Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1936 / 5-6. szám - Az olasz népszaporulat - és az uj "imperium". A fasiszta politika igazi rugói
MAGYAR KÜLPOLITIKA Az olasz népszaporulat — és az uj „impérium" A fasiszta politika igazi rugói Irta: BALLÁ IGNÁC (Milano) Róma születésének napján — április 21-én — népszámlálás voll Itáliában ós egy hónapon belül már az egész világ megismerhette a legújabb olasz népszámlálás adatait, amelyek nemcsak érdekesek és tanulságosak, de egyúttal meg is magyarázzák az egész olasz bel- és külpolitikái. sót magát az abesszin bábom! és az uj afrikai impérium megszületését. 1936 április '21-én — a most végzett népszámlálás adatai alapján — 42,438.104 olasz élt az európai Olaszország határain belül. De ehhez a számhoz még hozzá kell fűzni legalább félmillió lelket, akik a népszámlálás napján nem Európában, hanem KeletAfrikában voltak, mint katonák, vagy mint munkások. Ujabb tekintélyes számot kell még hozzáadnunk az igy már negyvenbárom milliót elérő Olaszországhoz, ha figyelembe vesszük azokat az olaszokat is, akik különböző üzleti, vagy szolgálati okokból a Földközi tenger keleti partvidékein, vagy Észak-Afrikában voltak. És nem szabad figyelmen kivül hagynunk azokat az olaszokat sem. akik akár hivatali, akár üzleti, akár tanulmányi, vagy más okokból az európai Itália határain kivül voltak elfoglalva a népszámlálás napján. Ha mindezt számításba vesszük, kétséget nem szenved, hogy az európai olaszság száma nem< suk eléri, de jóval túlhaladja a negyvenhárom milliót. Ez pedig — 139 lakost jelent egy négyzetkilométeren, ami igen nagy népsűrűségnek feleli meg még a túlzsúfolt Európában is, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy Itália — a hegyek országa is, márpedig hegyvidékeken a lakosság száma, a népsűrűség, aránylag kicsiny szokott lenni. Az olasznál nagyobb népsűrűséggel csak Németország dicsekedhet el: 142 lakó négyzetkilométeren ként. De Németország nagyrészt sikság, lapály — és mégis négyzetkilométerenként csak három lélekkel több lakja. Anglia népsűrűségét és igy életlehetőségeit nem lehet a többi országgal arányosítani, éppen ;iz öt világrész nagy részéi jelentő, hatalmas, gazdag gyarmatai révén, amelyek kivételes kereseti forrásokat jelentenek. De a többi európai állam népsűrűsége jóval alatta van az olasznak: Franciaországban például csak 77 lélek él egy négyzetkilométeren lés ezek közül is csak 71 francia, 6 pedig külföldi), Lengyelországban 85. Spanyolországban 49 és az európai Oroszországban 20. Legtöbb lakóval Európában Oroszország dicsekedhet el: 120 millió lélek lakja az Orosz Szovjet európai részét. .Németország <)7 millió lakosú, Anglia és Írország lakóinak száma 47 millió. Olaszországé a negyedik hely. több mint 43 millió lakossal. Rögtön utána következik Franciaország 42 millió. Lengyelország 34 millió lakossal, mig Spanyolország lakói nak száma 24 és félmillió. Ezek a számok azonban nem jelentenek örökre megrögzíthető számokat a statisztikusoknak sem. mert hiszen nyilvánvaló, hogy a legrövidebb időn belül nagy eltolódások lesznek ebben az összeállításban is. Olaszország lakossága ugyanis évente legkevesebb négyszázezer lélekkel növekszik, mig Anglia és Írország csák\százharmincczerrel. Ha a népszaporulatnak ez az aránya fentmarad, tiz év múlva Itália már el is éri Anglia és Írország lakóinak számát és messze maga mögött hagyja Franciaországét, amely évente csak harmine-negyvenezer lélekkel szaporodik, ha nem ismétlödnek meg az 1935. évi gyászos népszámlálási eredmények, amikor például (és nem először az utóbbi évtizedekben!) a halálozások száma százezerrel több, mint a születéseké. A többi európai ország népszaporulata tehát egészen jelentéktelen, sőt egyes államokban nem is lehet a népsűrűség növekedéséről beszélni, inkább a csökkenéséről. Ezalatt pedig az európai Olaszországban, a „Marcia su Roma" óta, több mint ötmillióval növekedett a lakosság száma! Hol és hogyan tudja elhelyezni Itália ezt az óriási népszaporulatot? És hol, és mivel táplálja? Hol tud munkát és kenyeret adni az ujabb és ujabb embermillióknak, anélkül, hogy gazdasági helyzetén rontson? Sőt, nemcsak rontania nem szabad, de javítania is kell lakóinak életnívóján, amint ezt meg is teszi, évről-évre...! Valóságos csoda, amit Olaszország eddig is produkált! Azelőtt, a világháború előtt, az évi népszaporulat levezetésére a kivándorlás szolgált. A kivándorlás azonban a haza számára évente százezer és százezer elveszett munkáskart jelentett, nem szólva arról, hogy a kivándorlottak javarésze emberhez nem méltó viszonyok és életkörülmények melle ü v alóságos páriaéletre voltak kárhoztatva és szinte életfogytiglan való kényszermunkára voltak ítélve. A világháború végez tével még ettől is elzárták a kivándorlókat: a gazdagabb országok, amelyek még valamelyes emberi életnívót tudtak volna nyújtani a munkásoknak, lezárták kapuikat azok előtt a százezrek és százezrek előtt, akik idegen országból jöttek munkát keresni. Még 1913-ban a kivándorlás töb mint félmillió lélekkel csökkentette Itáliát... De már 1930-tól kezdve mostanáig, tehát töb mint öt év alatt (mialatt Itália ujabb kétmillió léle kkel szaparodott a születések többlete révén) a kivándorlók és visszavándorlók között az egész számszerű különbség, illetve az egész veszteség: nem voll több, mint 78.000 lélek. A fasiszta kormány tehát, hogy ennek az uj sokmilliós népszaporulatnak ..helyet adjon a nap alatt", — munkát a dolgozó karoknak és kenyeret az éhes gyomroknak — mindent elkövetett, amit csak lehetett. A „battaglia del grano", a gabonatöbbtermelési harc mellett a „bonifiea '-k rendszere, a lecsapolt ingoványok helyére varázsolt termőföldek és újonnan létesített városok, a termelés szabályozása és a munkaidő leszállítása: egész sor intézkedés csakis ezt a nagy célt szolgálta, munkát és megélhetést biztosítani mindenkinek!! De vájjon meddig lehetett volna még az európai Itália határain belül gondoskodni az ujabb és ujabb népmilliókról ? Mussolini elejétől fogva tisztán látta a helyzetet, mindent elkövetett, hogy gondoskodjék az olaszság megélhetési lehetőségeiről Európában. De amikor itt már nem maradi ingovány sem. amelyet „bonifikálhatott' és termőfölddé varázsolhatott volna. — kénytelen volt máshol földet, munkát, megélhetési lehetőséget keresni az Uj Olaszország uj cmbermilliöi számára. Elégszer hívta fel e veszedelmes helyzetre a világ figyelmét. Nem akarták felismerni a helyzet komolyságát: nem engedték meg neki. hogy békés uton oldja meg a nagy problémát. Kénytelen volt tehát fegyverrel megoldani. A népszaporulat elhelyezése szempontjából egészen mellékes, hogy ö maga sem ugy akarta megoldani a kérdést, eredetileg, mint