Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Európa és Ázsia

1935 május MAGYAR KII.POLITIKA 13 liOTSl lti:.l HERCEG HADIKAPLÓJA 1917 nyarán, Stanislau mellett, Babán község üszkös, porrá égiért romjai között járkáltam. Alig néhány órája véres* harc dult meg a faluban, az orosz forradalmi sereg Kerenszki támadása. Károgó hollók sötétlik el a leáldozó nap vörö» sugarait. Igazi Vereses agdn kép! Szelíd harang szó csendül bele a siri csendbe A távolban még morog nak az agyuk. A teli bold ezüst köntösbe öltözteti a csataterét, Egy rosszul világitolt pairasztkunyhób&n öreg panasztembefE és asszony között gyerekek dobálódznak egy kis fekete, lakkbörfedelü könyvvel, Szemügyre veszem. Az első lapoldalon szépírásai, nyugodl kézzel irotl cifra cini, Prancia nyelven: „Jolimul du princi Kolsubej, capitain d'etai major russe." Írója, herceg Kolsubej, a cár hadsegéde volt és Stanislau környékén alighanem hősi halált halt. A henneíoglah leijegyzések azért is rendkívül érdekesek, mert írójuk sokai tartózkodott Magyarországon. Rokonszenvvel emlékezik meg rólunk és a magyar katonáról. Különösen érdekesek a háborús felelősségről irt jegyzetei, amelyek Paleologue könyvéi juttatják az eszünkbe. A németre fordított orosz napló, amelynek alapján ezt a felolvasási összeállítottam, sok helyütt költői, mindvégig meghatóan, emberi és emberséges irás. És mindenekfelett tündöklően őszintel Hallgassak meg a halott katona szavát! Carskoje Sjelo, l!)l<> szeptember i. Amilyen felhős és borús az orosz ég felettünk, olyan borús hangulatit legkegyelmesebb urunk is! (ez minden valószínűség szerint a cárja vonatkozik]. ..Oh bár máién is kijuthatnék a frontira, hogy, ne lássam itt ezt a sok szennyet Az öreg Fr. iminden valószínűség szerint Frederiks cári miniszterről van szói. nem hiába súgta fülébe pár napja Paleologuenak: „Látja nagykövet ur, milyen kár volt nekünk kardot rántani! Minket senki sem bántott s ma ,i cár nyugodtan élhetne! Nézze meg, milyen megviseltnek látszik! Pedig még súlyos időknek nézünk elébe! Reményeink nem váltak be! Kár volt öt belevinni a háborúba! Nem akarta ezt!" Meghallottam a suttogást, mert a siket Fr. „kiabálva súgott" Paleologue vérpiros arccal támadott \ i w.i „Es a mostani gyönyörű offenzíva nem logosit-e lel minden szép reményre.'" Fr. lemondóan intett „Nem bírunk a németekkel! De Önök sem! Ami pedig Ausztriát illeti, a magyarok kiugrására nem számithatunk! ök a monarchia egyetlen támasza és reménysége, nemcsak katonai erényeikkel, hanem e nagyra hivatott faj minden államalkotó tulajdonságaival is! i. Ferenc Józsel vasmarokkal fogja össze az Önök szerint omladozó romot, amely azonban még sem omlott össze az első ágyulövésre, mint önök gondolták' Ameddig magyarok harcolnak ellenünk, semmi remény sem lehet a végső győzelemre! Ne felejtse el, hogy a magyarok voltak azok, akik évszázadokon keresztül vérük hullásával védték meg a keresztény müveit nyugatot ia barbár hordák ellen! A magyarság Ausztria gerince. De egyébként önök nem tanultak a történelemből! A napkirály legalább Ígéretekkel próbálta magához láncolni az elégedetlen magyarokat (les madjars mécontents), hogy a Habsburgok elleni harcban segítsenek neki; de a mai Quai d'Oisay mégj csak meg sem kísérelte a magyarok fellázitását" , (Itt a napló leibeszakadt). Carskoje Sjelo, 1910 szeptember 25. Ma Rasputin, ce gainin, — minden előzetes bejelentés nélkül berontott a cárnéhoz. Állítólag hivatta. . . . Legjobban szerettem volna galléron ragadva kipündöriteni, de sajnos, a sztarec, nálunk „ne nyúlj hozzám." Tudnám én, hogy intézzem el ezt a cochontl ...Sajnos máj a ro mánok is ingadoznak! Vereségi érte őket a/ erdélyi alpokban is! Persze! Ki állhatott ellen a némel vezetésnek es a magyarok rohamának 7 Apropos! Honv edek! Egyik ősöm Paskievits vezénylete alatt küzdött a magyarok ellen. Olvastam rég elsárgult leveleit eairőJ ti hadjáratiról. Megemlékezik a magyarokról. Derék, szegény, vitéz nép ez, amely sokat szenvedett az osztrák elnyomástól. Én sokai voltam Ausztriában; Budapesten! Gyönyörű város és gyönyörű nyelv, müveit a nép Mi osák tanulhatunk tőlük1 Milyen kár, hogy most is mint ellenségek állunk egymással szemben, De erről ök nem lehelnek. Mint akkor, most sem önállóak. Külpolitikájuk is közös es azi cselekszik, amit a császár parancsol . . Szentpétervár, 1916 október 27. Paleologue-gal beszélgettem ma. A háború tartamairól voll SZÓ! Az1 hiszi, még soka tart. Megmondtam, neki, hogy akkor szent Oroszország elvérzik. Azi felelte, ne legyek kishitű, bár még nehéz idők következnek. Azt feleltem, hogy erre akkor kellett volna gündolniök, amikor 1914-ben Poinoaré itt volt é» rábeszélte a cárt .• háborúra. „Nagykövei ur, - mondám neki — a cár sohasem a kurta a háborútI Suchomlinov és Januskieviis vezérkari főnök becsapták öt. Egyszerre íratták alá vele csellel a részleges és általános mozgósítási parancsot. Azi mondták neki, hogy az utóbbi csak óvatossági intézkedés és nem bocsátják ki az ő előzetes engedélye nélkül. Ezt az ígéretet nem tartották be. Bűnösök voltak ezek az. urak. nagykövet ur." A francia nagykövet erre gúnyosan vágta vissza: „Nem gondolja hercegein, hogy a háború okát inkább Bécsben és Berlinben kell keresnie? — Ausztria felfújta a gyilkosság tényét, háborúra hajlott es Németország, kapva az alkalmon, beugratta a monarchiát." ..Téved nagykövetül! A szerbek a monarchia részéről mindig csak a legjobb bánásmódban részesültek Az agrár Magyarország p. o. — jóllehet maga is kiviteli kereskedelemre törekedett, — egyenesen vásárolta >a szerb sütést, csakhogy meg ne sértsék a szerbeket." — A francia nagykövet izgatottan simította télre hajtincsét, mintha rossz szellemeket akart volna magától elhessegetni és hidegen elköszönt tőlem. Carskoje Sjelo, 1916 november í. Ma a Mars-mező melletti hadikórházba kísértem a cárnét, ... a további termek! Vézna, vak . praporcsikhoz érünk. Mindkét szemére vak. Őfelsége kérdéseire, mi a kívánsága, így lelek minden szót külön hangsúlyozva: ..Felség! Nekem már minden mindegy! Kössetek hamai békét, mert a front inog. Borzasztó a németek tüzérsége és a magyar huszárok rohama' Ezek nem ismernek akadályt, nemi fogja őket a golyó! Ha így folytatjátok, elsöpör bernietekéi a forradalom/' A cárné majdnem összerogy . . . A magyar hadifoglyok! Ezeknek legalább három golyó van a testükben, mintha ördögök lennének. Egy altisztünk cigarettával kínálja őket. Többen mohón kapnak utána, ezek szlávok! De a magyarok, legtöbbnyire tisztek, büszkén visszautasítják! Ezek a nagy Kossuth ivadékai! ... A csehek szabadon jámak-kelnek itt. En szégyenlenén] magam helyettük, meri ennek bizonyára nagy az ára! . . . Oh, bozse! amíg a magyarok le nem teszik a fegyvert, addig szent Oroszország csillaga nem ragyoghat fel. Ugyanott, 1910 november 20. ... Obolenszky kisasszony, a cárné udvarhölgye tegnap elszólta magái' Pardon ez ma reggel volt! Ferenc Józsefről azt a megjegyzést telte, hogy „hacsak néhány hónapig elélne még, hamar vége lenne a véronlásnak." Pedig állítólag haldoklik a nagy békefejedelem. Moszkva, 191b november 23. I.cjelentkezés a cárnál. Kegyes volt hozzam! . . Asztalán a Novoje Yi ein ja egy száma, amely Ferenc József haláláról ir. A cár jóhsmert piros ceruzája aláhúzta a halod uralkodó korát és ezeket a szavakat: „őt tartotta valaha a világ a békeuralkodónak" Frdekes1 A „valaha szó mellé kérdőjelet lett a vár . Ny. L. GRATA" ÍRÓGÉPSZALAG GYÁRTJÁK: STE I N TESTVÉRE K IRÓSÉPSZ4LASKÉSZITÖK kiváló minőségű gyártmány BUDAPEST IX., ANGYAL-U. 16