Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 2. szám - Monda a német köztársaságról Emil Ludwig műve Hindenburgról [könyvismertetés]

MAGVAK KÜLPOLITIKA 15 látták Szlovenszkót. Tiltakozni, ellenkezni, küzdeni? Megtettük és meg fogjuk kísérelni a jövőben is dacára annak, hogy a hatalmas csendőrhadsereg éber szemmé] Figyel arra, hogy a „felszabadított" nép ne vonja kétségbe a felszabadítás áldásait. A fellebbezés a civilizált oilághoz című iratunkban, amelyet pártunk adott ki. ez van: Nincs tisztességes ember Szlovenszkóban, aki nem ment volna keresztül a gazdasági elnyomás, a politikai bebörtönzés és üldözés kálváriáján. A terror, a rettegés és a gályarabok Fogházának csendje uralkodik ma Szlovenszkóban. Ez a/, állapot a civilizált világ szégyene. Népszavazás esetén a lótok a magyarok mellett szavaznának, ez az izgatottság és elégedetlenség, amelyet a Duna medencéjében csalásokra épített békeszerződés szüli, nem tartható fenn. Minden európai államférfiú tudja ma már (irja tovább Pozzi Henry), bog} harmincmillió kisentenle államokbeli kisebbségi embernek minden vágya az. hogy tépjék szét azokat a szerződéseket, amelyek megfosztották őket hazájuktól, szabadságuktól és függetlenségüktől! Ha mozgósítanák őket a békeszerződések védelmére úgy harcolnának, mint az alsaceiak harcoltak a nagy háborúban francia fronton. A kisentente a szerződések védelmére indítandó háborúban minden tényleges erő nélkül maradna. Az a hatalma csak látszat. Rozoga épület, díszes homlokzattal. Ma a kisentente csak azért áll meg politikailag, katonailag és pénzügyileg, mert mi franciák a mi aranyainkkal, a mi nagyságunkkal és a mi tekintélyünkkel támasztjuk ezt alá. ( sak annyit bírnak, amennyit mi bírunk. A ruthéneknek is teljes önkormányzatot biztosítottak. Földrajzi értelmetlenség a ruthéneknek Csehszlovákiához való csatolása. Nem találkoztam ruthénnel, aki ne vágyódott volna a felszabadulás után. A csehek iránti gyűlöletük határtalan. Fel kell ébreszteni a francia közvéleményt (írja tovább Pozzi Henry), amely semmit sem tud arról, amit számára előkészítenek. Fel kell ébreszteni, ne hogy a háború hulláma lecsapjon Középeurópára, azoknak előre megfontolt szándékából, akik másképen nem képesek kimenekülni abból a zsákuccából. amelybe ők maguk vitték bele magukat." Ha a francia publicistának ezeket a megállapításait különösen figyelembe vesszük, teljesen megértjük azt, hogy a Felvidéken Studniczki Wladiszláw könyvének híre igen nagy örömet keltett. Ebben a könyvben leírja Studniczki a lengyel külpolitika összes elgondolásait és végső céljait. Magyarázatát találjuk benne a lengyel-német kiegyezésnek. A lengyelek német segítséggel hatalmas középeurópai blokkot akarnak létesíteni és nem riadnak el attól sem, hogy mindent, ami közben van, ami ennek a blokknak a kialakulását akadályozná, elsöpörjenek. Studniczki) u'al több hasonló blokk kifejlődésére, így például az angol, az amerikai, az orosz, a sárga blokkra és igen fontosnak tartja, hogy a közép-európai blokk is megszülessék és hogy vezető szerepet játszón a többi blokkok mellett. Szerinte ennek a célnak az eléréséhez a következő frázisoknak a végrehajtása szükséges : Japán és német segítséggel megszorítani Orosz országot és felszabadítani Ukrajnát. Előmozdítani Németország és Ausztria egyesülését. A közös határok kiépítése Magyarországgal. Olaszországnak a blokkhoz való csatlakozása Jugoszlávia rovására. Az önálló Csehország (Szlovenszkótól és Ruszinszkótól megszabadítva), valamint Magyarország és Románia (és Erdély) bekényszerítése a középeurópai blokkba. A középeurópai francia hatás meggyengítése és az orosz-francia összeköttetést fentartó államok háttérbe szorítása. Mi magyarok ebből a programból a közös magyar-lengyel határ megvalósítását szívesen látjuk. És pedig olyan módon, ahogy azt ennek ;i cikknek az elején röviden leszögeztük. Ami Magyarországnak és Romániának a középeurópai blokkba való ..bekényszerítését" illeti, ennél a programpontnál rendkívül érdekes tudni, hogy Studniczki ezt a (ervét magyar-román perszonál unió révén képzeli megoldhatónak. Már pedig egy ilyen tervnek a feltevését is meg kell előzze az az elhatározás, hogy Erdély teljes önállóságot nyer és ilyen államjogi kapcsolatba három ország népe lépne és pedig: Magyarország, Erdély és Románia. A magyar közvélemény előtt azonban Studniczki magyar-román kapcsolatának gondolata ezidőszerint teljesen idegen. Viszont Erdéllyel Magyarország már volt szoros állam jogi kapcsolatban, sőt évszázadokon keresztül Erdély a történelmi Magyarország szerves része volt. Az idő mindenesetre igen nagy meglepetéseket termelhet ki, különösen, ha Románia belemenne Erdély teljes függetlenítésébe. Meggyőződésünk, hogy az a szörnyű helyzet, amelybe Magyarországot a trianoni békediktátum sodorta, sokáig így fenn nem tartható. Magyar-lengyel ünnep Miklósi Ferdinánd jubileuma Miklósi Ferdinánd Leó, a lengyel légionisták vezetője, most lépett lengyelbarát munkásságának harmincadik esztendejébe. Előbb mint a magyar-lengyel bizottság, később 1910-től a lengyel ügy magyar támogatására alakult magyar-lengyel egyesület titkára, illetve főtitkára működött. A háború kitörésekor a lengyel légiókba ő verbuválta magyar önként jelentkezőket, mint a lengyel katonai bizottság titkára, mikoris ugyancsak beállt a légióba. Eminens és kezdeményező szerepe volt az összes olyan akciók sorozatában, melyek magyar részről és elsősorban a magyar-lengyel egyesület által a lengyelek aktív támogatását jelentették. így többek között részt vett abban a mozgalomban, melyet elnökével indított meg s előbb a magyar törvényhatóságok impozáns, majd ezeknek feliratai kapcsán a magyar parlament, illetve vezéralakjainak történelmi megnyilatkozását eredményezte a lengyel kérdésben, még a háború alatt. A lengyel lőszer és fegyverszállításnál is hasonló szerepet töltött be 1918 novemberében, a lengyeleknek munícióval és önkéntesekkel való segítése érdekében. 1920-ban a magyar-lengyel kamara alapításának gondolatát vetette fel, amit a magyar-lengyel egyesület a magyar kereskedelmi csarnok támogatásával valósított meg. Az ő iniciatívája a mohácsi lengyel emlékmű, az első magyar Báthory-szobor Salgótarjánban, a budapesti Bem-szobor. Nevéhez fűződik az országban állított lengyel emléktáblák nagyobbik része, amelyek mind egy-egy nagyszabású akciót jelentettek annakidején. A revíziót azzal is szolgálta, hogy 1929-ben a lengyel szerkesztőkhöz írt levélben azoknak figyelmébe ajánlotta a magyar sajtónak a lengyelek ügyében volt készségét a háború alatt és előtt: kérve a magyar ügy hasonló támogatását a lengyel zsurnalisztika részéről.