Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 4-5. szám - Csehszlovákia jövendője

MAGYAR KÜLPOLITIKA í> egyoldalú védőjévé avatja magái és a Népszövetség barátai joggal sajnálják, hogy nem követhetik azon az uton, amely a nemzetközi jog megsértésének meddő védelme felé vezet. A magyar nemzet nem elméletben, hanem a gyakorlatban, súlyos áldozatokkal harcolt az osztrák centralizmus politikája ellen. SZÍVÓS küzdelmében megérte azt, hogy a hatalmak belátták, miszerint a centralizmus helyébe a népek önrendelkezési jogát kell tenni'és ezen az alapon vették cl a monarchiának és Magyarországnak egyes területeit. Kevesen tudják azonban, hogy ennél a pontnál egy uj jogügyiéi kezdődött. A hatalmak ugyanis Magyarország elszakított területeit csak az elszakított lakosság jogainak biztosítása ellenében adták át a cseh, szerb és román kormányoknak, tehát a kérdéses területek nem közvetlenül Magyarországtól, hanem a hatalmakon ál kerültek azok birtokába. Mi több, az 1920 augusztus l()-iki szerződésben ugyanezek a hatalmak a lenti területek szuverén birtoklásának jogát csak mindazon szerződések és egyezmények megtartása ellenében ruházták át. amelyeket emiitettünk. Ezzel maguk is elismerték, hogy a középeurópai helyzet orvoslásában vissza kell menni az 1918-bali felállított kiindulási pontig. Csehszlovákia jövendője Az uj Európa kialakulásának hosszú ideig Csellói szág volt legnyugtalanítóbb és — .szemre — legfontosabb jelensége. Friss és hagyománynélküli állam létére nem voltak történelmi bűnek A bűnbeesés előtti paradicsomi állapotban volt. Nem nyomott; el senkit s ő maga egy központi és központosításra törekvő hatalom nyomása alól menekedett ki. Az uj állam varázsa vette körül s az elméletnek az a ragyogása, melyet a valóság rozsdája még be nem fogott. Szabadságol, jogot, jólétet és emberiességet igért s ígértek általa azok, akik e világra segítették, akik benne és általa vélték bizonyítani történelmi mészárlásuk erkölcsi jogosultságát. Csehország létrejövetele a történelmi homonku!us csodája. Ami nem sikerült a biológusoknak: a mesterséges élei kellése, belenyúlás a teremtés titkaiba, íme, sikerüli a politikusoknak. A mesterséges ország itt volt, az élei teljes látszatával, de az élet bűnei nélkül, szenvedése és vérhullása nélkül, verejtékezése nélkül, — de egyúttal a megváltás és örökélet Ígérete nélkül. Az újszülött Csehországra senki sem mondhatta, hogy bün bélyegzi homlokát. Nem. Csehország boldogságot igért magyarnak, néniéinek, lóinak, ruténnek, lengyelnek és — természetesen csehnek is. Mit köszönhet a világ az. uj, bűntelen, az emberiesség és igazság jegyében létrejött országnak? Hiszen e szép, boldog, gazdag és bünnélküli állam már csak erkölcsi fölényénél fogva is, a legaktívabb külpolitikát folytatta Európában. Uj egei és uj földet igért s vájjon, mit adott? Majdnem másfél évtizeden át nem Franciaország vagy Anglia, nem Oroszország, Németország vagy £ppen Itália, hanem Csehország volt a hangadó és • vezérlő hatalom Európában. A kisantant megalkotásával Csehország valóságos stratégiai és áttörhetéilennek látszó várövet alkotott, melynek külső bástyasora leli volna a balkáni szövetség Törökország csatlakozásával s ezzel Cseh Szlovákia moccanás! sem tűrő tömlöctartója lett Közép-Európának. E másfél évtized alall Csehország nemcsak hatalomban, ham m bűnökben is annyit összehalmozott, hogy azokból bőségesen kilelik a hiányzó, az ezredéves történelmi múlt minden botlása és tévedése. Ma már mindenki tudja, hogy Csehország cserben hagyta saját, princípiumát: a benne lakó népek egyenlő jogát, szabadságát. Ma már mindenki tudja, hogy a Iliiének íakéreghez hasonló kenyeret, a tótok kutyahusi esznek, egyetlen vágyuk, hogy kivándorolhassanak és a nemzeti kisebbségek nyelvi, égi és földi javai és jogai gyalázatosan elnyomatnak. Ma már mindenki tudja, hogy a Tótföld iparát célzatosan tönkretették. Ma már mindenki tudja, hogy a nemzetiségek elégi deliének és a cseh államnak ma jd annyi oka van félni nemzetiségeitől, mint külső ellenségeitől. És ha a tizenkilencedik században a csehek nagy költője, Palacki, megvetéssel mondhatta kufsteini fogságba hurcolása előtt: —Osztrák állampolgár vagyok, mi nagyobb szerencsétlenség érhetne még? — a cseh állampolgárok magukra alkalmazhatják ezt az igét mai napság. Az erkölcs jegyében született cseh állam bűneinek felsorolása ezzel azonban még nem ért végét. A cseh állam szinte első volt a mértéktelen fegyverkezésben és levert szomszédai fegyverektől való megfosztásálban. Első volt a fenyegető katonai szövetségek létesítéséiben. Első volt abban a durva és kegyetlen, gúnyos és lenéző hangban, mellyel megrabolt szomszédairól beszélt. Ez a hang a békekötés óta a mai napig sem engedett keménységéből s ebben a hangban az erkölcsi megbecsülésnek és békülékcnységnck szikrája sem található. Csehország támadó külpolitikája a huszadik század legnagyobb szerencsétlensége. Minden külpolitikai tette a gyűlölködés, bizalmatlanság, háborús fenyegetés és ezzel járó gazdasági nyomorúság valóságos melegágya volt. A jövő gondolkodói eltűnődhetnek majd azon, mily egyszerű, szinte iskolásgyermeki fogással sikerült Európa államiéi-fiai! félrevezetni. Egy pár tanulmány, egy pár röpirat és újságokban való cikkezés létrehozott egy államot. És ez az állam, történelmi mull és hivatás nélkül, másfél évtizedig sodorta az európai politikát egy ujabb, az eddiginél is borzasztóbb katasztrófa felé. Európa jövője vigasztalan maradt, mig Csehország volt politikájának vezetője. Ez a vezetés, mondhatni, Barthou francia miniszterelnök szerencsétlen haláláig tartott. Barthou volt az utolsó francia miniszterelnök, aki — a régi politika letéteményeseként — engedte cseh járószalagon bukdácsolni a francia külpolitikát. Barthounak a kisantant államaiban történt látogatása nagy tüntetés volt a kisantant mellett s mindazon revíziós törekvések ellen, melyeknek már akkor Olaszország volt a fő szószólója. Csehország külpolitikája Barthou eltűnésével, ha külsőleg nem is, de lényegében megváltozóit, A cse'h-orosz szerződés, mely Csehországot bizonyos tekintetben területileg is cse'h-orosz kondominiummá tette, bármily fenyegető is a maga egészében, — Csehország részéről már passzív, védekező erőkifejtés.