Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - A Népszövetség mellett és ellen. Hozzászólás gróf Bethlen István javaslatához

i MAGYAR KCM»OLITlKA A sévrcsi szerződés szerint a szövetséges hatalmak a kérdéses területek szuverénitását csak azon fellélel alatt ruházzák át a cseh. szerb és román kormányokra, ha ezek megtartják a trianoni szerződést és mindazon egyéb megállapodásokat, amelyek a trianoni szerződései kapcsolatosak. A hatalmak tehát a/ eg} állam kárára és ellenére eszközölt területátvitell amiben az is benne van, hogy ez a területátvitel nem az önrendelkezési jog alapján történhetett a vele járó sérelmek és esetleges zavarok elkerülése végeit létrehozott kisebbségi szerződésekben vállalt kötelezettségek beváltásával junktimban eszközölték. Mindenesetre meg lehet kísérelni azt, hogy a kötelezettek az átadó hatalmak némelyikének támogatását szorgalmazzák azért, hogy a kötelezettség alól szabadulhassanak, de az a nemzetközi szerződések érvényességét nem változtatja meg, legfeljebb a felelősséget terjeszti ki azokra, kik valamely szerződés megsértéséhez segítőkezet nyújtanak. A fentiekből ugyanis kél igen fontos következtetés vonható le. Mindenekelőtt felmerül az a kérdés, mennyiben tekinthető a Magyarországtól elszakított különböző területek fölött való rendelkezési jog szabadnak és szuverénnek, ha ezt a szuverén birtoklást a hatalmak egyéb szerződések megtartásától tették függővé, amely szerződések esetleges meg nem tartása tehát a szuverén birtoklás jogát befolyásolja, vagy hatályon kivül helyezheti. A másik érdekes nemzetközi jogi kérdés az, vájjon nem maradt-e vissza valami rendelkezési jog a Magyarországtól elszakitott különböző területeket illetőleg az utódállamokkal szemben és az ő rovásukra esetleg azoknál a hatalmaknál, melyek a fenti területeket az utódállamoknak engedték át. Mellőzvén e fontos kérdések taglalását, mindössze annyit kívánunk megállapítani, miszerint a kérdés megoldása egyáltalában nem látszott véglegesnek és Apponyi Albert gróf, a magyar békedelegáció elnöke, aki nem kívánta nevét a Magyarországot megcsonkító szerződéssel egybeforrasztani, annak aláírása után készséggel odaadta nevét egy olyan egyesületnek, mely a Népszövetség eszméjével és ügyeivel foglalkozott, Magyarországnak a Nemzetek Szövetségébe való belépését mozdította elő. Alig tételezhető fel az. hogy Apponyi Albert nem látta volna ugy, hogy a szuverenitás kérdésében a helyzet nem végleges és nem abban a reményben kívánta Magyarország belépéséi a Nemzetek Szövetségébe, hogy — amint ő ismételten mondotta Magyarország elfoglalja helyét a hatalmak és a Magyarország területéből megnövelt államok között, nehogy érdekei njból csorbát szenvedjenek és hogy a róla-nélküle hozott ítélet 'alatt szenvedve, közöl lük várja meg az1 az időt, amikor a szuverénitásnak el nem intézett kérdése ismét szóba kerül. Mindeneseire számolnunk kell azzal, amire Bethlen István is súlyt helyezett, hogy a Nemzetek Szövetsége egy izben kölcsönt adolt. de a kölcsön fogalmában már benne van, hogy az sem ajándéknak nem tekinthető, sem pedig olyan szolgálatnak, amely a kölcsön fogalmán tulmenőleg bármiféle kötelező erővel bírna. Nem is szólván arról, hogy a kölcsön meg adása idején az elszakított magyarsággal való vérbeli kapcsokat a magyar nemzet fel nem áldozta, de a szomszédos kormányokat sem oldotta fel senki a rájok nézve súlyos azon kötelezettség alól, hogy a nekik juttatott területek szuverén birtoklását a trianoni szerződésen kivül a sévresi szerződésben megkötötték, mert ez utóbbi a szuverén birtokjogot a kisebbségi szerződések megtartásától is függővé tette. Mindeneseire kellemesebb volna Magyarországot mai állapotában megtámadni és akként felosztani, hogy államisága megszűnvén, a Nemzetek Szövetségének ne lehessen lagja, védelmet és meghallgatást sehol ne találjon. Ha ez nekik a legtöbb biztonságot nyújtaná ami egyébként vitás — ugy Apponyi Albertnek azi az igyekezetét, hogy Magyarországot a Nemzetek Szövetségébe vigye, igazolva látjuk. Ezzel szemben az az egyik aggodalom, hogy Magyarország lefegyverzett állapotában védtelen és az a másik aggodalom, amely az által állott elő, hogy több nagyhatalom kilépeti a Nemzetek Szövetségéből, Magyarország belépése idején még nem voll előrelátható. Nem voll előrelátható a védtelenség, meri akkor még általános lefegyverzésről voll szó. aminek a hatalmak nem tettek eleget és Németország kilépése is csak azután történi meg. amikor a fegyverkező hatalmakkal szemben a fegyverkezés jogát magának igényelte. Ugyanígy mondhatjuk azt. hogy Magyarország belépése idején Itália és Japán még tevéken}' részt veitek a genfi közösség munkálataiban, Amerika belépését pedig általában várták. Ezzel szemben felmerült az az aggodalom is — ami előre látható szintén nem volt —, hogy a genfi szervezetben való csendes tagság a magyar kisebbségek elsorvadásához vezet és hogy a kérdésnek sem intézményesítése, sem pedig adminisztratív kezelése nem gyógyszere azok szenvedéseinek, semmiesetre sem az a kötél, amelybe a fuldoklónak kapaszkodnia érdemes. Bethlen István drámai erővel igyekszik visszalenditeni a kereket oda, hogy a kérdésnek politikai fázisához visszatérjünk és politikai fegyverekkel biztosítsuk a magyarságnak mindazokat az előnyöket, amelyeket egy józan és okos, de határozott és a kezdeményezéstől vissza nem riadó külpolitikával biztosítani lehet. Kérdés tárgyát csupán az képezheti, vájjon a levonható következtetés szükségképpen a kilépés-e a Nemzetek Szövetségéből? Erre nézve több aggodalmat szoktak felhozni. Az egyik az. hogy Magyarország abból a szervezetből lépne ki, ahol az ő ügye. sorsa és érdekei lépten-nyomon szóba kerülhetnek és ahol azok az ő távolléte folytán megrövidülést szenvedhetnek. A belépésnek mindenesetre itt kell egyik föokát keresnünk. Egy másik ellenvetés az. hogy a bennmaradt hatalmak szempontjából Magyarország mai állapotában egyáltalában nem bir akkora sulival, mint amilyen súllyal tőlünk messze távolban élő államok birnak. amelyekkel azonban a bennmarad! hatalmak olyan szoros érdekközösségben, mondjuk üzleti kapcsolatban állnak, hogy azoknak viszonyait Magyarországénál jobban ismerik és jobban szivükön hordják. Ezek a hatalmak feltehetőleg közömbösen vennék Magyarország kilépését, mig azok. akik bennünket ismernek és velünk szemben állnak, örülnének, hogy a magyar kérdés erőszakos megoldását egyszer már Magyarország ellenőrzése nélkül szabadon követelhetik és előkészíthetik. A harmadik ellenvetés az, hogy kilépésünkkel éppen attól a nagyhatalomtól távolodnánk el. amely a Nemzetek Szövelségében kezdettől a békeszerződések változhatatlanságával szemben foglalt állást. Ez a nagyhatalom a brit hatalom, amelynek súlyát nálunk kevesen ismerik és még kevesebben értékelik, ami nyilvánvalóan a vonatkozó ismeretek hiányából következik. Ezen nem indokolatlanul hangzó ellenvetések után két kérdésre kell válaszolnunk. Az egyik az, hogy mi az tehát, ami a magyar államnak csonka állapotában is akkora súlyt ad, hogy egyetlen katonájával szemben