Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 2. szám - Európa egysége

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1935 A londoni egyezmény A római Francia-olasz és a londoni Franciaangol megegyezés körvonalai és azok a lehetőségek, amelyeket a két egyezmény magában rejt, már a lelkekre gyakorolt hatásuknál fogva is komoly fordulópont a háború utáni Európa politikájában. Már most, az elvi alapok lerakása után, mikor még kézzel fogható eredmény nincs előttünk, általános az az érzés, hogy jószándékú munka folyik abban az irányban, hogy a páriskörnyéki békeszerződések által állandósított, fegyvertelen háborúnak véget vessenek. A francia-olasz megegyezés lehetővé tette a két ország együttműködését nemcsak a tengerentúli kérdésekben, hanem EurÓDa békéjének helyreállítása tekintetében is. Az utána következett londoni megegyezés pedig, mint szerves folytatása a római megállapodásoknak, a fegyverkezés problémájának és ezzel együtt a nemzetek egyenjogúságának megoldásával igyekszik tartós békét és a bizalmon alapuló együttműködést megteremteni. Mint Mac Donald angol miniszterelnök mondotta, a londoni megegyezés után Franciaország és Németország biztonságban tárgvalhatnak egymással. A diplomáciai munka a fegyverkezések szabályozásáért, a győzők és legyőzöttek között lévő egyenlőtlenség megszüntetéséért, több mint egy évtized óta szakadatlanul folyik. Közben megegyezések, szerződések, szövetségek áradata öntötte el Európát, eredményt azonban, természetesen, nem lehetett elérni. A jövő történetírója bizonyára csodálkozással fogia megállapítani erről a korszakról, hogy miiven vaksággal megvert államférfiak voltak azok, akik azt hitték, hop-^ a biztonságot tisztán a fegyverek növelésével megőrizhetik és Európa békéjét megteremthetik a legyőzött népeknek fegyvertelenségben tartásával és megalázottságával. A francia államférfiak most, úg^látszik, római és londoni út jukkái kiléntek a páriskörnyéki békeszerződések paragrafuserdeiéből. S már az a két egyezmény, amelyet megkötöttek, nyugodtabb levegő áramlását hozta macával a mult esztendő viharai után. A londoni egyezmény meg akarja adni Franciaországnak a biztonságnak azt az érzését, amit szédületes fegyverkezések és várövei nem tudtak számára meghozni, viszont Németországnak — s vele együtt Magyarországnak és a többi legyőzött nemzetnek is — meg akarja szerezni az egyenjogúságot, ami nélkül sem a politikai feszültség, sem a gazdasági elzárkózás meg nem szünhetik. Míg a most lerakott alapköveken felépül az új Európa békealkotmánya, még sok nehézséget kell elhárítani. A diplomáciai munka hosszadalmas lesz. Minthogy azonban az irány helyes, a tárgyaló felek pedig őszintén akarják a békét, a jelek szerint, bizakodással tekinthet minden jóhiszemű ember a következő tárgyalások elé. A most megkötött egyezmények egyenes vonalon való folytatását jelentik az 1925-ben Németország kezdeményezésére kötött locarnoi egyezménynek. Ez teszi elsősorban jogosulttá a jó reménységet, Anglia a világpolitikai helyzet alakulása következtében, főképen a távoli Keleten és a Csendes óceán tájékán fenyegető helyzet miatt. — hosszú évek után ismét aktív részt akar venni az európai szárazföld ügyeiben és az európai béke megteremtésében. Közvetítő szerepének célja elsősorban az, hogy az egyenjogú európai nemzetek között helyreállítsa a nyugodt érintkezést, mégpedig olyan általános Fegyverkezési egyezménnyel, amely valamennyi nemzetnek meghozza a biztonság érzéséi, s ezzel a munka és gazdasági kiegyenlítődés normális élet Feltételeit. A locarnoi egyezmények, amelyeket 1925. végén ugyancsak Londonban írtak alá. tudvalevően Franciaország számára biztosították a nyugati területi statusquonak a fenntartását, azáltal, hogy Németország lemondott a béke érdekében minden nyugati területi igényéről. Most. a Saar-vidék viszszacsatolása után Németországnak nyugati részén kétségtelenül teljesen biztosítva is van a béke. S hogy ez az érzés Franciaországban még teljesebb legyen, a londoni egyezmény a locarnoi megegyezés kiegészítéseképen hozzájárult ahhoz is, hogy a locarnoi szerződést aláírt öt hatalom: Franciaország. Anglia. Olaszország. Németország és Belgium bármelyik ország légi megtámadása esetén azonnal köteles a másik segítségére sietni. A fegyverkezési konferencia meghiúsulása óta most történi az első élőhaladás ezen a téren. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Anglia, hagyományos és még a locarnoi szerződésben is fenntartott alapelvéből, amelynek tendenciája a kontinens ügyeitől való távolmaradás volt. most engedményt tett. Viszont Franciaország vezetői megkapván ezt az új garanciát, nyugodtan eltérhettek attól a Barikon által is mereven képviselt állásponttól, hogy az egyenjogúságról tárgyalni sem akarnak. Ez az úi biztonsági szerződés Franciaországot olyan mértékben megny ugtatja, hogy a versaillesi szerződésnek Németország lefegyverzését előíró szakaszait egy általános, az egyenjogúságon alapuló fegyverkezési egyezménnyel pótolja. Egészen természetes, és Olaszország világosan azon az állásponton van. hogy ebben az általános egyezményben Németországgal egvüttesen Magvarországnak, Ausztriának és Bulgáriának is meg kell adni a teljes jogegyenlőséget, hogy így igazi együttműködést lehessen elérni a Duna-völgyében is. mert itt a politikai és gazdasági helyzet enyhülésének éppen úgy feltétele az egyenjogúság és az elemi védelem lehetővé tétele, mint nyugaton. A londoni egyezmény után szükségessé vált diplomáciai tárgyalások már teljes erővel folyamatban vannak. Németország természetesen éppen úgy, mint a többi állam, elfogad ja a londoni egyezményt a tárgyalások alapjául. A főnehézség itt FELHÍVÁS A KÜLFÖLDI MAGYAR EGYESÜLETEKHEZ! Felkérjük a külföldi magyar alakulatok egyesületek, stb. vezetőit, hogy amenynyiben a Magyar Külpolitika példányait még nem kapnák, szíveskedjenek cimüket kiadóhivatalunkkal közölni, hogy lapunk díjtalan megküldése iránt azonnal intézkedhessünk. fl Magyar Külpolitika kiaclóhiuatala