntudat, amelyet azonban, kisebbségbe kerülvén, nem tudnak nemzeti létté kiteljesíteni. Itt van a magva a kétféle nemzeti csoport közötti küzdelem megindulásának. Az elnyomatottságnak, a guzsbakötöttségnek, az alárendeltté válásnak érzete indítja azt meg. A többségben levők erőszakkal szerzett hatalmuk megtartásáért, a kisebbségben levők ennek a hatalomnak a megtöréséért és nemzeti egységüknek érvényesítéséért küzdenek a többség keretén belül. És a világháború nyomán bekövetkezett aztán egy másik, bennünket, csonka-magyarokat talán legfájdalmasabban érintő jelenség. Ez az, hogy az elszakított népfajokban élő nemzetiségi öntudat, — hogy magától, vagy külső erőszakos behatásra-e, arról most ne szóljunk, — hogy ez az öntudat átragadt azokra a népcsoportokra, azokra a nemzetiségekre is, amelyek eddig, mint a mi németjeink, békében és öntudatlanul, a faji különállás érzete nélkül éltek a többségi magyar nemzet keretében. Kiterjedt azokra a népelemckre is, akik általunk nyújtott uj hazájukban teljes szabadságot élveztek és, akik ezeknek az egyéni szabadságoknak birtokában épp oly odaadással illeszkedtek be befogadó államuknak és ez állam nemzetének egységébe, mint a mi magyarjaink, akik a világháború előtt az uj világban uj hazát kerestek. Ez a mai kisebbségi kérdésnek bennünket érintő magva és lényege. Egyrészről ott vannak az utódállamokba sodort tudatos magyar népcsoportok, akiknek faji öntudatát és faji különállását az utódállamok erőszaka minden-