Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám - A kis-antant alkonya

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 május érdekelt országok balkáni határainak érintetlenségét kivánja biztosítani. Megingatták a kis-antant egységét és súlyát a rón\ai tárgyalások is. Ausztria, Magyarország és Olaszország közeledése, a három ország politikai és gazdasági együttműködésének biztosítása az utóbbi támogatása mellett, uj helyzetet teremt Középeurópában. Súlyt ad ezen együttműködésnek Magyarország szempontjából, Mussolininak isinélellen megleli nyilatkozata, hogy a párisikörnyéki békekötéseket igazságtalanoknak tartja és hogy azok nem örökéletiiek. Jellemző különben a túlsó táboriban beállóit hangulatváltozásra, hogy Benes, ha körülírva is, de hajlandónak mutatkozott a Dunamedence kérdése rendezésében Mussolinival együttműködni. Végül a kis-antanl katonapolitikai vonatkozásban sem az az európai hatalmi és erőtényező már, amely nek szerepéi egy évtizeden M betölteni vélte. Csehszlovákia, mint emiitettük, a Lengyelországgal beállott feszült viszony, Németország fegyverkezése és Ausztria belső megerősödése folytán, jelenleg elszigeteltnek tekinthető. Ha még hozzávess/ük. előnytelen katonaföldrajzi kiterjedését és tagozódását, t. i. a történelmi Csehországnak három oldalról való átkarolásál Németország és Ausztria által, továbbá, hogy a szövetséges Romániával csak a keskeny és utszegény Ruszinszkó köti össze, melyet viszont északon Lengyel-, délen Magyarország oldalaz, akkor hadászati gyengesége szembetűnő. Románia az orosz besszarábiai veszély elől, a különféle egyezmények dacára, teljesen biztosítva még jelenleg nincsen. A Balkán-paktum pedig számára, mint emiiteltük, csak viszonylagos értékkel bír, mivel azt egyik szomszédja — Bulgária — nem irta alá. Jugoszláviával csak egy közvetlen összeköttetése van a Bánáton, a most készülő belgrád—pancsovai hídon át. Jugoszláviának csak egy kisantant állammal — Romániával — van közös, de, mint tudjuk. hadászati értelemben vett kedvezőtlen határa. Különben Ausztria, Magyarország, Bulgária és Olaszországtól van körülvéve. Azonkívül az Adrián Jugoszlávia néhány hadihajója az olasz hadiflotta melleit eltörpül. Ausztriának politikai és katonai megerősödése és Olaszország oldalozó hatása folytán a csehszlovák és jugoszláv katonai erők egyesülése Nyugatmagyarország vagy Ausztrián át — korridor!? — most már súlyos feladat volna. A kisantant vezérkari főnökeinek ezévi találkozója sem folyt le az egyetértés jelében: lengyel-cseh viszály, balkáni paktum, római jegyzőkönyv. Tudjuk, hogy Románia a Skoda-botrány miatt hadianyagsziikségletét nem akarja tovább Csehszlovákiában fedezni, hanem francia segítséggel (hadügyminiszter párizsi utja!) saját hadiiparát kiépíteni. „Túlsók az elleidél ebben a természetellenes képződményben" — zárja jelentését egy külföldi laptudósító. Magyarország katonapolitikai helyzete tehát a kisantanttal szemben, különösen ha még hozzáveszsz.ük Olaszország támogatását és Ausztriának, továbbá Bulgáriának legalább jóindulatú semlegességét, ma már nem olyan reménytelen, mint volt annak keletkezése idejében. Ami a kisantant államok fegyveres erejét illeti ugy az amint azt a ,.Magyar Külpolitikádban már egyszer kifejtettük, szám, korszerű szervezés és fegy\érkezés tekintetében, különösen a mi — korlátolt számú és modern fegyverektől eltiltott — honvédségünkkel szemben, igen jelentékeny és figyelemreméltó haderő. De már akkori tanulmányunkban kiemeltük, hogy a felsorolt adatok egyedül nem adják meg az illető haderő valódi katonai értékét, hanem az egyéb adottságok is. Meg kell állapitanunk elsősorban, hogy sem a csehszlovák, sem a jugoszláv, de a román hadserég sem egységes nemzeti hadsereg, — mindegyikében a kisebbségek igen erős arányban vannak kép\ iselvc. Ezek pedig, valószínűen, a másfél évtized óta őket ért bánásmódnak megfelelően fognak az uj állam érdekében harcolni, •— különösen saját fajtestvéreik ellen. De a három országban éppen az utolsó években mindgyakrabban előforduló lázadások, kémkedési és hazaárulási perek sem vetnek jó fényt az illető hadsereg fegyelmére és katonai szellemére. Magyarország rendületlenül tovább küzd és bizik a revízióban, de azt, amint Magyarország kormányzója egy amerikai újságíró előtt is hangsúlyozta, békés uton kivánja elérni. Ellentétben Renes—Titulescuékkal, kik kassai összejövetelükön ugy nyilatkoztak, hogy a revízió háborút jelent. Megértést és igazságot követelünk azonban, mert arra az álláspontra helyezkedni, ismét a miniszterelnök beszédéből idézve. — hogy ,.mindent csak nekik és semmit nekünk" — tovább nem lehet. Vonatkozik ez ugy a gazdasági és politikai, mint katonai kérdésekre. Rémiában kijelentette mindhárom miniszterelnök, hogy a paktum csak első lépés akar lenni és hogy szívesen hajlandók a többi államokkal is közreműködni, a dunavölgyi probléma végleges és békés rendezése érdekében. Katonai téren pedig államférfiaink már több izben ugy nyilatkoztak, hogy az általános leszerelés mellett foglalunk állást. Mivel azonban ennek megvalósítása belátható időn belül alig várható, a fegyverkezés és a katonai előkészületek ellenben ijesztő módon szaporodnak, — különösen a bennünket körülvevő államokban — követelnünk kell a katonai egyenjogúság gyakorlati alkalmazását, olyan mértékben és olyan korszerű fegyverekkel, melyek országunk védelmének biztosítására szükségesek. ¥ O S 0 II