Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Szövetségek vagy egyetemes béke

11 AGYAR KÜLPOLITIKA 1935 május Mindazok a diplomáciai események, amelyek most történnek, annak a küzdelemnek a részletei, amely a jövendőért folyik. A békére való törekvés a legtöbb esetben őszinte, a célhoz vezető eszközökéi azonban az értelem helyett olyan ösztönök hatása alatt választják meg, amelyek a mull veszedelmeinek is okozói voltak. Szem elöl tévesztik, hogy tragikus korszakunknak legfőbb feladata a nemzetközi jogrend megvalósítása, az igazság és méltányosság alapján és ennek a jogrendnek az egyenjogúságban élő és egymás iránt bizalmat érző nemzetek oltalma alá helyezése. Az egyetemes nemzetközi jogrend helyeit egyegy szűk területen, fegyverekkel- való őrzése a biztonságnak lehet a békeállapot mesterséges fenntartása, az örökös bizonytalanságot azonban meg nem szüntetheti. A legújabb francia-orosz egyezmény, amelyei május 2-án Párizsban megkötöttek és most Laval francia külügyminiszter moszkvai látogatásával megpecsételt, szintén azok közé az egyezmények kö/é tartozik, amelyek az egyetemes békére törekvők bizakodását nem tudják növelni. Az uj francia-orosz szerződés szövegét ugyanolyan 'módon fogalmazták meg, hogy sem az általános jellegű népszövetségi egyezségokmány szakaszaival, sem a locarnói egyezményekben foglalt kötelezettségekkel nem áll nyilt ellentétben, ennek ellenére nem egyezik meg sem a népszövetség eredeti céljainak, sem a locarnói szerződéseknek a szellemével. Sir John Simon angol külügyminiszter nem is olyan régen az angol alsóházban azt mondotta, hogy „Anglia és az angol kormány az európai államok között semmi olyan egyezményt nem támogat, amelynek olyan jellege van, hogy összefogást jelent Európa egy másik állama ellen". Ezt az aggodalmat is igyekszik eloszlatni az uj szerződés szövege, midőn kijelenti, hogy a szövetséghez való csatlakozás minden más állam számára, tehát Németország számára is nyitva áll. Az a hivatalos közlemény, amelyet éppen most, Laval moszkvai tárgyalásának befejezésekor kiadtak, külön is hangsúlyozza, hogy a francia-orosz kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése nem érinti semmiben sem azt a törekvést, amely a keleleurópai u. n. regionális szerződés megkötésére irányul. Laval külügyminiszternek diplomáciai sikeréi jelenti, hogy az orosz kívánsággal szemben, amely minden támadás vagy fenyegetés esetére a szerződő felek automatikus katonai segítségét kívánta, ragaszkodóit ahhoz, hogy a szerződés formailag a népszövetségi alapokmány következményeinek megfeleljen. Ez az óvatos fogalmazás tette lehetővé azt is. hogy Laval külügyminiszter varsói utja sem maradt eredménytelen s még Pilsudskinak, a lengyelek nagy állaim férfiának halála előtt az utolsó napon el tudta oszlatni a lengyel államférfiaknak az uj francia-orosz egyezmény támadó jellegére vonatkozó aggodalmait. A lengyelországi tanácskozások során ugyanis a varsói hivatalos jellegű 'híradások szerint a lengyel kormány elvileg hozzájárult ahhoz, hogy hajlandó általunk kelet-európai meg nem támadási szerződéseket kötni, természetesen anélkül, hogy ezekben kölcsönös segítségnyújtásra kötelezné magát az illető államokkal. Lengyelországnak ez az. állásfoglalása megegyezik Németországnak azzal a kijelentésével, amelyet annak idején a stresai értekezletnek hozott tudomására, mikor kijelentette, hogy kölcsönös segítségnyújtási kötelezettség nélkül szintén hajlandó meg-nemtámadási szerződéseket kötni. Lengyelországnak és Németországnak ez az állásfoglalása gyengíti a francia-orosz szerződés nyugtalanító jellegét. Sir John Simonnak és Mussolininak az egyetemes európai békére való törekvését az uj francia-orosz szerződés, amint véglegesen megszövegezték, ha nem segili is elő, de nem is akadályozza. Az angol külügyminiszter éppen ni mrég jelentelte ki egy beszédében, hogy az angol kormány tovább dolgozik az általános európai megegyezés müvén s reméli, hogy ebben az egységben Németország is elfoglalja az öl megillető helyet. Megrendít hetet len ez a hite — mondotta Sir John Simon -—. hogy a Népszövetség segítségével el fogjuk érni a nemzetközi együttműködést és mindenütt megvan a készség a nemzetek egyenjogúságának elismerésére és mindenütt ellene szegülnek egyetlen állam európai szuprcmáeiójának. Anglia érzi a felelősségét és érzi a szükségét annak, hogy a kontinensen az igazi béke helyreálljon. Mussolini tervei ebben támogatják s remélhető, hogy a római konferencia, amelynek diplomáciai előkészületei állandóan folynak, ujabb lépés lesz az általános béke felé. Ausztria függetlenségének intézményes biztosítása, ami a római konferencia főfeladata, Európa legnyugtalanítóbb pontján lenne a béké-s együttműködés ígérete. Magyarország és Bulgária egyenjogúságának következő elismerése és annak nyomán a középeurópai gazdaságii helyzet javulása szintén nagy mértékben előmozdítaná az európai együttműködés lehetőségét. Olaszország teljes erejével és tekintélyével igyekszik a Duna völgyében a normális állapotokat megteremteni s minden jel arra mutat, hogy ebben a nagy munkában számithat Franciaország támogatására is, minthogy most már a francia diplomácia is látja, hogy a korábbi dunavölgyi tervek, amelyek tisztán a statusquo fenntartására irányultak, már eleve meghiúsulásra voltak ítélve. Olaszország az u. n. dunai konferencia előkészítését szakadatlanul folytatja s Németországgal való tárgyalásai is folyamatban vannak, úgyhogy megvan a remény arra. hogy Németország is aktiv részt vesz a júniusi római tanácskozáson, amelynek eredményétől függ a Duna völgyének jövője. Olaszországot és Mussolinit az európai egyetemes béke érdekében folytatott mimikájában nem akadályozza az a konfliktus sem. amely Abesszínia felől fenyegeti. Mussoilini hozzájárult, mint legutóbbi szenátusi beszédében kijelentette, az ellentétnek döntőbírósági elintézéséhez, azonban bármilyen bonyodalom kerekednék Kelet-Afrikában, ez Olaszországnak sem erejét, sem erélyét nem gyengítené az európai ügyekben. Bármi történjék is, Anglia és Olaszország az első sorban állnak abban a harcban, amely Európa jövendőjéért folyik. A két hatalmas állam együttes erejét pedig Európa népeinek őszinte bókevágya támogatja. Ezekkel az erőkkel szemben, amelyek az élet és az igazság utján mennek előre, hiába minden mesterkedés, ezek az erők győzni fognak és győzelmük a sok megrázkódtatás után a béke nyugalmát hozza magával. ELŐFIZETŐINKHEZ ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztősége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk a sérelmek orvoslása iránt.