Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 1. szám - Gibraltár katonai értéke a spanyol események megvilágításában

i t MAGYAR KÜLPOLITIKA Gibraltár katonai értéke a spanyol események megvilágításában Irta: NYIRY LÁSZLÓ, ny. vezérkari ezredes Minden kétségen felüli tény, hogy Gibraltár nemcsak földrajzilag, de politikailag is a „spanyol polgárháború hatótávolságába" jutott. Spanyol-Marokkó és Spanyolország között feküdvén, a gibraltári szaros bármely percben komoly hadszintérré válhatik. De a mai politikai helyzet mellett az is megtörténhetik, hogy e nagy brit támaszpont, amely az Atlanti-óceánból a Földközi-tengerbe vezető elsőrangú fontosságú ós évente 7—800 hajó által használt viziutat őrzi és biztosítja, maga is nagy európai válságok eseményeinek előterébe tolódhatik. Az olasz-brit ,,uri megállapodás" betartására ugyanis csak az esetben lehet számítani, ha a szovjet végérvényesen visszavonul a spanyol marxisták támogatgatásától, illetve politikai célkitűzéseitől Kataloniában. De lehet-e erre számítani egy olyan hatalom részéről, amely például naponta harsogja szét rádión az egész világba, hogy „a vörös Spanyolországot akkor is megmentjük, ha minden csillag lehullik az. égről" és amelyik minden erejével a világ forradalmasítására törekszik? Németország és Itália ezzel szemben megegyeztek abban, hogy az ibériai félszigeten nem tűrnek szovjeturalmat. Ha tehát e merőben ellentétes két világnézet pólusai kirobbannának, akkor a Földközi-tenger lángbaborulásának percétől kezdve Gibraltárra, mint a brit gyarmatokhoz vezető legrövidebb viziut „hűséges őrzőjére" meleg napok virradnának. Ezekután felvetődik az az aktuális kérdés, van-e és milyen mértékig annak a Gibraltárnak katonai értéke, amelynek erődjeit a britek a világháború óta még nem modernizálták? * Egy rövid történeti visszapillantás igazolja, hogy Gibraltárnak jelentőségét már akkor felismerték, amikor Tarik 711-ben ott erődöt emelt. Gibraltár 1462-ben kasztiliai, 1502-ben spanyol, majd az 1704-iki spanyol örökösödési háborúkban brit terület lett. Az angolok ezután az erős várrá kiépített Gibraltárt 1779—83 között George Elliot parancsnoksága alatt eredményesen védelmezték meg a spanyolok támadásai ellen. Ma a 425 méter magas, jura-mész sziklára felépített, 4.6 kilométer hosszú és legnagyobb terjedelmében 1250 méter széles gibraltári, földnyelv modern erőd, jóllehet, mint már emiitettük, nem teljesen korszerű vonatkozásokban. Több külföldi szakíró, kőztük egy brit admirális, a korszerű támadófegyverek erejére hivatkozva a sziklaerőd beuehetetlenségét kétségbevonják. Igen érdekes ezzel kapcsolatban Kenneth Edward brit korvettkapitánynak a véleménye, aki Gibraltárt, — ahol sokáig állomásozott, — >,ugy ismeri, mint saját tenyerét". Ez a kiváló tengerészeti szakértő élesen helyezkedik szembe a Gibraltár katonai értékéről leadott lesújtó véleményekkel. Különösen élesen támadja azoknak a nézetét, akik a kérdéses erődtámaszpontot igen szeretnék az afrikai parton fekvő Ceutával kicserélni. Utóbbi gondolat ellenérvéül azt hozza fel, hogy a tengerszoros Gibraltár előtt olyan mély, hogy aknákkal nem lehet lezárni. Ceutánál azonban a tenger vize egészen elsekélyesül. Ebből önként következik, hogy a britek őrködő szeme a gibraltári földnyelvre való. ahol is hajók könnyen behatolhatnak a szorosba, mig Ceulánál maga a sekély víz le szi majdnem lehetetlenné a beha józási egyik tengerből a másikba. Amint már emiitettük, a brit vezérkar a gibraltári erődökéi a világháború óta még nem épitetle ál. így a legutóbbi időben, amikor is a világ tekintete a spanyol eseményekkel kapcsolatban a Középtengerre irányult, az angol tengerészeti vezérkar egy hirtelen elhatározássá] ugy pótolta az „elmulasztottakat", hogy a védelmi készültség fokozása végett az. erődökéi olyan jól beépített hatalmas lövegekkel látta cl, amelyeket szétrombolni majdnem lehetetlen. Ezek a lövegek meredek röppálvá jukkái a terep ,,minden ráncába" bele tudnak lőni s így a szárazföld felöl is komoly ellenállási akadályokat alkotnak a támadók előtt. Ezek után egyes katonai szakértők azt hangozlatták, hogy Gibraltár a korszerű légi támadó fegyvereknek mégse in tudna cllcntállni. Talán kevesen tudják, hogy a gibraltári sziklasár légitámadások szempontjából egyike a legnehezebb koncoknak a következő okokból: A szikla különleges alakja egészen rendszertelen, olyan levegőmozgásokai és légritka helyeket idéz elő, amelyek a támadórepülés végrehajtása tekintetében a támadó bombavető részére komoly veszélyt, de mindenesetre nehézségeket jelentenek. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a védelmi tűzgépek 420 méter magasból tüzelnek a tenger lilett. Ez a körülmény arra kényszeríti a támadó bombavetőket, hogy aránylagosan, igen nagy magasságból oldják ki támadó bombáikat, amelyek találati valószínűsége igy nagyban lecsökken, annál is inkább, mert a késhegyhez hasonlító keskeny sziklahátat eltalálni egyébként is igen nehéz lenne. Ha most még tekintetbe vesszük azt is, hogy a gibraltári sziklacsúcs nagyon gyakran felhőkbe burkolva mered a magasba, ugy a kérdéses támaszpont komoly ellentállóképes•;égét korszerű támadó légi gépekkel szemben kétségbevonni alig lehetséges. Ami Gibraltárnak a spanyol szárazföld felőli megtámadását illeti, a helyzet a következő: Az erődcsoportokat a szárazfölddel összekötő földnyelv egy egészen keskeny, mocsaras és igy nehezen járható lapos teriilet. Ennek következtében a korszerű fegyverek ereje inkább a védőnek nyújt előnyöket, mint a támadónak, amely utóbbi éppen a földnyelv keskenysége miatt csak igen csekély erejű gyalogsággal kísérelheti meg a támadó előnyomulást. A gibraltári védő e keskeny földrészt úgyszólván egy „maroknyi csapattal" is tarthatja a támadókkal szemben, eltekintve attól, hogy, amint már megemlítettük, a támadó rohamhullámokba egy modern tüzérség tömegtüze csapna le orkán gyanánt. Egy tenger felőli támadás esélyeire vonatkozólag Kenneth a következőket mondja: Amig Nagybritanniának uralmát a Középtengeren hadiflottája biztosítja, addig Gibraltárra minden támadás halálra van ítélve, annál is inkább, mert a nyugata oldalon fekvő erődcsoportokat már egészen korszerűen építették át az angolok. Azt a közelmúltból tudjuk, hogy Nagybritannia tengeri hadiflottáját a legrövidebb idő alatt tudja összpontosítani a Középtenger bármely pontján. Láttuk ezt az olasz-abcsszin háború idején is. Azóta a