Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1935 / 2. szám - Monda a német köztársaságról Emil Ludwig műve Hindenburgról [könyvismertetés]
1935 MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 szönt, mint katona, a másik római módra, mint egy nagyobb embernek tanítványa. Az öreg ember úgy érzi, hogy kettős veszedelemtől menekült meg, a fiatal pedig, hogy ezerszer nagyobb hatalomba sodródott, amilyenről egy évtizede álmodott. Az öreg biztonságban érzi magát, mert ugy hiszi, hogy n forradalmárt gyeplőkkel és gyűrűkkel törvényes férfiakhoz láncolta. A másik azonban néptribun, aki magába szívja a tömegnek lélegzetét és hivatását, azét a tömegét, amelyből kikerüli és előreérzi. — hogy ki fog győzni. /./. Olaszország és flbeszinia összeütközése Mialatt Európa nemzetei, tudatára ébredve a nagv veszedelemnek, amely napról-napra Fenyegetőbbé vált és a jelek szerint hozzáfogtak Rómában és Londonban az európai nyugalmi állapul megteremtésének előkészítéséhez, világszerte olyan események játszódnak le. amelyek e tárgyalások eredményességél Európára nézve parancsolóan sürgetik. Bármennyit veszített is Európa tekintélyében, befolyásában, gazdagságában a szerencsétlen békeszerződések óta, szellemi uralmát és ezzel együtt a világgazdaságban még mindig megillető szerepéi megtarthat ja, ha véget vet az állandó viszálynak, amely katasztrófa felé viszi. Európa előtt a háborút megelőzően nyitva állt az egész világ, kulturális és gazdasági fölényével ez a legkisebb földrész uralkodott jóformán az egész világon. A háború után megváltoztak az erőviszonyok s a többi földrész ébredése és hatalmának növekedése ma már erős gátat szab Európa elé. Éppen ezért halaszthatatlan Európa rendjének helyreállítása, mert csak a nyugalmi állapotában egységes Európa folytathatja hivatását a vele szemben álló hatalmakkal szemben is. Ha Európa nem akarja egész jelentősegét és mindazt, amit a korábbi századokban megszerzett, elveszíteni, alkalmazkodnia kell az ű j helyzethez és géniuszának meg kell találnia az új utakat közös érdekeinek közös védelmére. Ha szétnézünk az Európa köriili világban, mindenütt mozgolódást, nyugtalanságot s uj célokért való harcot látunk, amelvekkel szemben tovább folytatva a győzők és legyőzöttek közötti makacs különbségtételi s az ebből eredő pusztító viszálykodást, egyre iehetetlencbbiil áll Európa. E válságos helyzetből csak egységes akarattal szabadulhatunk ki. földrészünk jogrendjének helyreállításává] és ezen az alapon kifejteti együttműködéssel. E nélkül Európának sem tekintélyét, sem gazdasági téren való előmeneteléi nem érhetjük el. S reális szemmel nézve a világ eseményeinek fejlő rlését, látnunk kell. hogy ezt a feladatot csak magunk oldhatjuk meg. ebben a munkában másra nem számíthatunk. Hogy a veszedelem nagyságái és helyzetünkéi tisztán megítélhessük, nem kell mást lennünk, mini nyitott szemmel nézni a világ forrongását. Akár a közeli, akár a távoli Keletre tekintünk, mindenüti Forr minden és nem tudhatjuk, mit hoz a jövendő. A Csendes óceán tájékáról érkező zűrzavaros hírek nem adnak világos képel az oll erjedő eseményekről. Bizonyos azonban, hogy Jártán nagyratörő politikája kitartón és rendszeresen olyan célokra tör, amelyeknek megvalósítása ujabb, nagy bonyodalmába! rej.i magában. Japán az ébredő Ázsia jelképe és a mi viszályaink könnyűvé teszik hatalmi törekvéseinek megvalósítását és ezzel együtt Európa jelentőségének csökkentését. Az Amerikai Egyesült Államok gazdasági éleléi gigantikus erőies/íléssel igyekszik rendbehozni s Fegyveres ereje növelésével halalmát úgy gyarapítani, hogy jövendő terveivel Európát ne csak túlszárnyalja, hanem azt Figyelmen kívül is hagyhassa az új erőviszonyok kialakításánál. Az amerikai szenátus legutóbbi állásfoglalása, amely az államfő óhajtása ellenére visszautasította az Egyesült Államok csatlakozását a hágai döntőbírósághoz, világosan mutatja Európától való eltávolodása irányát. Sokan azt hitték, hogy az Egyesült Államok elismerik majd a hágai döntőbíróságot és ezzel előkészítik a Népszövetséghez való csatlakozását. Ez az illúzió azonban most szétfoszlott s tudomásul kell vennünk, hogy Európa csak magára számíthat újjáépítésének égetően sürgős megvalósításában. A római-francia-olasz megegyezéssel egyidőben pedig az abesszin határ mentén keletkezett oly fokú nyugtalanság, amely a nemzetközi közvélemény Figyelmét magára irányítja, mert az itt felmerülhető bonyodalmak késleltethetnék az európai békemunka gyorsabb előrehaladását is. Az abesszíniai határmenti törzsek már hoszszabb idő óta nyugtalanították az országukat körülvevő Eritrea és az Olasz Szomália gyarmatokat. A múlt év utolsó két hónapjában is súlyos incidensek voltak az olasz-abesszin határon, most az elmúlt január 29-én ^edig több határvédő olasz katona is áldozatul esett az ethiop határtörzsek támadásának. Minthogy Olaszország tiltakozásai eredménytelenek maradtak, a legutóbbi napokban Olaszország szükségesnek látta az anyaországból megfelelő haderőt küldeni, hogy megerősítse határőrségeit és biztosítsa ottlévő gyarmatainak békés fejlődését és gazdasági munkáját. Ha az abesszin kormány nem tud rendet teremteni a határmenti törzsek körében. Olaszországnak készen kell lennie arra, hogy ottani érdekeit megvéd je. Ezek a határmenti, egyre jobban elfajuló, abesszin részről történő támadások Olaszország tekintélyét is veszélyeztetik s így érthető, hogy Olaszország minden szükséges óvintézkedést megtesz a komolyabb konfliktus elkerülésére. Olaszország két gyarmata, amely szinte átkarolja Abessziniát az Olasz Szomália 490 ezer négyzetkilóméter 900.000 lakóval, a másik Eritrea a Vörös tenger mentén 119.000 négyzetkilóméter terület mintegy négyszázezer lakóval. A világháború után Olaszország természeti javakban gazdag Abessziniával békés, baráti úton igyekezett olyan gazdasági viszonyt létesíteni, amely lehetővé teszi mindkéi ország gazdasági fejlődését. A régebbi és hoszszú időn át tartott ellenségeskedést 1928-ban befejezte az az olasz-abesszin szerződés, amelyet az abruzzói herceg az olasz király megbízásából Abesszínia fővárosában Addisz-Abebában készített elő. Ez a baráti szerződés új alapokra helyezte az olasz Eritrea gyarmat gazdasági fejlődését. A szerződésben Olaszország lemondott az Abesszinián ái vezetendő vasúti vonalról s csak egy autömobil-út építésére kapott engedélyt, amely Eritreából Abeszszinia belse jébe vezet. Ezzel az olasz kereskedelmi forgalom ujabb lendületet nyert, viszont Abesszínia az olaszok előzékenysége következtében feltételesen szabad tengeri kikötői kapott, amit addig nehezen nélkülözött. Azonkívül ez a megegyezés