Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 2-3. szám - Az emberiesség törvényei is követelik a reviziót. Magyarország szenvedései és reményei

MAGYAR KÜLPOLITIKA jukat! A revizió, Magyarország nagy problémája nemcsak politikai probléma : az emberiesség törvényei is követelik a revíziót! A revizió a történelem intő' kiáltása, éppúgy, mit ahogyan egy nép jajkiáltása! — A mai magyar határok — mondja később Luciano Berra, — annak a bűnös önzésnek köszönhetik megszületésüket, amely kihasználta a békediktátorok tehetetlenségét és tudatlanságát. Ha nem igy lenne, vájjon hogyan történhetett volna meg az, hogy nem vették figyelembe a folyók folyását, völgyek irányát, hogy széjjelszabdalták azokat a területeket, amelyeket maga a Természet tett egységessé és hogy — olyan ez, mint szörnyű guny, mint a józan ész arculcsapása! — kettévágtak városokat, szétromboltak vízhálózati védőmüveket, közjóléti berendezéseket és ipari tevékenységeket?! A folyókat ugy vágták ketté, hogy ma a csehektől íii^j; a magyar termés sorsa, ha az áradás fenyegetővé válik és működésbe kellene hozni azokat a védőmüveket, amelyeket a magyarok teremtettek annak idején, de a mai határokon tul . . . — A'történelmi érveken kivül, amelyek a magyarok számára követelik vissza azokat a területeket, amelyek jog és hagyomány alapján is őket illetik meg, a reviziót gazdasági okok és szükségletek is követelik! Vissza kell állitani a szétdarabolt gazdasági egységet, helyre kell állítani azt a harmóniát, amelyben az érdekek találkozhatnak, az erők egymást kiegyensúlyozhatják és a vagyonok egymást kiegészítik. De ezeken az okokon kívül is van még egy más, igen nagyfontosságú ok is. A mai kis Magyarország harmincötezer katonájával hogyan szállhatna szembe a kisantant félmilliós hadseregével, ha arra kerülne a sor, hogy megvédje magát? Ha egy nap a kisantant katonai akcióra szánná el magát Magyarországgal szemben, legalább százötven olyan támadópontot találhatna, melyen keresztül az ország szivébe törhetne! Magyarország határai védtelenek a szélrózsa minden irányában. És Magyarország szivére állandóan oda van irányítva az ellenség ágyuja. Minden éjszaka utolsó éjszakája lehet . . . És minden hajnal ujabb szenvedések hajnala. így fejezi be első revíziós cikkét Luciano Berra : — Magyarország jelszavát meg nem hallgatni, egyet jelent az igazság okainak és a nemzeti szuverénitás jogainak tudomásul nem vételével! Pár nap múlva ujabb cikket közölt a „L'Itália", többek között, ezeket irja : — A revizió nem kiváltságos osztályok irányítottal zárt, körülhatárolt mozgalom, hanem az egész magyar nemzet megmozdulása. A magyarság hite egy óriási párt, az egész magyar nép akaratmegnyilvánulása! Minden magyar résztvesz benne : a revizió áthidal minden vallási és politikai ellentétet, a revízióban megszűnnek a társadalmi különbségek, a revizió fölötte áll mindezeknek! — A trianoni szerződés két fontos pontjában egyenest megsértése a nemzetközi jognak : a nemzetiségi kérdésben, mert elszakított magyarokat hazájuktól és a népszavazás utján való szabad önrendelkezés kérdésében, mert az utódállamok ennek megtörténte nélkül jutottak millió és millió alattvalóhoz, holott maguk a győztes nagyhatalmak elismerték a népszavazás jogosságát. És igy szakították el Magyarországtól nemcsak földterületeit, de lakóit is, akik magasabb kultúrájukkal alantasabb műveltségű népek járma alá kerültek. Mindebből a gazdasági válságok egész sorozata született meg, amelyeket lehetetlen megoldani, amig a Duna-medence politikai helyzete olyan marad, aminő most. Minden gazdasági fejlődés lehetetlen, amig a revizió meg nem történik és a ma ellentétes érdekek megbékülést nem találnak. Magyarország nélkül a Duna-medence problémáját megoldani nem lehet és csak annak megoldása révén lehet helyreállítani a politikai és gazdasági egyensúlyt, amely nemcsak megszüntetheti a nyomort, amelyben népek sínylődnek, de el is oszlathatja azokat a veszedelmeket amelyek a Duna-völgyben tornyosulnak. — A revizió nem jelent háborút, hanem ellenkezőleg • békét jelent. Evvel szemben pedig — a trianoni béke a holnap bizonytalanságát jelenti! Ki kell tehát húzni a tövist a magyar néj) szivéből.Igazságot kell szolgáltatni és nyugalmat kell teremteni a népek közt, amelyek nem tudják egymást megérteni és nem képesek együttműködni. És mindezt meg lehet csinálni a béke veszélyeztetése nélkül. Az igazságtalanságok olyan nagyok, hogy azoknak eltüntetéséhez nincs szükség fegyverekre! Berra ismerteti még Olaszország szerepét a revíziós törekvésekkel szemben, idézi Mussolini kijelentéseit és közvetlen cikkében már az elszakított területeken élő magvarok helyzetével foglalkozott. Színesen és megrázó erővel irta le ebben a cikkében a budapesti Szabadság-teret és az elszakított területeken élő magyarok gyászos sorsát ismertetve, megállapítja, hogy a ,,Kelet", „Dél", „Észak", „Nyugat", a négy irredenta-szobor alakjai e mártir-magyarok szenvedéseinek kifejezői. — Ez a tér, — irja Berra, — a budapesti Szabadságtér, a történelem veszedelmes kanyarulata! És ugyanakkor annak az uj földrajznak sírfelirata olvasható itt. a szélrózsa négy főirányának megjelölésében, amely cselszövényekből, ármányokból és a békekonferencia asztala mellett ülő közömbös, vagy elfogult diplomaták müvéből született meg. Az uj Csonka-Magyarország, fájdalmaival és véres sebeivel, itt kezdődik ezen a téren, ahol a mai határokon túlról hozott „hazai földben" nőnek a virágok : kétszeresen szent föld ez, mert magyar és mert ma idegen. Az a nép, amely a szuronyok fenyegetése mellett volt kénytelen aláirnia saját halálos Ítéletét, megteremtette ezt a teret, hogy élő tiltakozó szava legyen az igazságtalanságok ellen! Valamikor a magyar királyok, amikor fejüket a Szent Korona érintette, kardjukkal a négy világtáj felé hasítottak, annak jeléül, hogy karddal is megvédik a négy világtájjal szemben birodalmukat. Ma e négy világtáj neve a belső égő fájdalom kiáltásával kérdi, tudjuk-e, hogy mit raboltak el Magyarországtól és ugyanakkor válaszolnak is az erőszakosságokra, büszkén, méltósággal, hittel és meg nem törő reménységgel. Ez a kiáltás áthatol a Magyarországot körülfogó és fojtogató börtönfalon, áthatol a végtelen síkságon, áthatol a hegvek ormain és eljut a messze számkivetettekhez, akiket letéptek a haza testéről, a szenvedő lelkekhez. akik várnak és* reménykednek és akiket ezek a szavak bátorítanak, emlékeztetnek és ígéreteikkel nem hagynak csüggedni! — Észak, Kelet, Dél, Nyugati — folytatja a nagyolasz lap munkatársa. — Négy szóban az egész gyötrelmes história, amelynek első fejezete a trianoni szerződés és amelynek lapjairól felzokog a számkivetettek zokogása, akiket a zokogástól is el akarnak tiltani, mert a zokogás is — lázadozás! Erdélyben történt, hogy egy nap egy autó jelent meg, amelyen kis magyar zászlót lobogtatott a szél. A „haza" színeit! És ez elég volt, hogy néhány székely körülfogja a gépkocsit és megcsókolja a zászlócskát. Egyszerű, emberi, de ugyanakkor lélekbemutató cselekedet, — amelyért azonban börtönnel és megkinoztatással kellett fizetniök a székelyeknek. — Az igazságtalanság csak további igazságtalanságokat szül. És a trianoni béke igazságtalanságának szentesítése után ujabb és ujabb igazságtalanságok következtek, amelyek ha nem is kerültek a rendőri krónikákból a történelem lapjaira, de okai annak a nyugtalanságnak, amely igen veszedelmes tényező az európai egyensúly mai ingatag állapotában. — A trianoni szerződés revízióját nemcsak törté-