Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 11. szám - Horthy Miklós és a magyar nemzet - A revizió hangja

MAGYAR KÜLPOLITIKA propagandát, amikor ilyen, vagy olyan tárgya­lások folynak itt, vagy amott. 31inő képmutatás! Egy nemzet, legyen bár számára kevés, vagy sok, míg megérdemli a nemzet méltóságát, nem nyugodhatik bele sem vérei, sem lelkével és vé­rével megszentelt földje elszakításába. Olyan mozgalom, melynek nincs szüntelen és folytonos dagálya, már meg is szűnt. Az indu­lat, mely parancsszóra megjuhászodik, nem in­dulat, . tehát fölindító ereje nincs. Vannak politikai indulatok, melyeknek sza­bályozása egyenlő a nemzet eszményeinek cser­benhagy ásával. Senki, aki a magyar sorsért felelős, nem intheti csöndességre azt az indulatot, mely a nemzet teljességét a teljes hivatás, jövő és vég­zet nevében követeli. A magyar revíziós indulatnak köszönhető máris a magyar nemzeti hivatás öntudatának teljessége. A, villámcsapás, mikor nemzeti egységünket szétrombolta, vészes fényében egyúttal megmu­tatta isteni és kötelező hivatásunkat, melyhez ragaszkodnunk kell. A revízió nem földért, nem hatalomért, ha­nem ezért a. hivatásért, ezért a végzetért folyik. . Nekünk küldetésünk van. Nekünk, magyaroknak, lennünk kell és itt kell lennünk a régi, ezeréves haza teljességében. Ez nemzeti tízparancsolatunk elseje. Ezért kell élnünk-halnunk. Ezt kell homlokunkon, szí­vünkön hordoznunk, házunk kapujára függesz­tenünk. Ezt nem szabad soha felednünk. Ez nemzeti hitünk alapja, kezdete és vége. Azok, akik könnyebbnek látják a nemzeti életet nagy feladatok kitűzése nélkül s akik könnyen belenyugodnak nemzetük lealacsonyí­tasába s azt mondják: nem kergethetünk ál­mokat, hanem »reális« politikát kell folytat­nunk, — a nemzet igazi veszedelmei. -Még ha rövidlátásukban jóhiszeműek is, ma­gát áz élő kút fejét mérgezik meg, elveszik a .nemzet hitét-lelkét, hogy némi tengődésre módot adhassanak neki. Nem! Meg kell mondanunk, hogy a magyar­ságnak nemcsak célja, hanem egyetlen igazolása is • csak teljessége. Nekünk teljeseknek kell len­nünk, hogy Istentől kijelölt feladatunkat Is­tentől kijelölt helyünkön véghez vihessük. Nekünk nem kell a puszta kenyér, ha nem zárja magába az Igét. Mi nem kenyérpusztítók akarunk lenni Eu­rópában, hanem a kultúrában rejlő isteni erő hordozói. • • Jaj annak, aki a nemzet vezetője lévén, nem lát magas célt maga és nemzete előtt. A nemzetnek nem kétesértelmű reálpolitikára,, hanem magasra törő eszményekre van szüksége. A mindennap gondja nem pótolhatja és nem ..teheti fölöslegessé ezeket az eszményeket. A hamis próféták által hirdetett reálpoli­tika csak fa vezérlő eszmék hiányát jelenti;, bukdácsolást a napi események rögein és ba­rázdáin. . Az igazi reálpolitika mögött, ha már olyan nagyra tartják és ragaszkodnak hozzá, — nagy és valódi eszményi politikának kell feszülnie. Még egyetlen nemzet sem boldogult és vált naggyá azzal, hogy pontosan megállapították a kiviteli illetékeket, kedvezményeket, . adókulcso­kat és közlekedési rendeleteket. A nemzetnek elsősorban azt kell tudnia, miért él? Minden nemzet Isten választott népe, egy bizonyos feladatra kiküldötten. Minden nemzetnek kell hitének, végzetének, filozófiájának és ennek megfelelően törhetetlen akaratának és irányának lennie. E cél sugallása, megmutatása, feltárása!, e cél felé való terelés és nem a reálpolitikának elnevezett apró, céltalan pepecselés az igazi nem­zeti politikus és nemzeti politika feladata. E cél, lássék bármi álomszerűnek, a nem­zeti nagyság igazi alapja. Hogy nagyok lehessünk, előbb naggyá kell álmodnunk magunkat. Minden nagyság belülről és nem pusztán külső véletlenségből keletkezik. Álmodjuk nagy­gyá magunkat: ez minden politikai lét és így elsősorban a magyar revízió első parancsolata is. Valóban," ez minden, csak nem reálpolitika. De nem is akarunk a ^reálpolitikai száraz szérűjén tipródni. Nem csináltak reálpolitikát a szétszaggatott Lengyelország száműzöttjei, akik a múlt század­beli Európát nyugtalanították, hogy — mint írták, — »Európa fiatalsága menjen meghalni a lengyel mocsarakért«. Nem csinált reálpolitikát Szerbia, amikor egész állama nem jelentett többet Korfu szi­getén a mai jelképes Hargita székely községnél. S Olaszországnak nem a múlt század hiva­talos reálpolitikája, hanem a népi-, nemzeti ir­redenta romantikus politika hozott fényt, di­csőséget és vetette meg a mai olasz világfbi­rodalom alapjait. Komantikus volt Hitler politikája is a hiva­talos reálpolitikával szemben és Németország — mégis ettől a romantikus álomtól nyerte vissza ereje teljességét, jelen és jövendő dicsőségét. Akik a magyar álmot dőreségnek, a reális politikához nem illőnek mondják, azok a nem­zetet, jövőjét és erkölcsi létét szárítják el. Akik csak úgynevezett reálpolitikát űznek, nem tesznek mást, mint életben tartanak olyan embertömeget, melyet erkölcsi és történelmi hi­vatásától fosztottak meg. Micsoda ambíció az, amely ilyen embertö­meget akar etetni és éltetni? Mily jogcímen követeli neki a jövendőt? A jövendő csak azt illeti meg, amiben esz­me lakik. Nem veszik észre, hogy a jó értelemben vett reálpolitikának is az eszményi politika a leg­nagyobb ereje? Még álmodni sem lehetett a német gyarma­tok visszaadásáról, még Németország alig lába­dozott halálos sebeiből, amikor tömegesen je­lentek meg könyvek, melyek az egykori német gyarmatokat ismertették és a német nemzet szá­mára visszakövetelték.

Next

/
Thumbnails
Contents