Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 4. szám - Itália, Magyarország s a Nemzetek Szövetségének reformja

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA helyeken, mindenfelé: „önellátás és önfeláldozás!" Egyszerű munkások dicsekesznek előttem : „minkéi ugyan nem lehet kiéheztetni! Milano maga egy hónap alatt huszonegy métermázsa aranyat szolgáltatott be önként, a többi városok pedig egy milliárd lírányi nemes sárgafémet vittek a Dúcénak! Igen, uram. letesszük mi a vizsgát a megtorlásokból is, Itália sohse volt egységesebb, mint ma, midőn azokkal szemben, kik megtagadták régi szerződéseinkéi, mi a mi korporációs államunk szervezeteit önellátásra építjük ki!' Hölgyeim és Uraim, ismétlem, én egyelőre csak magyar bámulatomat fejezem ki nemcsak az afrikai olasz csapatok hősiessége, hanem afelett az itthoni önfeláldozó fegyelem felett is. mely a maga államfenntartó nagyszerűségében az antik Róma legklasszikusabb példáinak a magaslatán áll. A Cinquecento miivészi, a Garibaldi politikai, a Mussolini szociális renaissance-a után a Duce most teszi fel a koronát müvére, midőn talpra állítja a diadalmas régi római légiókat . . . De térjünk a dologra, in medias res a Népszövetség jövőjére. Ma az európai közvélemény egyet óhajt, azt. hogv az afrikai harc világháborúvá ne harapódzzék s az olasz-abesszin viszály mindent latoló méltányos befejezést nyerjen a genfi zöld asztalnál. Ha ez egyszer megvan. — s ez is immár türelmetlen imperativusa a közvéleménynek — akkor a genfi vezető bölcseknek a legsürgősebben gondoskodniok kell a Népszövetség nem foltozó, hanem lényegbevágó oly átszervezéséről, ami tizenhat év keserves, gyakran szégyenitő tapasztalatainak s az emberi igazságérzetnek megfeleljen. Kell. mondom, mert a genfi intézmény bizony élet és halál közt lebeg s ha azt akarjuk, hogv éljen, az illetékeseknek sebészi elszántsággal kell közbelépniük. Önök a magyar álláspontot kérdik tőlem. Megmondom. Mi az előbb mondottak alapján, minden keserű csalódásaink ellenére is. a Népszövetség életét óhajtjuk, nemcsak kegyeletből a Mátyás és Regiomontanus alapvető magyar-olasz gondolata iránt, hanem abból a tisztán gyakorlati és reális szempontból, mert egy helyesen formált vagy helyesre reformált Népszövetség mégis hasznos vagy legalább is használható gépezet lehet a nemzetközi egyensúly fenntartására s főként, mint fék működhetik helyesen a nemzetek homo homini lupus agyarkodó ösztöneinek a letartására. Igen : használható gép, használható fék .... de persze egy feltétel alatt .hogy t. i. mind a gépet, mind a féket igazán használhatóvá alakítsuk át és pedig az igazság és a méltányosság mérlegének szigorú ellenőrzése mellett. Ma bizony a gép is rossz, a fék is rossz . . . sőt egyáltalán egyik se funkcionál többé. De miért ily rosszak? Hol a hiba? Kié a bűn? Ki csalt itt a gép és a fék körül s ha csaltak, a tervezésnél csaltak-e, vagy a végrehajtásnál ; a Népszövetség szervezetének összeállításánál? Egyre mindjárt felelhetünk : a világraszóló nagy nyilvánosság előtt folyó tervezésnél nincs hiba, — a farizeusok gyűlölködő és hamisító aknamunkája csak végrehajtáskor kezdődik a titkos összejövetelek sötét hátterében. Világtörténeti regények, hölgyeim és uraim, s azt hiszem, a jövendő korok irói még sok tintát fognak pazarolni erre a témára. A regény avval kezdődik, hogy egy súlyosan beteg filozófus, az amerikai professzorelnök, Woodrow Wilson felállít tizennégy bibliai hitű. gyermetegen naiv pontot, melyek pompásan beválhattak volna az eszményi jóakarat egy plátói köztársaságában, de kártyavárnál is gyöngébb fundamentumnak bizonyultak a világháború utáni légkör gyűlölet-valóságában. Mind ismerjük e híressé, sőt hírhedtté vált tizennégy pontot ... de azt ma se tudja egyikünk se, hogy a paralitikus Wilson őszinte humanizmusból állitotta-e fel ezt az ő katekizmusát, vagy tán inkább politikai számításból annak az igazolására, hogy a világháború szállításain milliárdokat nyert Amerikát az emberbaráti önzetlenség dicsfényében ragyogtassa. Egy bízóin os. miilön a háborúi eldöntő Amerika elnöke „a világ megmentőjeként" I'árisba átjön, a beteg Wilson már fanatikusan beleéli magát a pontjaiba s követeli, hogy a Népszövetség az ő urbi et orbi kinyilatkoztatott katekizmusára épüljön fel. Clémenceau-ék ellen pártja, mely épp oly fanatikusan vallja a gyűlölet, a bosszú s a legyőzöttek örökös gúzsbakötésének programját, színleg kénytelen elfogadni az amerikai elnök „emberbaráti" tervezetét, de hamar tisztába jönnek ők azzal, hogy nem is lesz oly nehéz nekik a paralitikus professzor úrral elbánni. És iu pár csúnya párisi fejezet következik, melyeknek jórészt már is ismert adataiból azok a fentebb említett regényírók az ő megjelenendő rémregényeiket fogják papírra vetni . . . Denikve a beteg Wilson egyszerre csak könnyelmű társaságba kerül s elmerül a diadalt olv tombolva ünneplő francia főváros mulató világában. Tudjuk ma már. kikkel járt, kikkel dőzsölt . . . s önkénytelenül is mcltatlankodóan háborodunk fel : hogy lehetett ezt a végzetes kórban szenvedő embert ilv egyéniségéhez és állásához nem méltó életmód ki-értéseinek kitenni? Ain ne kutassunk, csak az eredményt nézzük. — mire az amerikai elnök a farsangos éjj élezések után másnap jó későn felkelt, akkorra a Clémenceau korábban kelő józan és nagyon öntudatos tábora már ,,tigris"-étvággyal tépte szét az amerikai ..békediktátor" emberbaráti pontjait, naiv szándékait : Wilson félretolásával, vagy helyesebben : mellőzésével a maga gyűlölet- és bosszú-programjához képest mintázta meg a Népszövetség alkotmányát s gyártotta a békediktátumokat.A szerencsétlen amerikai elnök későn kapott észbe, — 1919 első felében még hősiesen küzdött a nagyhatalmi tanácsban eszméiért s aztán, mikor kisemmizve és ..cheated", ..megcsalva" látta magát, tört szívvel tért haza tengerentúlra meghalni az őt megtagadó Amerikában . . . Sokat hallottam bizonyos jelen volt objektiv államférfiaktól e tárgyalásokról, melyek alatt, a Népszövetség mindössze huszonhat szakaszból álló Paktuma. Alkotmánya a wilsoni szándékok ellenére a bosszú és gyűlölet jelenlegi dodonai tákolmányává torzult. Ádáz harc folyt minden egyes paragrafusért s a széthúzó erők eredőjeként értelmetlen, vagy legalább is végre nem hajtható csonkká lett minden egyes szakasz. Legcsonkább csonkká töpörödött a bennünket, magyarokat, legjobban érdeklő ama 19. §, melynek a szerződések revízióját kellett volna — kibúvók, sülyesztők és hátsó ajtók nélkül! — pontosan szabályozni. Olvassák el. kérem. House ezredes érdekes és fontos feljegyzéseit : Wilson körömszakadtáig harcolt ezért a szakaszért, hogyne! Hisz az ő eredeti elgondolása szerint a Népszövetségnek tiz évenkint felszólítás vag\ kérelmezés nélkül önműködően revideálnia kellett volnaminden egyes szerződést: alkalmazható-e. megfelel-e még a politikai és gazdasági szükségességnek s az emberi igazságérzetnek? Ilii* reménykedés! Győzött a .,tigris" Clémenceau engesztelhetetlen gyűlölet- és bosszu-programja s itt a Népszövetség eredendő születési hibája, amiből minden tévedése, kegyetlensége, tehetetlensége és mai holtbeteg összeroskadása logikusan következik : a Népszövetség egy teljesen egyoldalú intézménnyé, a győztesek szakszervezetévé torzult, mely előtt egy cél lebegett csupán, biztosítani a zsákmányt a békediktátumok petrifikálása által s a megcsonkított, lefegyverzett legyőzötteket államilag, területileg, gazdaságilag oly rabszolgasorsra kárhoztatni, hogy többé meg se moccanhassanak s guzsbakötöttségükbe mihamarább belepusztuljanak. (Befejező közlemény a következő számban.)