Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 4-5. szám - Nagybritannia és a szovjet a Közel Keleten
Hl AGYAR KÜLPOLITIKA 15 Nagybritannia és a szovjet a Közel Keleten Irta: székelyi NYIRY LÁSZLÓ ny. vk. ezredes Az utóbbi időkben török és angol lapokban rövid kis hirek jelennek meg arról, hogy különböző angol tiszti küldöttségek sorban Látogatják meg Törökország, liagyobb városait és partvidékeit. A távoli szemlélő első pillanatra arra gondolhat, hogy a török hadvezetőség az angol lisztek tudását és tapasztalatait talán a fiatal török légi haderők továbbfejlesztésének irányítására veszi igénybe. Ez alkalommal azonban meg kell állapitanunk, hogy ha másról, mint erről, tényleg nem is lenni' szó, már magában ez is Anglia külpolitikájának feltűnő megnyilatkozását jelentené a „Közel-Keleten". A brit tiszti küldöttségeket azonban nem ez a cél vezette török földre. Sokkal messzebbmenő célkitűzések lebegnek a brit hadvezetőség szeme előtt. Olyan célkitűzések, amelyeknek hátterében hatalmas külpolitikai erőkisugárzások áramlanak egyelőre a ^özeiKelet" komplikált birodalma felé. Arról van ugyanis szó, hogy Nagybritannia vezér kari tisztjei légi támaszpontokat szemelnek ki mindenfelé. Felvetődik a kérdés, mik lehetnek az okai ennek, illetve milyen politikai célokat szolgálnak a felállítandó légi bázisok török területen? Egy rövid visszapillantás a közelmúlt eseményeire megadja erre a választ: Az olasz-abesszin háború idején Nagybritannia — mint tudjuk — „kinos hónapokat élt át". E"zt talán egy mondatban így fejezhetnénk ki: „A Középtengeren tátongó nagy rés veszélyeztette Anglia gyarmati főútvonalát és zavarta terveit." Más szóval kifejezve azt is mondhatnánk, hogy a Dardanellák nemzeiközi felügyelete nem garantálta eléggé Nagybritannia befolyását a szorosokra. Anglia céltudatosan, éles előrelátással keverte kártyáit a monlreuxi zöld asztalnál! Az értekezleten Törökországot egyszerűen, mint a „Dardanellák urát és őrzőjét" mutatta be. Tudta azt jól, hogy ez által ugyan alapjában véve a szovjetnek lehetőségeket biztosit ahhoz, hogy ez hajóival a déli vizekre kifuthasson, másrészt azonban érezte magában a tehetséget ahhoz is, hogy Törökország magatartását véglegesen is saját politikájához idomítsa. Emlékezhetünk még lord Ugod-nák, a ,,Kelet" kiváló ösmerőjének törökországi látogatására, amely előkészítője volt VIII. Eduárd király látogatásának, akit Istambulban ragyogó pompával fogadtak és ünnepeltek. Ez nyílt színvallás volt Anglia törökbarát politikája mellett és azzal a következménnyel járt, hogy ma már Törökország nem szovjet-, hanem angolbarát. Betetőzte a brit törökbarát politikát az az ajánlat, hogy Nagybritannía felépíti a karabüki ére- és vasöntödék hatalmas müveit, amellyel egyúttal a török nehézipar és igy a török háborús önellátás alapkövét is lerakta. Ezzel Nagybritannia legújabb török politikájának első felvonása befejeződött. Most következik a második felvonás, amelyet brit tisztek által kiszemelendő légi támaszpontok megszervezése vezet be. Vizsgáljuk meg, miért van szüksége Nagybritanniának ezekre a török területen felállítandó légi bázisokra:' Anglia is jól megjegyezhette magának, hogy a szovjet a Dardanellákon keresztül valósággal ontja a hadianyagokat és csapatokat a spanyol marxisták megsegítésére. íme egy szembetűnő példa ez arra vonatkozólag, milyen érzékenyek a nemzetek egyes államok megmozdulására akkor, ha ez olyan területeken történik, amelyekhez az illető nemzetet létérdekei fűzik. A történelem, mint annyiszor, megismétlődik! N'aggbritannia és Oroszország érdekei a „Közelkeleten" ütköznek! Mi történnék akkor, ha például a szovjetnek eszébe jutna magát tengeri és légi erőivel állandóan befészkelni a Eöldközi tenger medencéjében? Ezt Anglia semmi körülmények közöli sem tűrné, mert hiszen ez azt jelentené, hogy Szovjetoroszország bármikor elvágással fenyegethetné az indiai brit gyarmatokhoz és a „Távolkeletre" vezető fontos tengeri összeköttetését. Ez az egyik oka annak, hogy Anglia hagyományosan ügyes diplomáciai akciójával Törökországol saját érdekkörébe vonta. A másik ok, amely minden bizonnyal szintén nagy sulival esett latba, Olaszországnak hatalmas előretörése a Középtengeren. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a Nagybritannia és Itália között megkötött „gentleman agreement" csak rövid átmeneti időre biztosította a kölcsönös versengés abbahagyását a Földközi tengeren. Az olaszok mint tudjuk, hatalamasan megerősítették a Dodekanézoszt és Cyprusnak a britek által történt óriási megerősítésére Rhodosznak hatalmas támaszponttá való kiépítésével feleltek. A olasz földközi tengeri bázisok veszedelmesen csoportosulnak a Szuez-bejárat köré, amelyen át bonyohklik le Nagybritannia közlekedése Indiával. Egy erős török szövetség tehát igen nagy segítséget jelenthet Angliának nemcsak a szovjet terjeszkedési kísérleteivel szemben, hanem a Földközi tengeren mindinkább erősbödő olasz hatalom ellensúlyozására is, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy az olasz vezérkar Libgát egy egységes, óriási bázissá építi ki, amelyből nemcsak a tenger felé lehet kitörni, hanem a megépítendő hatalmas úthálózatok igénybevételével Egyptom irányában is. Hogy Anglia miiyen nagy súlyt fektet egy ilyen veszély elhárítására, az a következőkből is kitűnik: A brit védelmi rendszert a Közeikeleten egészen megváltoztatják elsősorban az által, hogy az egyptomi haderőt angol vezérkari tisztek szervezik ujjá. A sivatagi háborúra egy külön gépesített hadosztályt állítanak fel, végül az egész egyptomi brit hadműveleti hadsereget a Szuez csatorna nyugati partjaira csoportosítják át. Más szóval kifejezve a brit védelmi apparátust keletre, közelebb a Szuezhez helyezik át, aminek különös nyomatékot ad majd az angol főhadiszállásnak Egyptomból Palesztinába leendő áthelyezése is. De mindezek az előgondoskodások még korántsem elegendőek az angol vezérkar szemében. Szükség van a törökök támogatására! Ma, amikor hadirepülőkkel úgyszólván percek alatt lehet egész bázisokat hatásosan megtámadni, nem lehet közömbös, hogy menynyi idő alatt lehet a szomszédos támaszpontokról a veszélyeztetett bázisok védelmére saját légilépc.>őket összpontosítani. Törökország nyugati partjain az angoloknak szükségük van uj légibázisokra! Ezért tanulmányozzák brit tisztek a nyugati partokon fekvő (Kisázsia) Szkalanovát, Szir.irnál és Budrunt. Az e helyek közelében felállítandó repülőbázisokról könnyen lehet egyrészt elsősorban a Dodekanézoszt hátbatámadni, másrészt pedig minden olyan szovjettámadással szembeszállani, amely a Dardanellák felől érhetné Nagybritanniát, eltekintve attól, hogy ilyenirányú orosz kísérleteknek maga a török haderő is gátat vetne. Nem érdektelen, hogy lord Lloyd a közeli napok-