Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 1. szám - A római egyezmények és a revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA Ausztria is. A szerződés aláírása nyitva maradna Franciaország, Lengyelország és Románia csatla­kozása részére is, ami azt jelenti, hogy a kisantant nem mini egyiséges állami blokk venne részt ebben a garanciális jellegű szerződésben. Az olasz és francia kormány ezenkívül Ausztria függetlensé­gének és területi épségének minden veszély ellen való megóvása érdekében megegyeztek abban, hogy adott esetben a francia és az olasz, kormány egymással tanácskozni fog Ausztriával együtt a követendő eljárás felől. Ezt a tanácskozási meg­állapodást később a többi államra is ki akarják terjeszteni. Ezek a jegyzőkönyvek épen általános jelle­güknél fogva, amely minden békét kivánó állam részére nyitva van s rugalmasságánál fogva nem lehet az élet és a viszonyok által követelt fejlődés­nek akadálya, minden tekintetben lehetővé teszik nemcsak a békés együttműködést, hanem a páris környéki békeszerződések lehetetlenné vált intéz­kedéseinek közös egyetértéssel való megszünteté­sét. Ezenek a jegyzőkönyveknek a szellemében lé­tesülő szerződések megteremthetik az igazi békét, amelyet a békeszerződésekhez való merev ragasz­kodás lehetetlenné tett. Olaszország a fejlődés gon­dolatának képviseletével, Franciaországgal együtt­működőé, megépítheti azt a hidat, amely a szem­benálló revizionista és antirevizionista nemzetek megegyezését hozhatja létre a fejlődés és az igaz­ságosság alapján. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy a gazdasági anarchiát felválthatja a gazda­sági együttműködés és Európa gazdasági jólétének visszatérése. A római megegyezés azonban világos és őszinte céljai ellenére is alkalmul szolgál konkolyhintésre azoknak, akik mindenáron meg akarják rögzíteni az igazságtalanság és erőszak uralmát. Már most megindult olyan rosszindulatú propaganda, amely elsősorban Magyarország nyugalmát szeretné meg­zavarni. Minden félreérthetetlen kijelentés ellené­re, amit Mussolini tett s anélkül, hogy a római jegyzőkönyvekben erre a legkisebb támaszpontot tudnák találni, azt igyekeznek elhitetni, hogy a római tárgyalások után Olaszország nem támogat­ja tovább Magyarország jogos igényeit, s hogy a római jegyzőkönyvekben ajánlott szerződésekhez való hozzájárulás Magyarország revíziós törekvé­seiről való lemondásit jelentene. E tendenciózus híreszteléseknek a forrását nem nehéz megtalálni. Tudjuk, kiknek lett volna érdeke meghiúsítani az olasz-francia megegyezést, tudjuk, kik akartak a római egyezménybe revíziót kizáró határozatokat beleerőszakolni — ami persze meghiúsult Mussolini határozott állásfoglalásán és végül tudjuk kik azok, akik Olaszország és Magyarország közé éket akarnak verni. Ez azonban persze most nem fog sikerülni. A magyar közvélemény tisztában van azzal, hogy Mussolini Olaszországa, amellyel bará­ti szerződés köti össze, éppen úgy ma is és a jövő­ben is a magyar igazság mellett áll, mint eddig. És ez összhangban van Mussolini magasabbrendű békepolitikájával. A szerződéses államok területi épségét erő­szakkal megtámadni senki sem akarja, a békés re­víziós törekvések alapja pedig éppen a Népszö­vetségi okmány sokat emlegetett 19. szakasza, a­mely a békés revízió lehetőségét megadja. Egyik angol lap éppen nemrégiben tette közzé a Népszö­vetségi okmánynak már feledésbe ment hivatalos kommentárját, amely nyomatékosan megmondja, hogy a népszövetség egyáltalában nem szándéko­zik az uj területi rendet minden időkre mint szent és érinthetetlen rendelkezést megtartani hanem a nemzetközi kérdések szabályozására a jövő köve­telményeivel is számottevő apparátust akar terem­leni. I békés revízió ellen egy szó sínes a jegyzü­könyvben, akárhogyan igyekeztek is ezt bizonyom oldalról elérni, ezt tudják jól ők maguk is. minket félrevezetni pedig nem lehel semmiféle hamis ma­gyarázattal. A római jegyzőkönyvek tehát igenis lehetővé teszik az összes problémák békés elintézéséi. FI mi­din francia miniszterelnök és havat külügyminisz­ter londoni tárgyalása alkalmával felvetődik, a most már nyugodtabb hangulatban — a fegyver­kezések szabályozásának kérdése, ami a békének szintén lényeges feltétele. Nem lehet kétség az iránt, hogy Anglia minden befolyását érvényesíteni fogja ezen a téren is, hogy a kontinens egyensú­lya minél előbb helyreálljon. A fegyverkezési egyenjogúságot már több mint két évvel ezelőtt. 1932 decemberében elismerték. A helyzet most már úgy alakúit, hogy az egyen jogúság gyakorlati el­ismerése az egyetlen eszköz a mértéktelen fegy­verkezési verseny megszüntetésére. A legyőzött ál­lamok egyenjogúságának elismerése, — ami már magában is revíziós lépést jelent a békediktátu­mokkal szemben — lehetővé teszi, hogy Németor­szág is visszatérhessen az újonnan meginduló fegy­verkezési értekezletre s megadja a lehetőségét an­nak is, hogy a Népszövetségben együtt működhes­sék a többi hatalommal. Németországnak és Franciaországnak a köze­ledését pedig a Saar-vidéki népszavazás eredménye könnyebbé tette. A Saar vidék visszacsatolása Né­metországhoz uj helyzetet teremtett a két ország között s a tervbevett francia-német tárgyalások E edig Németországot is belekapcsolják a nemzet­özi béke megszervezésének abba a nagy munká­jába, amely a most aláírt római jegyzőkönyvekkel biztatóan megindult az uj Európa megteremtésére. A GYERMEKNEK megbízható jó minő­ségű tejjel való táplálása a gyermekvédelem egyik leghatásosabb eszköze, ezért foníOS, hogy minden család és gyermekvédelmi intézmény csak M VÉDJEGYŰ ORSZÁGOS MAGYAR TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT M.SZ. Budapest I., Horthy Miklós ut 113-119. Tel. 56-8-40 által forgalomba hozót TEJET ÉS TEJTERMÉKEKET FOGYASSZON

Next

/
Thumbnails
Contents