Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 5-6. szám - Itália, Magyarország s a Nemzetek Szövetségének reformja. (Befejező közlemény)

MA4.YAII KÜLPOLITIKA enyheség végletei közt s egészben véve csak növekedni fog az igazságtalanság érzete. S ez az, amiből komoly háborús veszély származhat a világ békéjére. Amint láthatják, itt a forma s a lényeg összeütközésének, a születési hibákkal terhelt, hiányosan működő népszövetségi gépezet s az élő emberi valóság közötti harcnál állunk. Ám még a legideológusabb olajokkal kent gépnek se lehet igaza az élő emberrel szemben. A Népszövetségnek kétségkívül igaza van abban, hogy Itália formailag hibát követett el, mikor támadóként lépett fel Afrikában, de ezzel a paragrafus-hibával szemben áll az élő valóság egy sereg ténye, melyek lényegben igazat adnak neki. Ott vannak tizenhét év óta elösmert, de nem honorált gyarmati igényei, ott vannak szerződései Ethiopiával s mindenek felett ott van nyersanyag-szükséglete s elhelyezendő népfeleslege. Itália mindent elkövetett c népfelesleg elhelyezésére, mocsarakat szárított ki, hegyeket vetett !><•. minden centiméternyi földet termővé tett s az illetékesek mégsem tettek semmit növekvő emberszaporulatának gyarmati kihelyezésére. Persze ilyesmire nincs paragrafus a népszövetségi Paktumban s Genf kötve van a paragrafusaihoz. Ám — és itt a helyzet kulcsa — a paragrafusok nem lehetnek arravalók, hogy az élet evolúciójának a kerékkötői legyenek. Jól mondja gróf Bethlen István: „amikor bizonyos módszerek eredményteleneknek bizonyulnak, az igazi államférfiak, kik méltók erre a névre, rendelkezzenek elegendő bátorsággal arra, hogy a régi paragrafusokkal szakitva oly uj módszereket alkalmazzanak, melyek több sikert Ígérnek. A Népszövetség fentartása tagadhatatlanul óhajtandó dolog egész Európa érdekében, de az európai béke fentartása még óhajtandóbb, még parancsolóbb követelmény.Ha. már egyszer bebizonyosodott, hogy a Paktum paragrafusaiban előirt módszerek nem alkalmasak a kitűzött cél megvalósításának megkönnyítésére, akkor a Népszövetség presztízse mit se nyerne e módszerek vak erőszakolásával. Ellenkezőleg, arra van szükség, hogy a Népszövetség tekintélyének és bátorságának próbáját adja s oly uj útra lépjen, melyen át győzedelmesen kijuthasson mostani nagy kríziséből. Mélységes meggyőződésem, hogy a józan ész végre is diadalmaskodni fog s a béke érdekében méltányos kompromisszum fogja rendezni a moszani súlyos válságot." íme, Hölgyeim és Uraim, a Bethlen által hangoztatott „uj ut", ,,uj módszer", ujjal mutat rá a népszövetségi reform égető szükségességére. Tizenhét év multán az idők bosszúja valóban megsemmisítőén sujt le a Clémenceau-ék elvakultságára, de még mindig nem késő, a nagyhatalmak kezében van, hogy a Népszövetség erőben gazdagodva, vagy teljesen tönkremenve kerüljön ki az afrikai ágyuk füstjéből. Ha a Tanácsnak sikerül kompromisszumot és békéltető provizóriumot teremtenie, mely a Népszövetség által elismert olasz jogok lényegével szemben az egyoldalú olasz támadás formai hibáját a kellő jelentőségére szállítaná le s az ebben való döntést a reformig elhalasztaná, akkor a Népszövetség szépen kiemelkedhetnék súlyos kríziséből. Ha azonban a Tanácsnak ez nem sikerülne, akkor — a neves Ruyssen professzor szavával élve — ,,a Népszövetségnek vagy a szankciók (erejét meghaladó!) végrehajtására kell vállalkoznia, vagy teljesen diszkvalifikáltan kell lemondania világbékét fentartó szerepéről, — ez oly capitis diminutio lenne, mely legmagasabb hivatásától fosztaná meg a genfi intézményt s pusztán kisebb állami és társadalmi szükségletek közvetítő gondozására szorítaná." Hölgyeim és Uraim, méltóztassanak most megengedni, hogy a nagy olasz reflektor után a kicsiny és legyőzött Magyarország sokkal kisebb reflektorával világítsak rá a Népszövetség reformjának a szükségére és lehetőségeire. Nem csonkittatásunk, gazdasági bajaink s idegen járom alatt nyögő véreink szenvedésstatisztikájára akarok rámutatni, — önök jól ismerik ezeket, kivált, mióta az önök a Deo missus Propheta-')a, a nagyszivü, fenköltlelkü Mussolini oly tacitusi tömör súllyal dörögte világgá azt a nekünk örökké feledhetetlen szót : „egy szerződés mégse lehet egy nemzet sírjává!. . . " nem, ezúttal nem szenvedéseinket akarom emlegetni, tárgyilagos szóval inkább a magyar közvélemény kezdettől elfoglalt álláspontját akarom körvonalazni a Népszövetséggel szemben. Nos, a magyar közvélemény : 1. sohse tudta helyeselni azt, hogy a Paktum a békeszerződésekkel lett egybeforrasztva, mert az egyik a múltban lezajlott világháború befejezését volt hivatva véglegesíteni, a másiknak viszont a jövő békéjét kellett előkészítenie. Ezzel a szerencsétlen junktimmal azonban a Népszövetség a mult háborújának a terhét vitte át a jövőbe s béke helyett az uj háború felé vezető utat nyitotta meg. 2. A magyar közvélemény képtelenségnek tartja, hogy a Tanács (Conseil) ne legyen felelős a közgyűlésnek (Assemblée) s hogy a közgyűlés nem a szabad nemzetek, hanem a kormányok képviselőiből áll. Mert például alig tételezhető fel, hogy Csehszlovákia egész lakossága helyeselné a cseh kormánynak azt a rendelkezését, mellyel a tót és ruthén földet az orosz hadsereg működési körébe szolgáltatja ki s a cseh kormány genfi delegátusa mégis ezt az álláspontot köteles képviselni. 3. Ugyancsak képtelenségnek tartja a magyar közvélemény azt, hogy az állami önállóság és szuverénitás ürügye alatt a nemzetközi, például a kisebbségi szerződések be ne tartassanak, holott a Népszövetségnek szigorúan előirt kötelessége ezek betartását biztosítani. A Népszövetségnek nem lenne szabad elfelednie, hogy az 1920 aug. 10-én kötött sétres-i szerződésben a hatalmak a magv ar államtól elszakított területeket csak azzal a feltétellel engedték át a cseh, szerb, román államoknak, ha a trianoni szerződést és a vele kapcsolatos egyéb szerződéseket is megtartják. A magyarság ösmert elnyomása és üldözése tehát, mint a nemzetközi jogrendbe ütköző eljárás, voltaképp már magában véve a trianoni békeszerződés hatálytalanítását vonja maga után. 4. A magyar közvélemény végül elitéli azt. hogy a Paktum 19. §-('uiak aktiválásában és alkalmazásában semmiféle komoly lépés és előrehaladás eddigelé nem történt. Reánk nézve annyival fontosabb ez, mert Magyarország kifejezetten abban a reményben lépett be a Népszövetségbe, hogy a Paktum ránk nézve előnyös rendelkezései holt hetük nem maradnak . . . Olasz reflektor, magyar reflektor . . . ime temérdek születési s a korral csak gyarapodó népszövetségi hibára mutattunk már is rá. De hiszünk és higyjük. hogy Genf mégis csak gyógyithatóan, vagyis í cf'ormképesen kerül ki mostani siralmas válságából. Ebben az esetben — magyarán szólva — nem lesz más teendő, mint Deák Ferenc receptje szerint visszagombolni a mellényt, azaz a nemzetek teljes egyenjogúságának alapvető kimondása és paragrafusba vésése mellett revideálni, ujjá formálni a Paktum huszonhat szakaszát és tizenhét év keserű tapasztalatai alapján uj tartalommal megtölteni ezeket, oly uj tartalommal, mely az egyformán mérő őszinte igazságosság jegyében teremtse meg végre a bizalom atmoszféráját s épitse ki ebben a legfontosabb palládium : a biztonság érzetét, mely a Clémenceau-féle felemás Népszövetség egyoldalú gyűlölet-légkörében eddigelé lehetetlen volt. Természetesen első feltétele mind a bizalomnak. mind a biztonságnak az igazságtalanságok kiküszöbölése a szerződések revíziója által. Ha az aktivált 19. §. jegyében helyre áll a szükséges nemzetközi egyensúly, akkor majd elkövetkezik a várvavárt univerzalitás is, hogy