Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1935 / 5. szám - Csehszlovákia keze
1935 május MAI.VAU KÜLPOLITIKA * Csehszlovákiát nem vakítja el az a kedvező politikai helyzet, melyben most él. Tudja,) hogy azt a véletlent, mely máról-holnapra megteremtette, a történelmi államok lassú, évezredes csodájával kell megtámasztania. A hirdetés, melyet Csehszlovákia önmaga mellett csinál, az államilag szervezett hősi eposz első példája. Az a propaganda, melyei mi, magyarok, eltiportságunk megismertetésére csinálunk, alapjában véve egyes emberek szervezetlen, esel leges küzdelme, szenvedélye, melynek vannak harcosai, de melynek nincs gépezete, nincs ereje, nincs serege, nincs pénze s mindent az időre és a véletlenre biz. Csehszlovákia nem bizza dolgát a véletlenre, nem egyes embereket, nem odatévedt idegeneket akar [heggyőzni, nem bizza. nem is bízhatja magái egyes emberek lángoló buzgalmára. Országhirdetése egyrészt önigazolás, de másrészt a leghatásosabb harc éppen Magyarország ellen. Kitűnő tollakat vásárol meg és biztosítja számukra a legelőkelőbb és legszélsőbb nyilvánosságot. Hősi époszának egyik szerzője, dr. Seton Watson, a) legkiválóbb publicisták minden tulajdonságával meg van áldva — egyet kivéve. Seton Watson a kisantant-viszonyok legjobbj ismerője s a magyar közélet minden rezzenését is számon tartja, lévén harminc év óta egyik budapesti napilap mindennapos olvasója. Csaknem ugy lelkesedik a kisantant ügyéért, mint valaha Byron és Gladstone Görögországért. Egyik előadása, melyben a tragikusan elhunyt Sándor, jugoszláv király, jellemét rajzolta, bármely történetirónak dicséretére válnék. Ha valaki tanulmány tárgyává tenné a publicista mivoltát, méltán eltűnődhetnék azon, mi hiányzik ahhoz, hogy Seton Watson a nagy publicisták közé legyen sorolható. Az igazi nagy publicista több, mint történetíró, mert írja és egyúttal csinálja is a történelmet és Seton Watson valóban csinálta Európa történetét, melynek uj politikai térképén nagyon is rajta van a kezenyoma. És még sem igazi publicista, mert nem harcos katonája egy uj, vagy újonnan napfényre emelt igazságnak, nem keresztes vitéze a harcnak, melyet folytat, hanem csupán zsoldosa! Innen magyarázható, hogy az angol Királyi Külügyi Társaság közönsége, mely valódi hódolattal tudja fogadni a lélek és szellem valódi megnyilvánulásait, Seton Watson legutóbbi előadását csak finom malíciával hallgatta. Az igazi harcos kardja bűvös kard: éle nem csorbul, rozsda nem marja. De a zsoldos kard hamar tompul. Seton Watson vélt és tomboló gyűlölettel mutatott felháborodása ma már nem kelt mozgalmat a világ közvéleményében. Az igazi publicista teljes függetlensége, anyagi Iebirhatatlansága nem tündöklik szavaiból. A Csehszlovák köztársaság öntudatos vezetői is látják ezt és a rozsdás szablyáju Seton Watson mellé segítőtársat szegődtetnek. Angliának nagytekintélyű fér fia a zseniális Arnold Toynbee, a londoni egyelem történelemtanára, a külügyi irodalom kimagasló alakja, akinek évi kiadványa, a „Survcy of International Affairs", a világ ügyeit egy valóban mély gondolkodó szempontjai szerint ítéli meg. Toynbee e mű most megjeleni legutóbbi kötetében nem áltatja sem magát, sem közönségét azzal, mintha a világ ügyei bölcs vezetők bölcs vezetése alatt lennének. A gazdasági, hitbeli bajokat világosan látja és kemény szavakat talál a Clémenceau-i politika elitélésére. A legnagyobb próbálkozásokon sem lát olyasmit, ami jogosult pesszimizmusát és előkelő lenézését eloszlathatná. Végeredményben megállapítja, hogy a nyugati világ megmutatta szociális képtelenségét az emberi viszonylatok rendezésére. De a historikus, aki rámutatott a nyugati világ betegségének mivoltára, a sötét képben egyetlen ragyogó pontot lát, mely felderíti sötét sejtelmektől szorongatott szivét: Csehszlovákia bölcs bánásmódját nemzeti kisebbségeivel! Az olvasó, aki megszokta az angol gondolkodás egyensúlyát és méltányosságát, e mondatnál meglepődve kapja föl a fejét. Hogyan? A tudós minden államot betegnek lát, csak éppen Csehszlovákia, a Clémenceau-i politika e gyermeke, a kivétel? Honnan ez a harsány, kirívó disszonancia? A tények hazudnak ' A tudós tévedett? Vagy a közönséget akarta megtéveszteni? Toynbee Arnold e kirívó mondata talányként meredt elébünk mindaddig, míg meg nem szólalt minapi, mindent eláruló rádióbeszéde, melyben Magyarországot rágalmazta meg az egész világ előtt és Csehszlovákiát dicsérte — mert Csehszlovákia dicsérete csak Magyarország vélt bűnei sötét háterében ragyog — s mely beszéde bevezetése volt Seton Watson hasonló előadásának. Minden napfényre került: Seton Watson az első számú barátja Csehszlovákiának és Toynbee Arnold — a második. Csehszlovákia keze hosszú. A külföldi sajtó, a külföldi tekintélyes fórumok után megszerezte az angol rádió felbecsülhetetlen nyilvánosságát is. Ez. SZÍVÓS munkája után, érthető is. De vájjon ez a kéz elér egészen a tudós becsületéig, hogy megszerezze a még feddhetlennek ismert Toynbee támogatását a már ismert Seton Watson kicsorbult tekintélye mellé? Vagy lehetséges az, hogy Toynbee, a tudós kutató, félrevezettetett a tények oly beállításával, az adatok oly meghamisításával, mely elkápráztathatja a be nem avatottat, de amelyen át kell látnia az olyan fegyelmezett észnek, mely tisztában van a történelmi kutatás komoly és az országhirdetés csalfa módszereivel egyaránt. Enyhén ítéljük meg Toynbee Arnoldot, ha csak a történettudóst kárhoztatjuk benne. Ezen a ponton világlik ki, hogy a nemes mult, a népek lelkében élő hősök emléke, a valódi hagyomány miben különbözik az államilag gyártott és terjes/lett hőskölteménytől. A nemes hagyomány, a néplélek élő emlékezete: az erő örök forrása, a megújulás, az örök ifjúság ígérete. Az államilag gyártott hősi éposz méreg, mert mindent és mindenkit megront, ahová ér. Nem használ sem annak, aki csinálja, sem annak, aki hallja. Korunk nem biz semmit a természetre. Államok, melyek legtöbbet ballatnak magukról, telvék mesterkélt próbálkozások terveivel és híreivel és azon való csodálkozással, hogy egyik terv sem rejti magában az áhított nyugalmat, fejlődést és biztonságot. Minden nagyszabású terv között, mely pénz-, vagyon-, termelés- és fajrendszereket állit fel, legnevezetesebb, legkirívóbb és Isten akaratából legmcszszebbre szakadt Csehszlovákia terve, mely nemcsak a jövőt, hanem a multat is formálni akarja, mindezt pedig egy más ország becsülete árán. Még akkor is, ha Csehszlovákia öndicsérete nem járna együtt a magyarság befeketítésével, még akkor