Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 7-8. szám - A spanyol polgárháboru

MAGYAR KÜLPOLITIKA Akik azonban Olaszországban csak a kedvenc buffo szerepét látták, elfelejtették a régi Olaszországot, mel) apró államukra tördelten is vezető szerepet játBzotl Európában. Elfelejtették Firenzéi bankáraival, Velencét kereskedőivel és hajóhadával, elfelejtették Rómát a világ ügyeit igazgató nagy pápáival. Olaszországnak ősi princípiuma voll és marad a világpolitika. Mint Olaszországot. Spanyolországol is félvállról vette az európai közvélemény, holott ez az ország nem béna és jelentéktelen, hanem fontos és pótolhatatlan tagja az európai művelődésnek. \/.t a forradalmat, melyei Olaszország, hogy legmagasabb céljait követhesse, békés wton hajtott végre, Spanyolország, bogj ősi életelvéhez visszatérhessen, most fegyverrel kénytelen megpróbálni. A spanyol belső háborúban Spanyolország ősi háborúja éled fel újra a keleti hódítás ellen. Ez a belső háború egyenes folytatása annak a mór uralom ellen való küzdelemnek, a Reconquistának, mely csaknem nyolc évszázadon át tartott. Minden országnak megvan a maga végzete, mely alól. legalább is tartósan, nem bújhat ki soha. Ez a végzet be van ágyazva a múltba, mikor az az ország még nem is volt meg és be van ágyazva a jövőbe, mikor az az ország már el is enyészett. Korok változhatnak, fejlődést vagy visszafejlődést láthatunk, de ez a végzet nem változik soha. S Ez a végzet mutatja, hogy egy országnak nem az a legmagasabb feladata, hogy jó, vagy legjobb létben tartja polgárait. Ezt a feladatát ugyan teljesítheti mellékesen a látszólagos pihenés napjaiban. De egy nemzet, ha igazán az, nem elégedhetik meg az emberi jólét elérésének céljaival. A csupán gazdasági célú állam csak kaptár, méhkas béke idején és farkascsorda háborúban. Ilyenek lehettek a Földközi tenger kalózállamai. Mikor a római köztársaság a legszilárdabb volt, a szenátus tagjainak egyetlen ezüstkészlete volt, mely vendéglátáskor házról-házra vándorolt. \z igazi ország : erkölcsi lény, princípiuma erkölcsi és céljai is azok. Végzetét kell követnie és ezért joga van polgárait tisztes szegénységben tartani és joga van tőlük áldozatot követelni. Spanyolország is még jóval állami : sőt nemzeti léte előtt kapta végzetét. Mommsen, a történetírás nagy mestere, mondja, hogy a római szenátus feláldozta Nagy Sándor keleti hódító politikájának lényeges eredményét s ezzel megindította azt a hátrafelé menő mozgalmat, melynek utolsó kiágazásai a granadai Alhambrában és Konstantinápoly nagy mecsetjében végződnek. Spanyolország volt hajdan és most ennek a Nyugatra zúduló keleti áradatnak utolsó hullámtörője. Mint a régiek vélték, valóban a világ herkulesi oszlopa. Minden más ország megengedhette magának azt a fényűzést, hogy többé vagy kevésbbé igyekezzék megszabadulni Róma szellemi fennhatósága alól. Spanyolország ezt nem tehette meg soha. A katholikus vallástól náluk megválni annyi, mint megszűnni spanyolnak lenni. Az arab hódoltság nyolcszáz esztendeje, a bámulatos arab szellem bűvölete nem ingatta meg e népnek örökkévaló hűségét a nyugati kereszténység első formája iránt és nem ingatta meg a reformáció szellemi áramlata sem. II. Fülöp, akinek uralkodása alatt kezdődött Spanyolország politikai és gazdasági hanyatlása, tragikus szenvedéllyel érezte ezt, mikor valóban tüzzel-vassal igyekezett országát és népét a végzet kijelölte uton megtartani. A mostani Spanyolország újra egy szellemének idegen hódoltság, a moszkvai hódoltság előtt áll. A moszkvai szellem vak és süket a lélek magasabb igényei iránt. Az igéret földjében csak a tejjel és mézzel íolyó Kánaánt látja, de nem látja sem az égi törvény kél kőtábláját, sem az égi igéret legmagasabb reményit. Az élei célja nála nem az üdvözülés, nem az istenség keblére való borulás, nem a felfelé való vágyódás, hanem a puszta táplálkozás. Nem kultúrát, hanem jászlat és aklot akar teremteni. Le akarja rántani az égi hiperbolákban futó lelket a föld barázdáihoz. Törvénye merőben antikrisztusi. „Törődjetek a holnappal, az eledellel, a ruházattal, szolgáljatok a mammonnak.'' Ezt a szellemet akarta most a kommunizmussal egyedül és kizárólagosan uralkodóvá tenni Spanyolországban. Bukharin, az orosz politikai élet egyik prófétája, nemrég cikket irt az egyik amerikai folyóiratban, melyben fölényes hangon bizonyítja, hogy a Szovjetnek, természetéből következően, nem lehetnek háborús szándékai. A Szovjetnek, irja, nem kell termékeinek külföldi piacokat keresni, mert népe — ellentétben a polgári államokkal — mindent el tud fogyasztani odahaza. A Szovjet tehát — állapítja meg Bukharin — a béke igazi állama. Eltekintve attól, hogy háborúkat viseltek és még viselni fognak nem pusztán kereskedelmi piacok érdekében, hogyan lehet a béke államának nevezni azt a hatalmat, melynek legnagyobb erőfeszítése óriási és korszerű hadsereg fenntartása és katonai repülőterek berendezése határain messze tul is és belháboruk szitása távoli országokban? A spanyol belháború csak szinre belháború. Valójában a szovjet zsoldosai küzdenek itt az égi igéret eljegyzett keresztény hőseivel. A nyugati világgal ellenséges Kelet nagy és döntő ütközete ez, melyben nem egyik, vagy másik spanyol politikai párt győzelméről, hanem a nyugati szellem és művelődés és az ezzel merőben ellentétes Kelet zsarnoki és anyagias egyetemes uralmi vágyának mérkőzéséről van szó. A Kelet még sohasem intézett ily romboló támadást Európa ellen, különbözőségét még soha nem mutatta meg ilyen élesen, mint most a moszkvai bolsevizmus imperialisztikus formájában, mikor Spanyolországban a nyugati művelődés legfontosabb stratégiai pontját készül megszállani. Bukharin valóban elmondhatta valami sátáni okoskodással, hogy a Szovjet békeszerető és békeelvü állam, hiszen nem küzd, csak a végső esetben harci fegyverekkel. Nincs meg benne a Tamerlánok félreérthetetlen pusztitási vágya. Elsősorban a lelket támadja meg. Azt mérgezi meg, azt süllyeszti le, azt rántja sárba, azt öli meg. Csak mikor már a lélekrontás sikerült és a lassú játékot megunta, akkor kap fegyverre. De ha lehet, nem maga harcol. Zsoldosokat állit csatasorba. Nem szállítja sem fegyvereit, sem harcosait : ez nehézkes, fáradságos, sok akadályba ütköző. Ott vannak az elbóditott, sárbarántott, megvásárolt „holt lelkek". Ott voltak Németországban a kommunisták. Ott vannak Franciaországban és ott vannak Spanyolországban. Ezek mind a Szovjet, a magát oly békésnek álcázó, valójában imperialista, a kizárólagos szovjeturalmat akaró Oroszország katonái. A spanyol belső háború voltaképpen a Szovjet alacsony princípiumainak háborúja a Nyugat művelődésének legmagasabb eszméivel. Külsőleg és formailag talán belháború, voltaképpen azonban Európa és a Kelet valódi erőpróbája.