Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 2. szám - A londoni egyezmény

s MAGVAR KÜLPOLITIKA 1Q35 feszültséggel várt — viszontválaszában kiemelte, hogy a tervezeti légiegyezményhez — megfelelő légierővel — készségesen hozzájárul. Mivel azonban Németország az angol-francia megbeszélések egyéb pontjairól és pedig Dunaszövetség, keleti paktumról, de még a Népszövetséghez való visszatérésről sem lesz említést válaszában, újabb jegyzékváltás indult meg és így előreláthatólag még igen sok tárgyalásra lesz szükség, mig a légi Locarno a gyakorlatban is valóra válik. De vizsgáljuk meg — függetlenül a nagy politika kusza hínárjától — ennek a teroezetnek katonai jelentőségét. Célja, mint hallottuk, a háború megakadályozása, elsősorban légihaderők latbaveiósével és pedig két. sőt több ország légierejének tervszerű együttes alkalmazásával. A világháborúban megismertük azonban, saját tapasztalatból is. a koalíciós háborúkkal járó. elkerülhetetlen érdekellentéteket és súrlódásokat, melyek a közös cél elérését megnehezítik és késleltetik. Észlelhető volt ez, mint tudjuk, a világháború folyamán úgy az entenie — mint a központi hatalmaknál. És a jövőben sem lesz könnyű feladat több állam politikai és katonai érdekeit közös nevezőre hozni: így például már az egységes katonai vezetésnek, azaz a közös fővezérletnek igen kényes kérdését. Vagv pedig, lévén a légi haderő igen költséges és nehezen pótolható hadieszköz, minden állam természetesen attól az igyekezettől lesz áthatva, hogy pl. ne az ő légi hadseregére essék a közös katonai vállalkozás legveszedelmesebb, vagy legkockázatosabb része. De, technikai keresztülvitelében sem lesz könnyű feladat két. vagv éppenséggel több állam légi haderejét az elgondolt időben és térben gyorsan összpontosítani, illetve azokat központilag irányítani és vezetni. Ami most a légi haderők alkalmaztatásának mikéntiét illeti, tulajdonkénen a véménvek, az ,.önálló léci háború'" elméletére vonatkozólag, ma még korántsem egyöntetűek. Ez érthető is. mert e téren nem meríthetünk hadi tapasztalatokból. De a londoni eszmecsere alapgondolatából kiindulva, a lééi haderőknek talán a következő alkalmaztatásáról lehetne szó: 1.1 Az egyezményt aláíró államok légihaderejüknek együttes tüntető felvonulása a békét megtörni szándékozó ország felett: bombavetés nélkül, tehát erkölcsi hatást elérendő, megfélemlítő szándékkal. A történelemben találkoztunk már hasonló célú felvonulásokkal, melyeket a földi hadseregekkel, vagy a haditengerészettel hajtottak végre. 2. ) Légierőknek rajtaütésszerű fegyveres támadása az ellenséges országra robbanó, gyújtó és gázbombákkal, ha bebizonvitást nvert. — meri formális hadüzenetről a jövőben aligha lehet szó — hogv a kérdéses ország már háborús előkészületeket (mozgósítás kihirdetése, tartalékosok bevonulása, csapatszállítások stb.) foganatosított. Ez esetben a közös támadás célja, az ellenség erkölcsi és anvagi értékeiben olvan kárt okozni, hogy őt ezáltal háborús szándékainak feladására kényszerítsük. 3. ) Végre, ha a szóbanforgó állam a háborúskodást már megkezdte, azaz légi hadseregével az aláíró államok egyikét megtámadta, — annak megtorfáskénen való megrohanása saját repülőerőkkel, hogy ellenségeskedéseinek beszüntetésére birjuk. Tájékoztatásul a mai erőviszonyokról az alábbi táblázat szolgáljon, mely az egyes államok repülőgépeinek számát mutatja a tartalékokkal cg\ ült. Szovjetoroszország . . 4300—5000 Franciaország . . . 4500 Anglia 2500—3000 Kis-antani 2500 Olaszország .... 1800 Lengyelország . . . 1000 Belgium 400 Németország .... ? Ausztria — Magyarország ... — Következzék ezután csak néhány jellegzetes adal. a modern repülőgépek teljesítőképességéről, melyek azonban, mivel a repülőtechnika még állandó Fejlődésben van, szinte napról-napra fokozódik. Korszerű bombavetőgépek átlagos hordképessége 1.000 kg. (azaz 10 db. 100 kg-os bomba!) Gyorsaság óránként 250 km de egv es tipnsok már 300 km/óra, vadászgépek 450 km/óra gyorsasággal birnak). Működési sugár, t. i. az az út, mehet a repülőgép oda- és visszamenet hajtóanyag felvétele nélkül megtehet, átlagban 1000 km. De a követelmény — 3000 km. Ha most magunk elé terítjük Európa térképét és körzőt veszünk a kezünkbe, nem lesz már nehéz megállapítani az egyes országok légi hadseregeinek működési körletét. Másrészt rá lógunk jönni, hogy a támadásra kiszemelt országnak határa, iparközpontjai, fővárosa mily csodálatosan rövid időn belül érhetők el. — más állam bombázó légiflottája által! Ha most végül azt kérdezzük, hogy Magyarország mit várhat a jövőben a londoni légiegvezmény-tervezet megvalósítása esetén, úgy túlzott optimizmus nélkül is azt mondhatjuk, hogv politikai és katonai helyzetünk javulását remélhetjük. Elsősorban méais csak csökkenni fog az a most állandóan lejünk felett lebegő veszély, hogy katonai tehetetlenségünket kihasználva, bármely szomszédunk légi hadaival reánktör. Ezt. reméljük, meg lógja akadályozni a nagyhatalmak annyiszor hangoztatott békét biztosító szándéka, melv célt éppen az új egyezménytervezet fokozott mértékben és új eszközökkel kívánja elérni. Másrészt most már jogosan követelhetiük, hogy az 1932. évben Genfben elvileg elismert fegyverkezési egyenjogúságunk, a légi erőket beleértve, valóra váljék. Nem kell uiból ismételnünk, hogy fegyveres erőnk korszerű kiépítése és esetleg szerény méretek között v aló megerősítése — hisz többet pénzügyi helyzetünk sem engedne meg — cgvesegvedül nemzeti létünk biztonságát kívánja szolgálni. örvendetes jelenség, melv szintén a londoni egyezmény tervezetéből világlik ki. hogy véeet kívánnak vetni az egykori győzők és legyőzöttek, nagVr és kishaíalmak. korlátlan fegyverkezési! és Jogfosztott államok közötti, még ma is fennálló különbségnek. Ezt lejiegette legutóbb Lord Allan angol politikus is. kiemelve, hogv a terv bevett egyezménybe a kisállamokat is be kell vonni és megadni nekik azt a lehetőségei, hogv a béke biztosításában az ő sa ját fegyveres ere jükkel is részt vehessenek. Reméljük, hogv most talán megkapjuk, másfél évtizedes tűrés és megaláztatás után, a bennünket megillető helyei a szuverén államok sorában.