Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 2-3. szám - Semlegesség vagy nemzetközi együttműködés

11 MAGYAR KÜLPOLITIKA is nevezhetjük, mely az elavult, a modern népi állam lényegének sem megfelelő megkülönböztetést, a semleges állam szigorú kötelezettségei és a semleges állampolgárok széles jogai között megszünteti, a semlegesség körét szükiti. de tartalmát tisztítja, a hagyományos semlegességi jogok egy részéről lemond, hogy a semlegesség lényegét megmentse. Lehet, hogy a tengerek szabadsága elvének Amerika részéről legutóbb történt (eladása sem a semlegesség végét jelenti. Talán ára volt ez annak, hog) a semlegesség lényege megmaradjon. Amennyire igaz, hogy a semlegesség intézménye a múltban számos konfliktus lokalizálásához hozzájárult és semlegesített, u. n. tamponállamok (Svájc. Belgium) a szomszédos, ellentétes nagyhatalmi érdekek éléi tompították, az is bizonyos, hogy azokkal a törekvésekkel, amelyek a háború kiküszöbölésére, lehetetlenné tételére és iliegalizálására irányultak, együtt járt a semlegesség létjogosultságának elhalványulása is. A mult század második felében mind nagyobb számban alakult békeorganizációk és megtartott békekonferenciák tevékenységétőlkezdve, az 1899.-i és 1907. hágai békekonferenciák munkásságán keresztül, nemcsak a háború ..humanizálása", de mint a nemzeti politika eszközének a bíráskodással, az .,arbitrage"-zsal való helyettesítése a nemzetközi törekvések középpontjába került, á „szervezett béke" kérdése egyetemes ügy lett, melynek szolgálatától hovatovább kultúrállam magát ki nem vonhatja. Végsősorban a nagyhatalmi egyensúly sem volt egyéb, mint a nagy és kis szövetségek alapján érdekelt államok felsorakoztatása, melyből saját kára és a mérlegserpenyő felbillenésének vészéivé nélkül magát senki távol nem tarthatta. Élénk bizonyságtétel erre a Monarchia és Szerbia közti konfliktus elszigetelésére irányuló kísérletek meghiúsulása és e konfliktusnak világháborúvá való kiszélesedése. A világháború alatt Wilson egyik kongresszusi beszédében (1917 április 2) kijelentette, hogy ,,a semlegesség már nem lehetséges vagy nem kívánatos, amikor a világ békéjéről vagy a népek szabadságáról van szó". Amikor pedig a békekonferencia alkalmával a „semlegesek" egy külön értekezletre jöttek össze, amelyen Dánia képviselője a szankciós cikkely kiegészítését kívánta, hogy a Népszövetség bizonyos tagjainak tartós- semlegessége lehetővé tétessék, a bizottság nevében a francia Léon Bourgeois ,,az együttműködés és semlegesség közötti szöges ellentétet" hangsúlyozta. A Népszövetség Tanácsának 1920. február 13.-i hires határozatában pedig, amelyben Svájc örök semlegességének fenntartásáról volt szó, ezeket olvashatjuk : „A Népszövetség Tanácsa, amikor elvileg megállapítja, hogy a szövetségi tagok semlegességének fogalma nem egyeztethető össze amaz alapelvvel, hogy a Szövetség valamennyi tagjának együttes kötelessége, hogy kötelezettségeinek érvényt szerezzenek . . ." Mint ismeretes, éppen semlegessége miatt hosszabb tárgyalások előzték meg Svájc belépését a Nemzetek Szövetségébe, végül is Svájc hagyományos békeszeretete győzött, belátván azt, hogy a nemzetközi igazságosság és a Nemzetek Szövetsége továbbfejlesztése érdekében is többet tehet, ha semlegességének egy darabját feláldozza. így Svájc azzal a feltétellel lett a Népszövetség tagja, hogy aktiv és passzív katonai, tehát politikai semlegessége érintetlen marad, de a gazdasági szankciókban részt vesz. De a nemzetközi jog elismert művelői és a nemzetközi együttműködés legkiválóbb harcosai is azóta is úgyszólván kivétel nélkül a semlegesség elhagyását kívánják a békét egyedül biztosító szoros nemzetközi együttműködés érdekében. Nem kisebb népszövetségi tekintély, mint a spanyol Madariaga 1931-ben a Népszövetség közgyűlésén fennhangon jelentette ki, hogy „nincsen többé semlegesség!" Politis, a Párizsban élő nagytekintélyű görög nemzetközi jogász szóval és Írásban küzd a semlegesség elavult intézménye ellen. Ugyanilyen következtetéseket vont le az amerikai N. Murray Butler a KellogPaktumból, amikor igy ír : „Átalakul a nemzetközi vonatkozásokról vallott hagyományos felfogás; magának a semlegességnek fogalma is eltűnik, mert egy tagállam sem maradhat szerződéssértés esetén semleges, tehát közömbös". Ugyancsak a Kellog-Paktummal kapcsolatban irja még Politis : ..Mostantól kezdve a hagyományos semlegesség valamely háborúval szemben, amelyet a nemzetközi jog elitéi és amelyet a világ lelkiismerete bűntettnek nyilvánít, már érthetetlen: valóságos dőreség. A semlegességet lenntartani kivánó állam már semmiképpen sem állíthatja, hogy mindkét hadviselő félnek egyaránt joga van méltányosságára". Stimson volt amerikai államtitkár szerint is a Kellog-Paktum a semlegesség régi fogalmát teljesen megváltoztatta. De a magyar jogászközönségnek is élénk emlékezetében lehet az International Law Association 1934. évi budapesti konferenciájának az a megállapítása, mely szerint a szerződésszegővel szemben az államok ama kötelezettségei megszűnnek, amelyeket az általános nemzetközi jog a semlegesek számára a hadviselővel szemben előirt. Fentieken kivül se szeri se száma azoknak a nemzetközi jogászoknak és vezető államférfiaknak, kik a fejlődés útját a nemzetközi együttműködés által nyújtott kollektív biztonság rendszerében látják. Ennek az irányzatnak létjogosultságából mitsem von le bizonyos, többnyire a Népszövetségen kivül álló köröknek a nemzetközi együttműködés ellen felhozott érvelése. Valamennyi kulturáltamnak a nemzetközi együttműködés rendszerébe való bekapcsolását némi malíciával a »kollektiv biztonság mythosának« tekintik, melynek politikai célja — szerintük —csakis az egészségtelen status quo-k megörökitése lehet. Erkölcsi szempontból a nemzetközi kooperáció védelmi háborújával egy vonalba állítják a támadó háborút, mely az elszenvedett jogtalanság helyreállítását és a jogos nemzeti aspirációk kielégítését célozza. (N. E. Borchard. az amerikai Yale-egyetem tanára. Külügyi Szemle 1936. januári szám, 83—84. old. Nk. jogi szemle). Szerintük a semlegesség nemcsak a mellette továbbra is kitartó hatalmak érdeke, de a békének és egy kitört konfliktus lokalizálásának fontosabb biztositéka, mint „a genfi tűzoltók amaz eljárása, hogy amikor a tüzet oltani akarA Gschwindt-gyár mérlege. Március 7-én tartotta meg évi rendes közgyűlését a Gschwindt-gyár Rt., amely egyik legjelentékenyebb tényezője a magyar gyáriparnak. A '2.7 milliós részvénytőke mellett a nyilt és mérlegben szereplő tartalékok összege 8.8 millió és ugyanekkor 2.8 millió a nyugdijalap és egyéb szociális alapok összege. Amilyen nagyok a nyilt tartalékok, olyan nagy tartalékok rejtőznek a mérleg egyéb adataiban. A budafoki szeszgyár, a nagykőrösi konzervgyár és konyakgyár, a zalaszentgróti, komlótótfalui, fülesdi, fehérgyai uniti szeszfőzdék és a budapesti központi gyár berendezéseivel együtt mindössze 8.47 millióval szerepel a mérlegben. A vállalat az elmúlt évben is folytatta nagyszabású beru házási tevékenységét és igy a beruházott vagyon 1.8 millióval, azaz 27.4 százalékkal emelkedett. A beruházásokra szükséges pénzügyi eszközöket bőségesen fedezték a vállalat bankbetétei, melyekből erre a célra 1.3 milliói használt lel a Gschwindtgyár, úgyhogy ez a mérlegtétel ennek következtében 29.6 százalékkal csökkent. Az áru- és anyagkészlet nem mutat fel nagyobb változást, ami azt igazolja, hogy a Gschwindt-gyár beruházásai hasznosak voltak, mert a megnövekedett kapacitás sem vezetett az árukészletek szaporodására és a vállalat nagyobb termelését is minden nehézség nélkül tudta elhelyezni. A Gschwindt-gyár értékcsökkenési tartalékalapja az elmúlt évben 5.5 millió pengőre emelkedett és igy a vállalat beruházóit vagyonának már 64.3 százaléka van leírva. A Gschwindt-gyár tiszta nyeresége az elmúlt évben 171UMI0 pengővel, a/a/ 22.6 százalékkal emelkedett.