Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 11-12. szám - Az V. Finn-Ugor kulturkongresszus

II MAGTAR KÜLPOLITIKA Itt foglal helyet a Magyar Intézet könyvtára is, amelynek eddigi vezetője dr. Györké József részére Tasnádi Nagy András államtitkár meleg szavak kíséretében átnyújtotta eddigi munkásságának elismeréseképpen kinevezését a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárhoz. Györké dr pedig bemulatta a Magyar Intézet legújabb kiadványát, amely a kongresszus alkalmával Hóman Bálint kultuszminiszternek ajánlva jelent meg. Csak néhány órái löltöltünk Tartuban, de a kis város békés életét szinte egészen felkavarták á sokezer kilométer távolból érkezett rokonlátogatók. Már mint régi-régi ismerősök búcsúztunk az állomáson, ahol az Énekkar tagjai és a szép szőke egyetemi hallgatónők táncra perdülve várták a vonat indulását. Ahogy Uloots professzor, a jogtörténet tanára mondotta: „Ez még nem fordult elő Tartu történetéhen . Tallin felé tovább utazva, ahol csak vonatunk áthaladt, mindenütt nagy tömegek várlak az állomásokon zászlókkal, énekkarral, tűzoltó-zenekarokkal, a messziről jött vendégeknek kijáró minden lelkes és szerető érzéssel. A fővárosban óriási tömeg várta különvonatunkat. Fényképezőgépek pergőtüzében köszöntötték a magyar kiküldötteket, ahol nyugodtan mondhatta már Tasnádi Nagy államtitkár: „Valóban ugy érezzük, mintha nem idegenben, hanem hazai földön volnánk " A csoport tagjait a vendéglátótanárok csakhamar szétkapkodták. A hivatalos kiküldötteket az észt állam látta vendégül az „Arany Oroszlán"-hoz címzett régi, kitűnő vendégfogadóban, ahol valamikor a cárok is megszálltak átutazóban. Az első este az ismerkedéssé! telt el, 26-án délelőtt az evangélikus dómban tartotta meg Rahamági püspök a megnyitó istentiszteletet, felemelő beszéddel „A testvéri szeretetben legyetek egymás iránt gyengédek kezdte — Szent Pálnak a rómaiakhoz irt egyik leveléből. Idézte a távoli közös mult és a rokonnépek különböző sorsának emlékét. Szét vagyunk szórva szigetekként az embertengerben. Meg kell fogadni hát, hogy megkeressük, ami elveszett, támogatjuk, aki gyenge, megenyhítjük, aki fáradt és összegyűjtjük, ami szétszóratott. Ennek kell lenni kongresszusunk fogadalmának, itt Kalev erősségében a Finn-öböl partján, ahová eljöttelek Magyarország síkságairól és Észak sziklabirodalmából.'" A kongresszust az Estonia-szinház zsúfolásig megtelt hangversenytermében maga az é«zt államvén nyitotta meg. hangoztatva, hogy népeink mindig a bástya szerepét viselték, amelynek védelmében a többi népek nyugodtan tudtak fejlődni és virágozni. Különösen emlékeztetett a nehéz magyar küzdelmek századaira, meg a finn szabadságharcokra. Kifejezte reményét, hogy a további együttműködés a finn-ugor népek közös kulturkincseinek egymás javára szolgáló fejlődését teszi majd lehetővé. Megható volt. amikor ezután finn-észt és magyar nyelven előadták Bán Aladárnak „Uráliak himnusza'' cimii és .Sóö'í K. E. észt költő „Testvéreinkhez" cimü költeményeit. Szinte végetérni nem akaró tapsvihar fogadta a magyar kormány kép viselőjének. Tasnádi-Nagy András államtitkárnak magyar és német nyelven mondott emelkedett beszédét, amelynek során a magyar kormány nevében a VI. finn-ugor kulturális kongresszust 1941 re Magyarországra hivta meg. A kongresszus délutáni teljes ülésén három nagyszabásu előadás hangzott el. Mark Gyula észt egyetemi tanár a finn-ugor népek hajdani kereskedelméről. Bán Aladár a finn-ugor népszellem teremtőerejéről, Tallgren A- finn professzor pedig „Észt- és Finnország ezer évvel ezelőtt" cimmel tartottak előadál. A másik teljes ülésen Jutila finn miniszter Finnország gazdasági fejlődése az önállóság alalt, flankiss János debreceni egyetemi tanár a magyar irodalom világhelyzete, Pool Th. pedig az észt földreformról mondottak ugyancsak kitűnő beszédeket. A teljes üléseken kivül a kongresszus három napon át délelőtt és délután összesen husz szakosztályban végezte munkáját, amelyekben magyar részről a következő előadások hangoztak el: C.iekey István: Liszt Ferenc, Falu Tamás: Irodalmi társaságok Magyarországon. Virányi Ele mér: A finn-ugor néprokonsági eszme az irodalomban. Jalsoviczky Károly: Az iskolafelügyelet reformja Magyarországon, Mányoky Vilma: A női társadalmi munka Magyarországon, Jeney Endre: A vércsoportvizsgálatok propagálása a rokonnépek közt, Gaskó Dezső: A tüdőispensaire-inozgalom Magyarorsz ígon, Keleti József: A magyar orvosok háza. Sághy Fercne: A járványos betegségek elleni küzdelem, Koritsánszky Ottó: A magyar gyógyszerészet. vitéz Uri Dezső: A magyar szövetkezetek, vitéz Nagy Iván: A finn-ugor népek száma. Lukinich Fiigyes: A néprokonsági eszme terjesztése a nép között, vitéz Benárd Ágost: Az eszperantó-mozgalom Magvarországon, amely előadások mind kitűnően sikerüllek és az észt napilapok mindegvike! részletesen ismertetlék. Ki kell még emelnünk azt a nagy sikert, amit az Egvelemi Énekkarok és magyar művészeink elértek a „magyar esten". Minden jegy elkelt előre erre a hangversenyre, amely egvik fénypontja volt a kongresszusnak. Az Egyetemi Énekkarok lelkesen, szivet emelő lendülettel, pompás betanulással adták elő Vaszy Viktor karigazgató vezényletével számaikat, amelyek közül nem egv Bartókés Kodály-dalt tomboló taps közepette ismételtettek meg. Zalhureczky Ede főiskolai tanár Dohnánvi hegedü-zongoraszonátáiát és Hubay csárda jelenteit játszotta Saucrivild kíséretével. Eyssen Irén operaénekesnő pedig behízelgő, meleg hangjával ejtette lázba a nagy várakozással és müértéssel figvelő közönségei. A magvar hangversenyt a „Centrum-klub" helyiségében, ami a mi Nemzeti Kaszinónknak felel meg, nemeskéri Kiss Sándor magyar követnek fogadóestje követte, ahol a magyar bornak csinált kitűnő propagandát a Hangya Szövetkezet által küldött, immár világhírűvé lett barackpálinka, debrői hársfalevelü és Törley-pezsgő. Mindenki ott volt, aki csak számított és a magyar bor mellett csárdás és keringő közepette késő reggelig maradt egvült a társaság. Vasárnap délután volt a záróülés. Egymásután emel kedtek fel a finn- és magyar delegátusok és köszönték meg az észt vendéglátást, amelynek felejthetetlen emlékeivel hagytuk el északi testvéreink földjét. Rokoni látogatásra hajóval menüink lovább át Helsinkibe. A móló tömve volt búcsúzókkal, fehér szekfü és piros rózsa <> gombivukakban és nagy csokrok a magyar nők kezében. És csodálatos hogy a négy nap alatt mennyien tanultak meg, finnek és észlek, magyarul is. mert mindannyian igy búcsúztak tőlünk: Viszontlátásra Budapesten! Reméljük, hogy 1941-ben itt megrendezendő hatodik finn-ugor kongresszus alkalmával északi testvéreink épp ugv meg fogják szerelni a Duna partján épült magyar fővárost, mint ahogy mi mindannyian otthagytunk emlékül egv kis darabol a mi rokoni szivünkből. Pengőnk külföldön A tehetősek százával utazDak külföldre gyógykurázni. Pedig nem szükséges drága pengőnket külföldre vinni, mert a gyomor-, epe-, bélbajokat, a tulhizást az alföldi Mira glaubersós gyógyvízzel tartott 4-6 hetes itthoni ivókura meggyógyitja és az egész szervezetet felfrissíti. Kérdezze meg orvosát!